Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-43
Az országgyűlés képviselőházának U3. ülése 1932 január 15-én, pénteken. 35 dése. Az első a tulajdonképpeni Dréhr-ügy és a népjóléti minisztériumi tisztviselők ügye büntetőjogi kérdés, a második, amelyről itt dönteni hivatva vagyunk, a mentelmi jog kérdése: közjogi kérdés. Mi most itt tisztán a közjogi kérdésben döntünk és nincs jogunk abban a kérdésben dönteni, hogy büntetőjogi, előzetes prejudiciális álláspontot foglaljunk eL En tehát a kisebbségi vélemény megokolásában kizárólag a közjogi alapot foglalom el. T. Képvisel őh áz ! Ez ia kérd és, a mentelmi j og kérdése, amelyet most a Képviselőház tárgyal, nem Dréhr Imre ügve, nem népjóléti ügy, hanem elvi jelentőségű közjogi kérdés. A parlamenti szuverenitásról van szó. A parlament szuverenitása három lényeges részből áll^ az adómegajánlás, az ujoncmegajánlás jogából és a mentelmi jogból. A parlamenti szuverenitás megsértetett már az adómegajánlás^ jogánál akkor, amikor a felhatalmazási törvényben az adók kérdése a 33as bizottságra bízatott (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és most a parlament szuverenitását a mentelmi jog kérdésében is meg akarja sérteni az előadói javaslat, amelyet az előbb méltóztattak hallani. (Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon veszedelmes! Minden miniszterért majd az államtitkárt teszik felelőssé!) A mentelmi jog lényege a parlament szuverenitása, amely Európának két legrégibb történeti alkotmánya államában, az angol és a magyar alkotmányban, mint alapvető tétel szerénél Ez azt jelenti, hogy a képviselői sérthetetlenség az. amit a mentelmi jog véd. Ez a védelem pedig két irányú: egyrészről amit az országgyűlés tagja % mint ilyen a Házban és a Hájon kívül mond és te™.z, azért cs/ak az országgyűlés és annak Háza által t vonható felelősségre, amelyhez tartozik, másrészről, amit az országgyűlés tagja, nem mint olyan, nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy cseleikszik. azért csak a Ház engedésével állítható bírái elé, csak a Ház engedelmével vonható közkereset alá és a tettenérés idejét kivéve, csak a Ház előzetes engedelmével tartóztatható le. Az el«ő szempont védi a törvényhozói hivatás szabad gyakorlását, a második szempont védelmet nyújt a törvényhozói hivatástól való jogosulatlan elvonás ellen. Kiderül ez a Képviselőház gyakorlatából és pregnánsan kiderül a Képviselőháznak abból az írásos jelentéséből, amelyet Böszörményi László mentelmi ügyében 1867 október 28-án hozott az akkori Képviselőház, amely így batáro'zza meg a mentelmi jog lényegét, kifejezésre juttatva, hogy a mentelmi jog nem az egyén joga. hanem a törvényhozó testület politikai teljes szabadságának és függetlenségének feltétele és követelménye. Ennek alapján vizsgálja mindenkor a mentelmi megkeresés alapján a Ház, hogy a vád valódisága esetén a hazai törvények szerint törvényes bíróság előtt indítandó keresetre alapul szolgálhat-e, hogy a bűncselekmény^ és a kiadni kért személy közt az összefüggés megállapítható-e, végül jogosult-e a vád emelé°ére az, aki a mentelmi jog felfüggesztését kéri. Miután az ügy, amelyben a Ház bölesesége most határozni hivatva van, precedens nélkül áll a magyar parlament történetében. (Petrovácz Gyula: Kiss Menyhért ügye!) Kiss Menyhért nem volt politikai államtitkár, tehát precedens nélkül áll ez az e~et s mivel a magyar királyi