Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5U lett, hogy ennek következtében földeken, szőlőkön keresztülvonul odalenn a jugoszláv határ úgy, hogy maga az ottani lakosság is nagyon sok esetben téved át megszállott területre. Az utóbbi időben azonban olyan dolgok történtek, amelyek a mi magyar államunk szuverenitásának súlyos sérelmei. Egypár esetet vagyok bátor idehozni a t. Ház elé. Ifjú Jeges József hírlapíró, a bácskai Felsőbácska című lap munkatársa, 1930 február 12-én a Tompa 135 számú magaslatnál illuminait állapotban áttévedt megszállott területre. Három évet kapott ezért a jugoszlávoktól annak ellenére, hogy semmi kémkedési gyanú fel nem merült. Jelenleg is börtönben ül másfél esztendő óta. Ismétlem, semmiféle kémgyanús körülményt nem találtak nála, (Farkas István: A Népszava cikkírói egyszerű politikai kritikáért kapnak éveket! — Gáspárdy Elemér: Ki kíváncsi arra? — Farkas István: Miért nem kíváncsi erre? Saját kapuja előtt is lássa meg a szemetet! — Zaj.) hanem csupán a Felsőbácska című lapba írt irredenta irányú cikkei miatt ítélték el. Kutas Dezső szövősegéd, budapesti lakos feleségével és kisgyermekével ^ együtt útlevéllel ment át munkakeresés céljából 1930 júniusában. Elfogták, bezárták feleségével és gyermekével együtt; feleségét és gyermekét őszszel, a férfit most december 29-én bocsátották el. Irtózatosan megverték. Egy bizonyos testrészére spárgát kötöttek és súlyokat akasztottak a szerbek. Mit szól ehhez a t. túloldal? (Farkas István: Elég disznóság, de mit csináltak itt 1920-ban és 1921-ben? A Duna tudna beszélni róla! — Nagy zaj.) Ismételten kérem minden emberi érzéssel bíró képviselőtársamat ... (Farkasfalvi Farkas Géza (a túlsóbaloldal felé): Mutassanak megértést legalább ilyen dolgokban. — Nagy zaj.) Megtörténik az az eset, hogy a granicsárck a határon magyar területen dolgozó munkásokra ráfogják fegyverüket, kényszerítik őket, hogy jugoszláv területre menjenek át, ott összeverik őket (Farkas István: Akárcsak Pacsán!) s csak hónapok múlva, összeverve, eltört tagokkal kerülnek vissza. Konkrétumokkal is szolgálhatok. vitéz Majoros Antalné ós Kies nevű lakatos feleségét Kelebián saját területükről vitték el, a granicsár rájukfogta a fegyvert, bezárták őket tiltott határátlépés miatt. Van azután egy másik esetről is tudomásom. Egy ismeretlen nevű fiú átszökött Jugoszláviából, már a mi területünkön volt, tehát nem lett volna szabad bántani a jugoszláv határőrségnek, fegyvert fogtak rá rögtön és úgy megverték, a mi őrségünk szemeláttára, hogy csak a kabátja gallérjánál fogva tudták elhurcolni, mert nem volt benne élet. (Dinich Ödön: Nem lehetne ezt megtorolni?) Elnök: Kérem Dinich képviselő urat, ne szóljon közbe, elég izgalmas jelenetek voltak már, ne tessék provokálni. (Dinich Ödön: Elég szomorú dolgok ezek!) Majd elmondja a szónok, tessék meghallgatni. Kóródi Katona János: A szabadkai vasúti állomáson a magyar vasutasok számára van egy pihenőszoba. Nemrégen az egyik vasutas, a mozdonyvezető kiment onnan vásárolni, de lecsípték és összeverték, úgy kellett feltenni a mozdonyra és azon visszahozni. (Jánossy Gábor: Ököljog!) Most ősszel történt meg, hogy egy bácsalmási lakost, egy Fadai nevű földmívelő embert, akinek a tanyája a határon kívül ,van, átvitték a tanyájáról erőszakkal, megverték és . ülése 19$ 2 február 2k-én, szerdán» 