Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

420 Az 'országgyűlés képviselőházának keletkezzék. (Marton János: Az a .baj, hogy nem úgy értelmezik!) Tekintettel arra, hogy én a liberalizmus és a szabadkereskedelem elvétől elválni nem tudok és tekintettel arra, hogy ez a javaslat ezzid az elgondolással teljesen ellenkezik, a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök^ Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartjuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai napirend második pontja alatt szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. 2. a mai napirend 3—8. pontjai alaU szereplő ügyek tárgyalása, végül 3. az uzsoráról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Van valaki szólásra feljegyezve? Patacsi Dénes jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőnáz! Amikor — csütörtökön lesz két hete — itt a Házban alkalmam volt képviselőtársaim nagy részének felfogását a spanyol egyházi üldözésről fejtegetni, felszólalásomat azzal fejeztem be, hogy kérdést tettem fel: miért van az, hogy csak a távollevők szenvedései tudnak magyart és^ magyart egyesíteni és miért nem találunk elég okot jelenlegi bajainkban egy nagy nemzeti összefogásra? Ha visszaemlékszem, arra, hogy éppen ezt a kijelentésemet a Háznak minden oldalán milyen nagy helyeslés kísérte és ha visszaemlékezem a legutóbbi hétnek azokra a nagyon zajos jeleneteire, amelyek végeredményben a Ház különböző oldalán ülő képviselőket személyes ellenségképpen állították egymással szembe, Önkéntelenül felvetődik bennem az a kérdés; mi lehet ennek az oka? Annál is inkább csodálatos ez, mert meggyőződésem szerint a kormányzópárton ülő képviselők nagy többségét és a polgári ellenzék képviselőit nem választja el egymástól semmiféle animozitás, sőt tovább megyek: a mai nehéz viszonyok között a helyzet megítélésében és a kibontakozási utakra nézve is sok szempontból egyformán gondolkozunk és hasonlóképpen érezünk. Mert beszéljünk őszintén. Ma kormánypárti padsorokban ülni nem lehet valami kényelmes vagy nyugalmas dolog, (Ügy van! jobbfclől) mert még abban az esetben is, ha a jelen bajaiért semmiféle mértékben jaeim terhelné a felelősság, a volt és a jelenlegi kormányt és az ország közvéleménye olyan mértékben (Erdélyi Aladár és Klein Antal megjelennek a teremben. — Élénk éljenzés és tans a baloldalon. — Kun Béla: A felébredt lelkiismeret!) állana ma is a kormányzópártok mögött, mint amilyen mértékben 3—4 évvel ezelőtt vitathatatlanul ott állt. a jelen időnek gazdasági, pénzügyi és külpolitikai krízisei alatt még akikor is olyan nehéz feladat elé állítanák az ország kormányzatát és azokat a pártokat, amelyekre a kormányzat támaszkodik, hogy akkor is jogos aggodalommal és gonddal r tekinthetnének a jövő elé. Ha viszont egyrészt el kell ismerni, 'hogy a jelenlegi helyzetért bizonyos mértékben a múlt és a jelenlegi kormányzat is felelős, amivel szemben objektíven 53. ülése Î932 február 23-án, kedden. el akarjuk ismerni, hogy talán a gazdasági krízis által felizgatott közvélemény nagyobb mértékben ítéli el a kormányzópártot és a kormányzatot mint amilyen mértékben joggal tehető felelőssé a jelenlegi helyzetért, akkor nem csodálatos, hogy komoly és tiszteletreméltó férfiak a kormányzópártok részéről aggodalommal tekintenek a jövő elé. Teljesen azonos a ihelyzet a polgári ellenapk soraiban is. Igaz, hogy itt számosan ülnek olyanok, aki<k idejekorán figyelmeztették a múlt kormányzatot az általa elkövetett hibákra, állást foglaltak olyan intézkedéseivel szemben, amelyeknek káros következményeit ma érezzük és előre bejósolták a bekövetkezett eseményeket. Ha azonban azt hiszik, hogy ezek a Kassandrák rendkívül jól érzik magukat a jelenlegi körülmények között, akkor tévednek. Azt hiszem, Kassandra sem örült annak Trójában, amikor jóslata beteljesült és atyja palotáját lángokban, rokonait pedig kardélre hányva látta. Mi is. mint az a Kassandra, nagyon jónéven vennők, ha politikai jóslatainkban csalatkoztunk volna, inkább ennek örülnénk, mint annak, hogy most ezeket a jóslatokat bekövetkezni látjuk. De tovább megyek. Nagyon jól tudjuk a Háznak ezen az oldalán is, hogy ha a múlt kormányzat bűnei és a jelen kormányzat hibái következiményekkel járnak, ezek alól a következmények alól sem a nemzet, sem mi nem leszünk képesek magunkat kivonni, azért hasonló aggodalommal és komolysággal figyeljük az eseményeket, mint ahogy a felelősségérzettel bíró többségi képviselők ezt -teszik. Itt tehát nem egy eredményeire büszke és elbizakodott többség áll egy gyűlölettől futott és mindenáron (hatalomra törekvő ellenzékkel szemben, hanem úgy az egyik, mint a másik oldalon hazájukért aggódó, felelősséggel bíró férfiak ülnek akik fájdalommal nézik a jelent, aggodalommal néznek a jövő elé és minden becsületes és javulást jelentő megoldáshoz kész Örömmel és önzetlenül csatlakozni készek. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Mégis a múlt hét tárgyalásait a személyei támadások dominálták és olyan viharos atmoszféra fejlődött ki, amelyet a helyzet komolysága semmiképpen se indokolt. (Ügy van! jobbfelöl.) Csak mellékesen akarok rámutatni arra, hogy ennek indoka talán abban is van. hogy a Ház elé terjesztett javaslatok komolytalansága sem az ország, sem a Ház érdeklődését lekötni nem volt kéües. (Igaz! Ügy van! a baL oldalon.) Egyenesen rá akarok azonban mutatni ennek a feszültségnek tuljadonképpeni lélektani okára. Amint méltóztatnak látni, ebben a felszólalásomban, amellyel a parlamenti nyugodt tárgyalás és béke ügyét óhajtom szolgálni, (Helyeslés jobb felől.) teljes erővel azon igyekezem, hogy az elmondottaknak úgy tartalmában, mint formájában a legteljesebb objektivitásról tények tanúságot. A mot elkövetkező nehezebben elmondható részben ugyanez a törekvés vezet, kérem tehát igen t. képviselőtársaimat, segítsenek ahhoz, hogy még akaratomon kívül se kényszerüljek általam elmondani szükségesnek tartott dolgokat olyan formában előadni, amely bárkinek jogos érzékenységét sérthetné. (Halljuk! Halljuk!) Ha a feszültség és az állandóan újból kitörő viharok tulajdonképpeni okát keresem, azt megtalálom abban, hogy a múlt politikai rendszernek néhány vezetője, akinek politikáját vagy nem igazolta az idő, vagy akinek politikája azért nem tudott beigazolódni, mert