Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. 419 mert f hiszen tudjuk nagyon jól, hoo-y az adófizető közönség va^vonila- romlik és úgyszólván azon a ponton van, hogy adófizetési kötelezettségednek eleget tenni nem képes. Vannak a mérlegnek ezen az oldalán olyanok, — amilyenek mindig lesznek — akik a krízisből csak hasznot húznak és vannak ennek következtében olyanok, akiknek volna súlyuk az adózók oldalán. Sajnálatos körülmény azonban az, hogy amikor a kormánynak éppen kettős kötelessége volna^ az, hoarv lehetőleg minden megfogható adótárn-vat megfogjon, a kormány mindenféle rendelkezésekkel, amnesztiákkal ennen ezeknek a még súllyal bíró adózóknak súlyát mesterségesen könnyíti. Berki t. képviselőtársam az adózás terén kifogásolt bizonyos kérdéseket. Ezekre vonatkozólag 100%-ig igazat adok neki. Bár a legkevésbbé sem tartozik a tárgyhoz, de minthogy ő ezt megjegyezte, engedtessék meg, hogy én a magam részéről is a leghatározottabban kiemeljem azt, hogy az adóreformok eszközlése a legrövidebb időn belül feltétlenül szükséges. (Ügy van!) Nem tudom őt követni a belső kölesönre vonatkozó elgondolásában, mert attól félek, hogy a belső kölcsönnek eredménye nem volna. De nem is látom át ennek szükségességét, mert hiszen az az adórendszer, amely a jövedelmeknek, a vagyonúknak megadóztatására volt alapítva, nagyon megfelel ennek a célnak, csak akarni kell a vagyonokat és jövedelmeket megfogni. De amikor nagyon helyesen rámutatott több szónok a mai birtokforgalomra — megemlítve a privát életből egy egész csomó birtokcserélést, — és amikor megjelent egy amnesztia-rendelet, amely a pénzügyi hatóságokat egyenesen eltiltja attól, hogv kutassanak az után, vájjon honnan jöttek elő és hol voltak azok a pénzek, amelyeket most birtokokba fektetnek, akkor azt merem állítani, hogy nem a kölcsönhöz kell fordulni, hanem meg kell fogni a vagyonokat és jövedelmeket ott, ahol voltak és ahol eltitkolva vannak. (Berki Gyula:^ Jövedelem adópótlék!) Nem adópótlékkal, magával az adóval meg lehet fogni; csak akarni kell: ott kell megfogni, ahol vannak. Tessék csak rábízni az illetékes pénzügvi hatóságokra, azok majd tudják annak útját és módját; azok meg fogják találni a módot, hogy hol kell és hogyan kell megfogni ezeket. Éppen ezért legyen szabad megállapítanom azt, hogy éppen azok között a súlyos körülmények között, amelyekben a magyar gazdaság s a magyar gazdaközönség leledzik, a kormánvprogrammban nem találok semmit, ami lehetővé tenné azt, hogy ezt a súlyos krízist akár idegekkel, akár pénzzel jobban bírják. Arra a kérdésre, hogyan képzelik az államháztartás fenntartását a vázolt körülmények között, azt hiszem, senki sem tud választ adni. Erre a történelem fogja megadni a választ, az a történelem, amelynek lapjai naponként íródnak és amelynek lapjait magunk töltjük be. Jaj annak a kormánynak, amelyik nem tud erre a történelmi lapra e^vebet írni, mint azt, hogy önzetlenül, becsületesen, jószándékkal, az elvek megvalósításáért küzdött és ezalatt tönkrement az ország. A mezőgazdaság helyzetét szebben és világosabban senki sem tudja megvilágítani, mint éppen Eber Antal t. képviselőtársam. Ezért erre nem is térek ki, csak megállapítom, hogy nagyon helyes az ő megjegyzése, amikor rámutat arra, hogy a mezőgazdaság mai állaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IV. potában, fájdalom, az a helyzet, hogy nagyon sok gazda- éppen csak a földje elidegenítése által képes szabadulni azoktól a súlyos^ terhektől, amelyek őt nyomják. Éppen azért ez a javaslat nagyon is aktuális. Aktuális azért, mert nagyon félő, hogy a megromlott és nehéz gazdasági körülmények között bekövetkezhetik, hogy a birtokok fokozottabb mértékben cserélnek gazdát és olyan kezekbe kerülnek, amelyekbe azok nem valók. Itt száz százalékig aláírom azt, amit a túloldalon ülő 1 Berki képviselőtársam mondott, mert ez úgy van és ez igaz. Az orvosság azonban nézetem szerint nem az, amit a kormány ebben a tekintetben a törvényjavaslat benyújtásával keres. A kormánynak az a beavatkozása, hogy a nemzeti védelem szempontjából, a birtokforgalomban bizonyos irányelveket maga elé tűz, nem jog, hanem kötelesség. Fájdalommal láttuk ezt a közelmúltban Erdélyben, amelynek elpusztulása sok tekintetben éopen ilyen beavatkozás hiányának következménye volt. A kormány beavatkozása, ismétlem, nem jog, hanem kötelesség. E kötelesség . teljesítésének azonban, nézetem szerint, nem az az útja és módja, hogy ilyen tilalmi rendelkezéseket fenntartunk, hanem a kormánynak van számtalan útja és módja, amellyel beavatkozhat úgy a birtokforgalomba, mint a közélet minden ágazatába. En úgy képzelem ezt a dolgot, — bocsánatot kérek a t. Háztól, hogy drasztikus hasonlatot említek — mint egy jó sakkozó játékát A jó sakkozó nem veszi ki az ellenfél kezéből a figurát és nem maga teszi el, hanem úgy irányítja játékával annak játékát, hogy az kénytelen úgy játszani, ahogyan ő akarja. A mindenkori kormánynak a közélet vezetésénél, a közgazda