431 Zomborba hurcolták. A granicsárok nagyon sokszor átjönnek a mi területünkre lopni. Az Olajos-tanyából kiköltözött a gazda, mert baromfiait teljesen ellopták. További sérelem az, hogy például a román-magyar kapcsolatban három napos úti-igazolvány van, ennek, hatálya alól a szerbek Szabadkát kivették. Az is sérelem, hogy a szerb határmenti . közegek állandóan egyenruhában járhatnak át, a mieink ellenben csak Horgosnál és sokkal több ember jár át Jugoszláviából egyenruhában, mint a mieink közül. Lehetetlen állapot aztán az is, hogy a szer bek követelik, hogy azok a kettős birtokosok, akiknek odaát is van földjük, terményeiket ott Jugoszláviában ne értékesíthessék, hanem kénytelenek áthozni s ezáltal árrontást idéznek elő és eredményeznek a mi területünkön. A szerbek háromszorosát szedik utólagos vízumnál a vízumdíjnak. A legtóbbi események a következők (olvassa): «A szegedi városi közkórház egyik kórtermében fekszik Horváth József tompái földmíveslegény. Horváth még október elején átment Kelebiára édesapjához, hogy a szüreten résztvegyen. Hazafelé jövet a sötétben eltévedt és így került át a trianoni határon. A szerb határőrség rögtön lefogta és bevitték az őrházba. Itt addig ütötték, míg csak el nem ájult. Mikor magához tért, cigarettával kínálták, ö elfogadta, de ez éppen elég ok volt arra, hogy ismét hozzáfogjanak az ütlegeléshez. Innét bevitték pár nap múlva Szabadkára, ahol azonnal kórházba kellett szállítani. Testéről cafatokban lógott a hús, óriási kékes-lila daganatok tarkították. A kórházból azonban egy hét múlva átvitték a fegyházba, ahol november 30-áig maradt. Közben állandóan ütötték-verték, majd áttoloncolták a határon. Elseje óta itt van a kórházban. Testén még ma is nyilt sebek, véres daganatok bizonyítják a borzalmas kínzásokat. (Jánossy Gábor: Szabadon megy ez, nincs diplomáciai közbejárás?) Ugyanebben a kórteremben fekszik Fülöp Sándor 40 év körüli pesti szerelő, — akinek közel kell állania a túloldalhoz. (Buchinger Manó: Mindenki közeláll hozzánk, akivel igazságtalanságot követnek el!) Mohács alatt pipere- és szappanügynökösködés közben tévedt át a határon. Kémnek tekintették őt is, levitték Belgrádba, ott magyar tisztek fényképeit tették eléje, a legembertelenebb kínzások közepette vallatták, hogy ismeri-e őket, tudja-e nevüket. Később átvitték a rendőrségre, annak egyik magánzárkájába zárták és itt tartották augusztus 10-éig. Orvost akart hivatni, de kérését durván visszautasították. Naponként egy darab kenyeret kapott és reggel, délben, este vizet. Ez volt egész élelmezése. Azután elvitték a «Technicki Policei» közös termébe, amelyben 120 fogoly volt összezsúfolva. Mindenkinek török-ülésben kellett ülni és nem volt szabad mozdulna ö egy bolgár ember mellé került, akit a zágrábi merénylet elkövftésével gyanúsítottak. Egész teste harapófogóval volt kicsipkedve, egy tenyérnyi ép bőrfelület nem volt rajta. Innen ismét f különzárkába került. Október 12-én kihallgatták, miközben olyan brutálisan megverték, hogy súlyos vesebajt kapott és be kellett utalni a kórházba, ahol két hétig feküdt. Amikor felgyógyult, közölték vele, hogy Magyarországon utánajártak kilétének és megállapították, hogy nem kém. Szigorúan meghagyták azonban neki, hogy ne merjen Magyarországon szólni az ottani vallatásokról, I mert nagyon megbüntetik. Aláírattak vele «Q*