Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-53
Az országgyűlés képviselőházának 53 Dréhr Imre: T. Ház! Személyes kérdésben kértem és kaptam felszólalásra engedélyt. Azt hiszem, nem csodálkozhatok senki a t. Ház tagjai közül azon, hogy egyrészt a ma reggeli lapokban közzétett fegyelmi ítéletben, másrészt pedig a legutóbbi parlamenti ülésen Turchányi Egon képviselőtársam által ismertetett I. 44. számú jegyzőkönyvben foglalt vádak alapján kénytelen vagyok élni személyes megtámadtatásra való válaszom jogával. Nem akarok most belemenni annak az ítéletnek a vitatásába és mérlegelésébe, a*miely a mai reggeli lapokban kivonatosan megjelent, mégpedig azért nem, mert nincs módomban azzal foglalkozni; a jelen pillanatig ugyanis még ezt a fegyelmi ítéletet, amelyet ma reggel a lapokban olvastam és amelyet ma reggel már az ország minden kisközségében olvastak én még nem kaptam kézhez, nekem ki nem kézbesítették. A védőm értesített telefonon arról, — ágyban fekvő beteg — hogy ma reggel neki kikézbesítették, de nekem nem kézbesítették ki, nincs tehát módomban hozzászólni. Leszögezni kívánom ezt a tényt, de 'ha megismerem azt az ítéletet, amelyet a lapokból csak kivonatosan ismerhetek, akkor igenis élni fogok újra a szólás jogával, élni fogok a szólás és a védekezés jogával, mert becsületemben lettem meghurcolva, becsületembe gázolt bele ez a lapokban kivonatosan ismertetett fegyelmi ítélet, amelyet én nem ismerek el sem jgosnak, sem igazságosnak. Ártatlanságom tudatában álltam ide a t. Ház elé tavaly akkor, amikor Ernszt miniszter úr kérte a Képviselőháztól mentelmi jogom felfüggesztését; kértem, követeltem a t. háztól, hogy küldjön ki egy parlamenti bizottságot és ez a parlamenti bizottság vizsgálja felül egész államtitkári gesztióimat, de^ vizsgálja felül az összes ma már a közvéleményt népjóléti panamák címe alatt megfertőző kérdéseket, mert igenis vannak politikai kapcsolatai ennek a kérdésnek. Mint politikai államtitkár, én kizárólag a Képviselőháznak tartozom felelősséggel; sdha hivatalnok nem voltam és ha hivatalnok is voltam, — egyesek állítása szerint — mint politikai államtitkár, akkor is e minőségemi és jellegem legfelsőbb kézirattal történt felmentésemmel megszűnt. Akkor voltak a mentelmi bizottság tagjai között, akik velem szemben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mint nyugdíjassal szemben, igenis van helye fegyelmi eljárásnak. Erre lemondottam nyugdíjamról egyedül és kizárólag azért, hogy elvágjam azt az egyetlen fonalat, amely fonál engem a fegyelmi bizottság elé vihet, elvágjam ezt a fonalat azért, mert a fegyelmi bizottság ítélkezésének lehetőségében én ezeknek az ügyeknek az eltussolását látom. Eltussolni kívántak olyan dolgokat, elleplezni kívántak olyan kérdéseket, amelyek nem kívánatos, hogy a parlament, a nyilvánosság elé kerüljenek, azok szerint, akik engem vádolni merészelnek, de akik nem hallgatták meg tanúimat, nem fogadták el bizonyítékaimat, okirataimat, nem hallgatták meg védőmet, s akkor a miniszterelnök úr, mint népjóléti miniszter ítéletet hozott, amelyet a ma reggeli lapokból olvashatunk és ezt az ítéletet annak ellenére hozta, hogy ígéretet tett védőmnek, hogy le fogja tárgyalni vele a kérdést pontról pontra, és bizonyítékaimat, okirataimat, tanúimat mérlegelés tárgyává fogja tenni. Ez nem történt meg hivatkozással arra, hogy — a mai reggeli lapokban olvasom ezt is a Magyar Távirati Iroda útján kiadott kommünikében — a miniszterelnök úr influenzában fekszik és influenzás az én védőm is, nem áll tehát módjában vele ülése 1932 február 23-án, kedden. 