Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-53
Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. 417 Béla: XJgy van!) Tessék a városnak is összébbhúznia magát, tessék addig nyújtózkodni a fővárosnak, ameddig a takarója ér, és ha azt akarják, hogy a népélelmezés olcsóbb legyen, akkor at. városi képviselő uraknak és a szociáldemokratapártnak a saját népük érdekében gondo~kodniok kell arról, hogy a nagy fővárosi üzemekben ne tíz igazgató üljön ott, ahol a békeidőben egy xCt, és ne nyúzzák meg tizenhét címen a mezőgazdasági társadalmat. (Farkas István: Ebben igaza van! De ezt az ön pártja csinálja ott is a kormánypárton! — Lázár Miklós: Ötmillió pengő a borfogyasztási adó! — Zaj a jobboldalon) Ebben a kérdésben a t közbeszóló képviselőtársamnak azt felelem, hogy e körül nem sok ellentét van a fővárosi pártok között. Elvi különbségekre való tekintet nélkül — tisztelet a r tiszteletreméltó kivételeknek — nagyon egyetértenek abban, hogy a mezőgazdaságnak idehozott termeivényeit ne lehessen megfelelő áron értékesíteni és azokat a befolyó illetékeket közösen a fővárosi költségvetésben számolják el. (Usetty Béla: Mert különben nem tudjuk fenntartani a fővárost! Ez csak tiszta dolog! A fővárost a falu nívójára nem süllye zthetiük!) Érthetetlennek tartottam Eckhardt Tibor képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy ezt a javaslatot reakcionariusnak tartja akkor, amikor viszont a beszédje végén maga alapította meg. hogy az^ állami beavatkozás úgyszólván szükségszerűség a mai életviszonyok között. Igaza van Eckhardt Tibor t kénvi c előtár^amnak abban, hogy állami beavatkozásra szükség van. Ezt az állami beavatkozást a gazdasági élet olyan terrénumain, ahol mezőgazdasági érdekeket meg _ kell oltalmazni, szükségesnek tartom. Ez a javaslat is olyan állami beavatkozás, amellyel a nagy agrár érdekeket oltalmazzuk meg azokkal a kicsinyes érdekekkel szemben, amelyeket bizonyos oldalról felhoznak. Mélyen t. Ház! Mi, az állami beavatkozás gondolatát más vonatkozásokban sem utasítjuk el. Hiszen ma az egész világ el van kényszerülve arra, hogy állami beavatkozásokat végezzen. 1200 vágón gabonát adtunk ki az Ínségesek támogatá=ára és ő:zintén megmondom, nem egyedül állok ebben a pártban, akinek az a nézete, hogy sokkal okosabb lett volna ezzel az 1200 vágón gabonával azt a sok községet, amelynek ma sincs köves útja, köves úttal ellátni. Munkaerő van bőven. Az 1200 vágón búza olyan jelentékeny tétel, amellyel már lehet komoly munkát végezni. Mélyen t. Ház! Az agrártársadalom a háborúban is meghozta a maga áldozatait Ennek hangsúlyozásával most már be is fejezem beszédem. Meghozta a maga áldozatait azzal, hogy katonai szolgálatot teljesített, hogy a megszállott csapatok kirabolták, elvitték állatait, gabonáját, megsarcolták. Ezenkívül körülbelül egymillió magyar ember áldozta fel eletét a magyar haza véde T mére és merem állítani, hogy ennek az egymillió áldozatnak legalább 70%-a a földmívelő- és gazdatársadalomból került ki. l De meghozta áldozatát a gazdaközönség az inflációs időkben is, mert a fürge városi közönség egy része elkerülte a pénzlebélyegzést, de János bácsi, meg Józsi bácsi a falun eladta lovát és másnap értesült az újságból, hogy pénzlebélyegzés van. Nem egy földmívelőembert