Kúria kimondotta 3838/1889. • számú döntvényében, hoery a Képviselőház határozatai a mentelmi jog felismerésének jogforrását képezik, szükségesnek tartottam ezeknek előrebocsátását. Távol akarok tartani ettől a kérdéstől minden politikai motívumot, mert semmi sem áll távolabb tőlünk, akik a kisebbségi véleményt benyújtottuk, mint az, hogy akárkinek védelmét szolgáljuk, aki visszaélést vagy bűnt követett el. A legtávolabb áll ez tőlünk, annál is inkább, mert mi még kevésnek is tartjuk a fegyelmi eljárást, hanem a legszigorúbb büntető eljárás lefolytatását követeljük. Itt azonban nem ennek a kérdésnek a tárgyalása folyik, hanem a mentelmi jog közjogi vonatkozásainak eldöntése, tehát ebből az irányból kell vizsgálnom a parlament szuverenitásának elvi alapján ezt a kérdést. T. Képviselőház! Ha vizsgáljuk ezzel az üggyel kapcsolatban a mentelmi jog kezelését, akkor rögtön kirívó sérelmekre kell felhívnom a t. Ház figyelmét. Legelsősorban is fel kell hívnom a Ház figyelmét arra, hogy úgy ebben a mentelmi ügyben, mint általában az utóbbi időben, minden egyes mentelmi ügyben a házszabályok megsértettek Megsértettek pedig azáltal, hogy a Képviselőház házszabályainak 103. $-a azt^ mondja (Olvassa): «A mentelmi ügyekben beérkező hivatalos megkereséseket a Ház elnöke anélkül, hogy azokat a Háznak előzetesen bejelentené, közvetlenül a mentelmi bizottsághoz teszi át.» A Ház elnöke úgy ebben az ügyben, mint a legtöbb mentelmi ügyben előzetesen bejelentette a Képviselőháznak mindenkor a mentelmi megkeresést, miután pedig ez a^ házszabályokat sérti, kénytelen vagyok szóvátenni ezt itt a Ház plénuma előtt, (Petrovácz Gyula: Gyakorlat) mert a házszabályokat be kell tartani- és nem lehet semmilyen gyakorlat sem, amely a házszabályoknak ellentmond. Mert a házszabályokat vagy betartjuk minden oldalon, vagy nem tartjuk be egyik oldalon sem. Flnök: A képviselő úr kijelentésére azt a megjegyzést teszem, hogy a Ház elnöke minden egyes mentelmi bejelentést kiad a mentelmi bizottságnak anélkül, hogy azt a Háznak előzetesen bejelerteué, de ebből nem következik az. hogy később be ne jelentse a Háznak, sőt kötelessége a Ház elnökének, hogy bejelentse ezt. Ebben az esetben is előzőleg kiadatott, azután pedig bejelentetett a mentelmi ügy. Itt volt egy-két-h^rom órai különbség, mint minden egyes esetben. Nem is volna helyes az. amit a kénviselő úr kíván, hogy itt mentelmi bejelentések történjpnek az egyes képviselők ellen és azokról a HáT; tudomással ne bírjon A házszabályok 103. §-ában a hangsúly csak azon van. bo°y nem köteles a^ Ház elnöke előzetesen bejelenteni, hanem anélkül, hos-y bejelentené, már kiadja a mentelmi bizottságnak, utána azonban röertön, amint alkalma van, bejelenti a képviselőháznak. Ez a kö + elessésre mindig í<ry volt, mióta ez a képviselőház fennáll, t. kénviselő úr. itt tehát semmiféle házszabály sértés nem történt. Méltóztassék reátérni beszédére- amennyiben ped'g a kénviselő úr házszabálysértést kíván panaszolni. a házszabályok 143. $-a alapján kérgen a képviselő úr if>«rot a felszólalásra. (And-'hizi K>sTiva Beit; Viszont az elnöl'' úrnak a házszabályok 189 $-a szerint kell eljárnia! — Za%) Csendet kéreM Kasnya képviselő úrnak nincs joga közbeszólni! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a mentelmi bizottság ülésén, annak tárgyalása közben, ez a kérdés felniéiül t. — nem én vetettem fel, hanem a men5*
