Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának S a gazdasági krízis megakadályozta kifejlését, vagy akinek politikája hozzájárult ahhoz, hogy a jelenlegi gazdasági krízist súlyosabban érezzük, mint ahogyan különben éreznők, — tehát mind a három esetet, mint lehetségest, elfogadom — újabban ismét sűrűn szerepel a politikai élet eteő frontján. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) De látjuk azt is, hogy a közélet fórumán, az egységespártban a legelsősorban szerepelnek olyan férfiak^ akikkel szemben okkal vagy ok nélkül a közvélemény azt a véleményt táplálja, hogy a múlt rendszernek gazdasági téren haszonélvezői voltak; akikről azt tartják sokan, hogy törvényes vagy törvénytelen eszközökkel módjukban állott vagyonukat szaporítani akkor, amikor az állampolgárok óriási többsége — bármilyen jó gazda vagy kiváló üzletember volt az illető — vagyonának nagy részét elvesztette; akiknek módjukban állott birtokokat vásárolni olyan időben, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) amikor nagybirtokosok és kisgazdák felett országos viszonylatban megszólalt a véa:elárusítá:t jelentő dob (MozgásJ Bármilyen önmérséklettel kezeli is a polgári ellenzék az úgynevezett kínos közéleti kérdéseket, akármilyen féltő gonddal igyekszik a nemzet reputációja érdekében a bántó személyes kritikától tartózkodni és bármennyire kevéssé tetszhet bármely polgári ellenzéki képviselőnek a copris lunaris szerepe, (Zajos felkiáltások: Mi cuî Magyarul!) amelyet parlagiasan nálunk ganaj túró bogárnak neveznek, (Elénk derültség.) mégis a mi türelmünknek túlságosan nagy erőpróbája az, hogy a mi hazafias tartózkodásunkkal visszaélve, egyes politikai faktorok a maguk pozícióját akarják erősíteni és megint előtérbe akarnak kerülni. (Kun Béla: Vissza akar jönni Bethlen, mint miniszterelnök! — Zaj.) Ne említsünk neveket, mert ez nem szolgálja annak a közvéleménynek a kialakulását, amely lehetséges, hiszen tényleg példás türelemmel és figyelemmel hallgatják meg konciliáns szavaimat. Nem csodálatos tehát, ha a polgári ellenzék részéről ezek ellen a politikai faktorok ellen sorozatos támadások indulnak meg. Az sem csodálatos, ha az így megtámadottak elkeseredetten védekeznek és az ilyen támadás és védelem következtében a tömegpszichózis hatása alatt öklötrázó ellenségként állanak szemben többségi és kisebbségi oldalról olyan képviselők, akik gondolatban, erkölcsben és a helyzet megítélésében tulajdonképpen teljesen együvé tartoznak. Normális, nyugodt parlamenti tárgyalásnak és nemzeti összefogásnak előfeltétele tehát az, hogy a kormányzópártok részéről nem sokan, csupán néhányan, akiknek szerepét joggal vagy jog nélkül, de jóformán az egész magyar közvélemény kifogásolja, legalábbis ideiglenesen visszavonuljanak az aktív politikai szereplés teréről. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ebben mindenki megegyezik, de mindenki másra gondol! — Élénk derültség. — Felkiáltások a baloldalon a jobboldal felé: Ott is helyeselnek! — Téglássy Béla: Igaza van! — Rassay Károly: Téglássynak igaza van! — Derültség.) Ezt az áldozatot az illető urak hazafiassága részéről joggal várhatja el mindenki, aki a felelősség hanytorgatásától tartózkodni akar, aki a felelősség kérdését egyáltalán nem is akarja felvetni, aki önzetlen hazafi asságból kész minden becsületes megoldás érdekében a maga munkáját is odaállítani, de ha bizonyos önérdekek következtében . ülése 1932 február 23-án, kedden. 