ismerek, aki egész vagyonát, vagy vagyonának egy jelentékeny részét elvesztette az inflációs időkben. Az ipar, a kereskedelem fürgébb is és mindig könnyebben tudja áthidalni azokat a lehetőségeket, amelyek kínálkoznak. De hozott áldozatot az agrártársadalom most is, ezekben a rendkívüli időkben, azzal, hogy jövedelmének kétharmad részét elvesztette a leesett árak mellett, hozott áldozatot azzal, hogy az ipar védelme miatt és a bankérdekek túlságos érvényesülése miatt olvan hitelkamatokat volt kénytelen fizetni és az iparcikkekért oly árakat, amelyek külön adózásszámba mennek. (Lázár Miklós: Az agrárolló!) T. Ház^ Nem akarok beszélni a devizabeszolgáltatás kérdéséről, nem akarom érinteni azokat a problémákat, amelyekkel itten egy költségvetési beszédszámba menő beszédben is foglalkoztak. Beszédemet befejezem azzal, hogy ha a magyar # államnak, a magyar állami kormányzatnak jogában áll törvény alapján hadba szólítani a magyar népet^ 18 éves kortól 50 éves korig a haza^ védelmére, akkor jogában áll a törvényhozásnak és a kormánynak^ hadba szólítani most, a gazdasági világháború idején azokat, akik eddig ebben a gazdasági világháborúban vagyonuk birtokállományát jórészben megőrizték- (Téglássy Béla: Ez az igazság!) Ha akadtak, akik feláldozták életüket vagy testi épségüket a haza védelmére, méltóztassék akkor azoknak az ipari, bank- és gazdasági kategóriáknak is áldozatot hozni, akik ezekben az igen súlyos időkben nagy vagyonokra tettek szert, mint ahogy minden katasztrofális és nehéz helyzetnek megvannak a maga gazdagjai. A mai gazdasági nyomorúságunk gazdagjait is szólítsuk ki az első raivonalba, mert ha vagyonuk egy részét feláldozzák, akkor önmaguk védelmében áldozzák fel, (Ügy van! Ügy van! — Egy hang half elől: Ezt nem akarják^ elhinni!) a társadalmi és állami rend érdekében áldozzák fel. és minden beszédnél többet év a cselekedet. Ezért egy belső kölcsön felvételének szorgalmazásával óhaitanám én az esetleges deficitet áthidalni. (Egy hang a baloldalon: Ivádyt a szeszkartell buktatta meg! — Esztergályos János: Ivádyt spirituszba tette a szeszkartell! — Tauf fer Gábor: Meg kellett volna védeni Ivádyt!) Miután az ellenzéket ennek a névnek a hallatára, hogy «Ivády», izgalom fogja el, kénytelen vagyok ezt az izgalmat ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Lapultak, mint dinnye a fűben, amikor Ivády volt a miniszter! — Zaj.) Berki Gyula: ... leszállítani. Öriási tévedésben vannak a t. ellenzéki képviselő urak, amikor azt gondolják, hogy a ceglédi küldöttség előtt elmondott Ivády-beszéd okozta Ivády Béla bukását. (Meskó Zoltán: Használni nem használt neki! — Derültség.) Ha mi nem szavazunk le egy minisztert, akkor a t. túloldal azt mondja, hogy nincs meggyőződésünk és nincs gerincünk, ha pedig egy miniszterrel szemben bizalmatlanságunknak kifejezést adunk, akkor önök visszareklamálják. (Esztergályos János: Megjelenik Bethlen a nádpálcával! — Zaj.) Ne fájjon a t. képviselő úrnak a nádpálca! (Pintér László: Csak fél tőle! — Derültség.) Mi meg vagyunk nyugodva abban, hogy a földmívelésügyi tárca jó kezekben van és ezért ezt a nemzetmentő és nemzetpolitikai javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számasan üdvözlik.) Patacsi Dénes jegyző: Báró Inkey Pál! Elnök; Szólásra következik?
