Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. 417 Béla: XJgy van!) Tessék a városnak is összébb­húznia magát, tessék addig nyújtózkodni a fő­városnak, ameddig a takarója ér, és ha azt akarják, hogy a népélelmezés olcsóbb legyen, akkor at. városi képviselő uraknak és a szo­ciáldemokratapártnak a saját népük érdekében gondo~kodniok kell arról, hogy a nagy fővárosi üzemekben ne tíz igazgató üljön ott, ahol a békeidőben egy xCt, és ne nyúzzák meg tizen­hét címen a mezőgazdasági társadalmat. (Far­kas István: Ebben igaza van! De ezt az ön pártja csinálja ott is a kormánypárton! — Lázár Miklós: Ötmillió pengő a borfogyasztási adó! — Zaj a jobboldalon) Ebben a kérdésben a t közbeszóló képviselőtársamnak azt felelem, hogy e körül nem sok ellentét van a fővárosi pártok között. Elvi különbségekre való tekintet nélkül — tisztelet a r tiszteletreméltó kivételek­nek — nagyon egyetértenek abban, hogy a me­zőgazdaságnak idehozott termeivényeit ne le­hessen megfelelő áron értékesíteni és azokat a befolyó illetékeket közösen a fővárosi költ­ségvetésben számolják el. (Usetty Béla: Mert különben nem tudjuk fenntartani a fővárost! Ez csak tiszta dolog! A fővárost a falu nívó­jára nem süllye zthetiük!) Érthetetlennek tartottam Eckhardt Tibor képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy ezt a javaslatot reakcionariusnak tartja akkor, amikor viszont a beszédje végén maga alapí­totta meg. hogy az^ állami beavatkozás úgy­szólván szükségszerűség a mai életviszonyok között. Igaza van Eckhardt Tibor t kénvi c elő­tár^amnak abban, hogy állami beavatkozásra szükség van. Ezt az állami beavatkozást a gazdasági élet olyan terrénumain, ahol mező­gazdasági érdekeket meg _ kell oltalmazni, szükségesnek tartom. Ez a javaslat is olyan állami beavatkozás, amellyel a nagy agrár ér­dekeket oltalmazzuk meg azokkal a kicsinyes érdekekkel szemben, amelyeket bizonyos oldal­ról felhoznak. Mélyen t. Ház! Mi, az állami beavatkozás gondolatát más vonatkozásokban sem utasít­juk el. Hiszen ma az egész világ el van kény­szerülve arra, hogy állami beavatkozásokat végezzen. 1200 vágón gabonát adtunk ki az Ínségesek támogatá=ára és ő:zintén megmon­dom, nem egyedül állok ebben a pártban, aki­nek az a nézete, hogy sokkal okosabb lett volna ezzel az 1200 vágón gabonával azt a sok köz­séget, amelynek ma sincs köves útja, köves úttal ellátni. Munkaerő van bőven. Az 1200 vágón búza olyan jelentékeny tétel, amellyel már lehet komoly munkát végezni. Mélyen t. Ház! Az agrártársadalom a há­borúban is meghozta a maga áldozatait En­nek hangsúlyozásával most már be is fejezem beszédem. Meghozta a maga áldozatait azzal, hogy katonai szolgálatot teljesített, hogy a megszállott csapatok kirabolták, elvitték álla­tait, gabonáját, megsarcolták. Ezenkívül körül­belül egymillió magyar ember áldozta fel ele­tét a magyar haza véde T mére és merem állí­tani, hogy ennek az egymillió áldozatnak leg­alább 70%-a a földmívelő- és gazdatársadalom­ból került ki. l De meghozta áldozatát a gazdaközönség az inflációs időkben is, mert a fürge városi kö­zönség egy része elkerülte a pénzlebélyegzést, de János bácsi, meg Józsi bácsi a falun el­adta lovát és másnap értesült az újságból, hogy pénzlebélyegzés van. Nem egy föld­mívelőembert ismerek, aki egész vagyonát, vagy vagyonának