421 az illető urak ezeknek a következményeknek levonásától fáznak, akkor a többségi párt többségének és a jelenlegi miniszterelnök úrnak a kötelessége, hogy ezeknek az uraknak félreállítása árán is a normális és nyugodt parlamenti légkör kifejlődését előmozdítsák. Meg vagyok róla győződve, hogy r a többségi párt többsége és a polgári ellenzék többsége között a megértés és közeledés nemcsakhogy nem lehetetlen, de nem is nehéz, ennek azonban a többségi párt soraiból kell kiindulni, az ő feladata és kötelessége ez. De meg vagyok győződve arról is, hogy minden, a békülést szolgáló gesztus a túloldalról ezen az oldalon hazafiúi aggodalmainkra való tekintettel teljes megértéssel fog találkozni. (Egy hang a jobboldalon: Adja Isten!) Ezek után pedig nem vagyok abban a helyzetben, hogy a házelnök úr napirendjét elfogadjam azért, mert barátaim és én is már több ízben kifejtettük, hogy nem ilyen csip-csup javaslatokkal óhajtjuk eltölteni a magunk és a nemzet idejét, hanem azokat a fontos törvényjavaslatokat kívánjuk itt a Ház plénumában tárgyalni, amelyekre ma Gaal Gaston igen t. képviselőtársam részletesen rámutatott

/ nagyszerű felszólalásában. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Tabódy Tibor! Tabódy Tibor: T. Ház! Az utóbbi hetek eseményeinek hatása alatt magam is bizonyos aggodalommal néztem azt az atmoszférát, amelyet itt az utóbbi hetekben történtek kiváltottak. Magam is gondoltam arra, hogy abban a hangnemben szólalok fel, amelyben most gróf Hunyady Ferenc igen t. képviselőtársam beszélt, hogy végre szűnjék meg a személyeskedés, az a személyeskedés, amely semmiképpen sem méltó ezekben a nehéz időkben a Ház komolyságához. Végtelenül örülök, hogy az ellenzék átvette tőlem a kezdeményezést, különösen ilyen konciliáns formában, mint ahogy azt Hunvady Ferenc gróf igen t. barátom tette. T. Ház! Azt hiszem, hogy a közéleti tisztaságra, a közéleti férfiú önzetlenségére vonatkozó fejtegetéseiben tulajdonképpen az igen t. Ház legnagyobb többsége egyetért. (Ügy van! a jobboldalon.) Bizonyos megértéssel kell nézni az ellenzék részéről azt a törekvést, amely oda irányul, hogy a közéleti visszaéléseket kiküszöbölni kívánja, különös megértéssel abban az esetben, ha azok nem szubjektív célt szolgálnak, hanem a nemzet egyetemes érdekeiért történnek, vagy ha azok nem Cassandra módjára hozatnak ide, hogy azokkal felgyújtsák atyjuk házát és lekaszabolják rokonaikat. A közélet visszásságainak kiküszöbölésére vonatkozó együttfis törekvés, azt hiszem, megteremtené a mai időkben feltétlenül szükséges pártok közötti kooperációt és azt az atmoszférát ebben a Házban, amely atmoszférára a mai komoly időben feltétlenül szükség van. De legyünk teljesen tárgyilagosak. Az én igen t. Hunyady Ferenc^ gróf képviselőtársam azt mondotta, hogy szóljunk közbe, lm bármi tekintetben az ő beszédét nem jellemezné a tárgyilagosság. Meg kell állapítanom, hogy egy kérdés kivételével az egész vonalon feltétlen tárgyilagos volt, abban azonban mégsem volt a teljes tárgyilagosság alapján, amikor a múlt kormányról beszélt, mert a múlt kormánynak csak a bűneiről szólt, holott tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy a múlt kormánynak nemcsak bűnei voltak, — mert, sajnos, bűnei is voltak — hanem hatalmas érdemei is. (Igaz! 58*