Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

i2i Àz országgyűlés képviselőházának körülbelül egy méter magas terras z, amelynek kerítése is van, drótkerítés és ezt a drótkerítést semmiféle rongálás nyomai a mai napig nem éktelenítik el. Most felmerült, hogy lövések történtek. Nincs módomban teljesen kimeríteni a tárgyat, majd a Ház bölcseségétől függ, hogy ad-e nekem módot arra, hogy ezt a kérdé*t folytathassam. En most egy negyed óra alatt, sem pedig félórás interpelláció alatt ezt a témát a teljes igazságnak megfelelően kimeríteni nem tudom, de azt hiszem, közérdek, mindnyájunk érdeke, hogy minden hatósági intézkedés, máskép, mint a tényeknek megfelelően be ne állíttassák. Belátom, hogy nehéz, súlyos helyzetben van a karhatalom és a fegyveres erő. Nem irigylé reméltó szolgálat, de éppen ezért kell törekedni arra, hogy ezt a szolgálatot ne nehezítsük esetleg olyan szolgálatok teljesítésével, amelyekre nem való a karhatalom, értve ez alatt a politikai vonatkozásokat. (Ügy van! a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Farkas Tibor: Valószínűnek tartom, hogy lesz lehetőség ezt a témát még szóvá tenni. Az elnök úr napirendi indítványát nem fogadom el. (Helyeslés bál felől.) Elnök: Szólásra következik! Patacsi Dénes jegyző: Gróf Festetics Sándor! Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Az én igen t. barátom, Gaal Gaston mai felszólalásában bizonyos eseteket hozott fel itt a Ház színe előtt, amely esetek az adóvexatúrák körébe tartoznak. Anélkül- hogy a legcsekélyebb mértékben is kételkedni kívánnék abban, hogy ezek az események tényleg megtörténtek-e, — mert hiszen természetesen semmi jogom sincs igen t. képviselőtársam szavahihetőségében kételkedni — mégi^ felszólalni kívántam két okból. Először: előrebocsátom, hogy teljes mértékében átérzem az ellenzéki kritika nagy értékét a parlamentarizmusban. Az éremnek azonban két oldala van; egyik oldalán van ennek a kritikának értéke felírva, a másik oldalán azonban, sajnos, bizonyos veszélyeket olvasokAz egyik veszély az, hogy növeli azt a pszichózist, amely ma általános és amelyet adónemfizetési készségnek kell, hogy elnevezzek, mert ez a pszichózis ma már azokról, akik fizetni nem tudnak, sajnos, átterjedt azokra is. akik fizetni tudnak. (Gaal Gaston: Nem a pszichózistól függ ez, hanem a pénztől! A nincsből nem lehet fizetni!) A másik veszély abban rejlik, hogy a nagyközönség innen azzal a benyomással távozik, hogy Magyarországon az adóvégrehajtások terén az egész vonalon semmi más nem történik mint kizárólag csak vexatúrák. (Dinich Ödön: Ügy is van! — Ellenmondások jobb felől.) Nem úgy van! Például az én kerületemben, az enyingi választókerületben és valószínűleg Veszprém megye többi kerületében is, adóvexatúra legjobb tudomásom szerint egyáltalában nem fordul elő. Tartozom az igazságnak és tartozom a t pénzügyi kormány közegeivel szemben a lojalitásnak ezzel a megállapítással. Kérdem: miért nincs^ Először is azért nincs, mert a mi veszprémi ' pénzügy igazgatónk, dr. Csiba Mór, magas nívójú, a szegény ember érdekei iránt is megértő, kiváló hazafias hivatalnok. (Ügy van! jobb felől.) Másodszor pedig azért nincs, mert az egész megye területén megvan az Összhang egyrészről az országgyűlési képviselők, másrészről a iőispán és a pénzügyigazgató működése között. Mi egyáltalában nem vagyunk semmi tekintetben sem féltékenyek egymás eredményeire. 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. Mi a súlyt arra helyezzük, hogy összhangot teremtsünk egyrészről az állam vitális érdekei, másrészről pedig a szegény ember jogos és méltányos érdekei között. [Helyeslés jobbfelől. — Gaal Gaston: Az összhang helyreállt, a mezőgazdaság tönkrement!) Engedje meg a t. Ház, hogy ezt egy példával illusztráljam. A napokban történt, hogy a pénzügyigazgató úr ő méltósága engem telefonon felhívott és közölte velem, hogy kerületemben, Dég községben, nevezetes adóhátralékok vannak és ha ez így megy tovább, kényszerítve lesz szigorúbb eszközökhöz folyamodni s ezért előre közli velem ezeket, nehogy én esetleg téves információkat kapjak. En azonnal a községházára siettem, és miután megállapítottam, hogy az adóhátralékok korántsem olyan magasak, mint ahogy hitték, és általában kevésbbé magasak, mint amilyenek a mai körülmények között szoktak lenni, rögtön kértem a községi elöljáróságot, hogy a nevezetesehb adófizetőket délutánra hívja öszsze gyűlésre- Ez meg is történt. En azon a gyűlésen megjelentem és a következőket mondottam: «Kedves polgártársaim! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Senki sem kívánja önöktől azt, hogy akkor is fizessenek, amikor fizetni nem tudnak; senki sem kívánja önötkől, hogy a mai súlyos viszonyok között egész hátralékukat egyszerre lefizessék. Gondoljanak azonban csak arra, hogy az állam nem követhet el öngyilkosságot, hogy az államnak is élnie kell és hogy ennek következtében egy kis részt lehetőleg mindenki fizessen » Két napra rá felhívott újból a pénzügyigazgató és hálás köszönetét fejezte ki előttem, mert a 35.000 pengőt kitevő adóhátralékból rövid két nap alatt több, mint 11.000 pengő folyt be. (Gaal Gaston: Azok megérdemelték volna a végrehajtót, mert fizethettek volna!) Ezt a példát azért hoztam fel, hogy kimutassam azt, hogy igenis, a mai súlyos időkben a bajokat nem annyira, ha még oly jóindulatú kritikával, mint inkább összefogással, konstruktív együttműködéssel kell megoldani. Es ha én ezt az elvet, a céltudatos, konstruktív együttműködés elvét az adófizetés teréről átviszém a nagy politika terére, örömmel kell, hogy konstatáljam azt, hogy az én igen t. Hunyady Ferenc barátom az előbb lényegében békülékeny hangokat pendített meg. Hangsúlyozom, hogy lényegében; hangsúlyozom, hogy ezek a lényegében békülékeny hangok bizonyára ebben a pártban is igen erős visszhangra fognak találni. A forma azonban nem volt helyes. Mert mi mindnyájan békülékenyek vagyunk, hogyan béküljünk azonban ököllel. (Rassay Károly: Miért akar a képviselő úr békülni? Miért haragszik?) Fegyverrel a kézben, ököllel békülni nem lehet, csak harcolni lehet. Mi békülékenyek vagyunk, mi békülni kívánunk, de bár hideg ésszel, csak meleg szívvel akarunk békülni. Az elnöki napirendi javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon-) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi indítványt elfogadta. Következik Dréhr Imre képviselő úr felszólalása, aki a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. (A jobboldalon ülő képviselők közül többen eltávoznak. — Peyer Károly: Mi az? Egy hónap előtt még bevonultak! Egy hónappal ezelőtt még bejöttek! — Esztergályos János: Ez gyanús!)