425 tárgyalni. Február J-én a miniszterelnök úr mint népjóléti miniszter jogot adott a védőmnek és kötelezte a bizottság elnökét, Vargha Imre képviselőtársunkat és a bizottság előadóját, Kerntler Kálmán államtitkár urat arra, hogy védőmnek minden iz'atot mutasson meg, és akkor kisült, amit olvashatnak képviselőtársaim Az Est mai számában, amely most jelent meg, hogy van a pénzügyminisztériumban egy Wertheim-szekrény, amelyben azok a meghamisított, azok a gyártott hamis blokkfeljegyzések őriztetnek, amelyek alapján engem kikértek a Háztól, amelyek alapján fegyelmi ítéletet mertek hozni, annak a Hankó Elemérnek a blokkfeljegyzései alapján, akivel szemben már publikálva van az ítélet közokirathamisítás, lopás és sikkasztás miatt. Akinek már régen ülnie kellene, mint vizsgálati fogolynak, annak a Hankó Elemérnek van kulc ; a ehhez a Wertheim-szekrényhez és ő tartja zár alatt a pénzügyminisztériummal közösen, az én bíráimmal együttesen azokat a blokkönyvi hamis feljegyzéseket, amelyek alapján engem elítéltek. Lehetséges ez Magyarországon, jogállamban! (Peyer Károly: Hogyne, itt minden lehetséges!) Lehetséges az, hogy ugyanaz a miniszterelnök, mint népjóléti miniszter, aki ellenem vádiratot ad, aki aláírja a vádiratot, az legyen egy személyben a bíró is ellenem, az a miniszterelnök, akinek jóhiszeműségében én nem kételkedem, de akit félrevezettek alárendelt hivatalnokok jelentéseikkel, amelyeket eléje mertek terjeszteni, hogy velem szemben azt a fegyelmi ítéletet hozza meg, amely a mai lapban publikálva van. Méltóztassanak nekem megengedni,^ mert a becsületemről van szó, hogy egy kissé talán hosszadalmas leszek, de kérdem, lehetséges-e az, hogy elítéljenek ejigem az újságok szerint három olyan vádért, amelyben meg sem indították a fegyelmit, amelyek nincsenek benne a fep-^elmit elrendelő vádiratban, egyikben sem?! Virágcsokrokért, könyvszámlákért és haionló három pontért ítéltek el, de három olyan vádért, amelyek miatt megindult ellenem a fegyelmi eijárás és a fegyelmit elrendelő határozatban a kártérítést is megállapítani kívánja velem szemben a miniszterelnök úr, mint népjóléti miniszter, ott elejtették a vádat. (Felkiáltások a baloldalon: Miért?) Miért ejtették el a vádat? Nem tudom, hogyan minősít az a beamterekből álló társaság, amely a kormány utasítására dolgozik és mer elítélni olyan dolgokért, amelyek nincsenek benne a fegyelmi vádiratban, de felmentenek, illetőleg elejtik a vádat olyan dolgokban, amelyekben ők már állást foglaltak Birtokomban vannak jegyzőkönyvek, számszéki jelentések Kneppo vizsgálóbiztosnak összes iratai, az összes felvett jegyzőkönyvek másolatban a birtokomban vannak és a Ház legközelebbi ülésén ide fogom tenni a Ház asztalára; mert ha nem sikerült elérnem azt, hogy a t. túloldal megszavazza a parlamenti vizsgálóbizottságot, mert párthatározattá tették, hogy egy zártkörű móka, egy zártkörű fegyelmi eljárás keretében kell és lehet eltussolni minden dolgot azzal, hogy engem elítélnek, akkor én igenis tartozom önmagamnak és a Ház reputációjának azzal, hogy leteszek a Ház asztalára mindent. Ma már nincs meg a hivatalos titoktartási kötelezettségem, én már nem tartozom kérni ez alól a felmentésemet. Kértem január 17-én írásban a miniszterelnök urat, mint népjóléti minisztert, hogy mentsen fel a hivatalos titoktartás alól. Nem kaptam meg a felmentést a mai napig. Amikor a lapokban a sajtófőnökség által a Magyar Távirati iroda