5

?ági kérdések iránvitásánál ezt az utat kell választania. Igaz, hogy ehhez sakkozni kell tudni. (Derültség. — Farkas István: Ez a kormány pedig nem tud sakkozni!) A megoldásnak számtalan módja van. Nem akarok ezekre részletesen rámutatni, mert túlságosan eltérnék a tárgytól. Ezek tulajdonképpen beavatkozások úgy a pénzügyi gazdálkodásnak, mint az állami gazdálkodásnak egész sorozatába és ezek felsorolásával túl soká venném igénybe a t. Ház türelmét. De megállapítom azt, hogy azok között a módozatok között, amelyek ennek a célnak elérésére alkalmasak, az az egy út, amelyet a törvényjavaslat maga elé tűzött, éppen az, amelyen legkevésbbé szabad és lehet járni. Ezt azért is mondom ilyen apodiktikusan, mert meg kell

t vallanom, — bár talán ezen az oldalon többen* lesznek, akik más nézeten vannak — hogy én mindig a szabadkereskedelem híve voltam és az is leszek egész életemen keresztül. Azok az elméletek, amelyek itt a kötött gazdálkodás révén akarják a mezőgazdaságot a gazdasági nehézségekből kihozni, fájdalom, azt hiszem, csak elméletek fognak maradni; sőt remélem is, hogy azok maradnak, mert a gyakorlatban még soha nem váltak be. Azt a r liberális gondolkozást, amelyet t. képviselőtársam kritizált, megvalósíthatónak tartom most is. Nem a liberalizmusban van a hiba, legfeljebb azokban, akik azt félremagyarázzák. Hiszen ha visszatekintek azokra a nagy emberekre, akik a libaralizmus zászlaját fennen lobogtatták. — ha nem is ebben a palotában, de a régi Képviselőházban — akiknek nevéhez fűződik Magyarország újra feltámadása és ha úgy értelmezzük a liberalizmus gondolatát, ahogy azok értelmezték, akkor nem kell félnünk attól, hogy abból mezőgazdasági ' vagy akármilyen vonatkozásban bármiféle hátrány 58