egy jelentékeny részét el­vesztette az inflációs időkben. Az ipar, a keres­kedelem fürgébb is és mindig könnyebben tudja áthidalni azokat a lehetőségeket, ame­lyek kínálkoznak. De hozott áldozatot az agrártársadalom most is, ezekben a rendkívüli időkben, azzal, hogy jövedelmének kétharmad részét elvesz­tette a leesett árak mellett, hozott áldozatot azzal, hogy az ipar védelme miatt és a bank­érdekek túlságos érvényesülése miatt olvan hitelkamatokat volt kénytelen fizetni és az iparcikkekért oly árakat, amelyek külön adó­zásszámba mennek. (Lázár Miklós: Az agrár­olló!) T. Ház^ Nem akarok beszélni a deviza­beszolgáltatás kérdéséről, nem akarom érin­teni azokat a problémákat, amelyekkel itten egy költségvetési beszédszámba menő beszéd­ben is foglalkoztak. Beszédemet befejezem azzal, hogy ha a magyar # államnak, a magyar állami kormányzatnak jogában áll törvény alapján hadba szólítani a magyar népet^ 18 éves kortól 50 éves korig a haza^ védelmére, akkor jogában áll a törvényhozásnak és a kormánynak^ hadba szólítani most, a gazda­sági világháború idején azokat, akik eddig ebben a gazdasági világháborúban vagyonuk birtokállományát jórészben megőrizték- (Tég­lássy Béla: Ez az igazság!) Ha akadtak, akik feláldozták életüket vagy testi épségüket a haza védelmére, méltóztassék akkor azoknak az ipari, bank- és gazdasági kategóriáknak is áldozatot hozni, akik ezekben az igen súlyos időkben nagy vagyonokra tettek szert, mint ahogy minden katasztrofális és nehéz helyzet­nek megvannak a maga gazdagjai. A mai gazdasági nyomorúságunk gazdagjait is szó­lítsuk ki az első raivonalba, mert ha vagyo­nuk egy részét feláldozzák, akkor önmaguk védelmében áldozzák fel, (Ügy van! Ügy van! — Egy hang half elől: Ezt nem akarják^ el­hinni!) a társadalmi és állami rend érdekében áldozzák fel. és minden beszédnél többet év a cselekedet. Ezért egy belső kölcsön felvételé­nek szorgalmazásával óhaitanám én az eset­leges deficitet áthidalni. (Egy hang a balolda­lon: Ivádyt a szeszkartell buktatta meg! — Esztergályos János: Ivádyt spirituszba tette a szeszkartell! — Tauf fer Gábor: Meg kellett volna védeni Ivádyt!) Miután az ellenzéket ennek a névnek a hallatára, hogy «Ivády», iz­galom fogja el, kénytelen vagyok ezt az iz­galmat ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Lapultak, mint dinnye a fűben, amikor Ivády volt a miniszter! — Zaj.) Berki Gyula: ... leszállítani. Öriási téve­désben vannak a t. ellenzéki képviselő urak, amikor azt gondolják, hogy a ceglédi küldött­ség előtt elmondott Ivády-beszéd okozta Ivády Béla bukását. (Meskó Zoltán: Használni nem használt neki! — Derültség.) Ha mi nem sza­vazunk le egy minisztert, akkor a t. túloldal azt mondja, hogy nincs meggyőződésünk és nincs gerincünk, ha pedig egy miniszterrel szemben bizalmatlanságunknak kifejezést adunk, akkor önök visszareklamálják. (Esztergályos János: Megjelenik Bethlen a nádpálcával! — Zaj.) Ne fájjon a t. képviselő úrnak a nádpálca! (Pintér László: Csak fél tőle! — Derültség.) Mi meg vagyunk nyugodva abban, hogy a földmívelésügyi tárca jó kezekben van és ezért ezt a nemzetmentő és nemzetpolitikai javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot száma­san üdvözlik.) Patacsi Dénes jegyző: Báró Inkey Pál! Elnök; Szólásra következik?

Next

/
Thumbnails
Contents