Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-53
416 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. lamíről. Azt mondotta, hogy Németországban hozzákezdtek a földteherrendezés munkájához pénz nélkül. Ez nagy tévedés. Németországban a nehézipar 500 millió márkát adott a német földteherrendezés céljaira. Ha ezt én itt megállapítom, ezzel azt akarom mondani, hogy^ ha a magyar mezőgazdasági társadalom vásárló erejét az ipar és a kereskedelem, valamint a nagybankok saját érdekükben fokozni akarják, a saját prosperitásukat pedig növelni akarják, akkor nyúljanak a mezőgazdaság hóna alá akár úgy, hogy leszállítják a mezőgazdaság részére szükséges fonto-abb eszközök árát, vagy pedig úgy hogy jelentékeny összeget bocsátanak rendelkezéséje a földbirtokrendezési bizottságnak, mert végeredményben egy földteherrendezést mégiscsak pénzzel lehet végrehajtani. (Helyeslés.) Említették a jövedelem fokozását, amihez a piacok gyors megteremtését hangsúlyozták, azonban sem Eckhardt Tibor, sem Gaal Gaston igen t. képviselőtársaim nem foglalkoztak egy igen fontos körülménnyel. Ez a fontos körülmény az, hogy bármennyire szükségük van külföldi piacokra, bármenyire rá vagyunk utalva arra, hogy termeivényeink egy részét külföldön értékesítsük, nem jelentéktelen az, hogy a belső fogyasztásban is mi történik. (Farkas István: Ez a legfontosabb!) Itt utalok az igen t. földművelésügyi miniszter úrnak legutóbb kiadott tej rendeletére, (Farkas István: Amely megdrágította a tejet!) amely igen okos, bölcs rendelkezéseket tartalmaz és oltalmazza a tejtermelő gazdáknak is — és nemcsak a kereskedelmi és fogyasztó-érdekeltségeknek — szempontjait. Budapest egymilliós város. Budapest fogyasztása mezőgazdasági termelvényekfcen, mezőgazdasági cikkekben körülbelül annyi, mint az egész exnortunk összértéke. Alig van 50— CO millió pengő differenciába külföldre kivitt mezőgazdasági cikkek összértéke és Budapest fogyasztásának értéke között. F á t lehet-e közömbös reánk nézve az, hogy mi történik a magyar mezőgazdasági termeivényekkel itt Budapesten addig, amíg azok a faluról eljutnak a fogyasztóhoz? En c«ak utalok a közelmúltban szerzett tapasztalatokra. Nálunk 58 fillér a kövér sertés ára élősúlyban s ha bemegyek egy budanesti étterembe és eszem efry fehér sertéskarajt, azért fizetek 2 P 40 fillért. (Fay hann a körépew: LegaJább is!) Egy l^p; sertéshúsból legalább 5—6 adagot lehet kivágni. Méltóztassék nekem megmondani, hová lesz az 58 fillér és a 2*40 pengő közötti differencia? Itt valahol hibának kell lennie. A t. fővárosi kénviselő urak — főleg pedig a szociáldemokratapárthoz tartozók — nagyon helvesen tennék, ha foglalkoznának ennek a kérdésnek lényegével. (Farkas István: Mi már foglalkoztunk vele! Magasabb munkabért! — Tanffer Gábor: Wolff és Kozma intézik ezt, azoknak a kezében van a hatalom a székesfővárosnál! — Zaj.) A hatalomról most ne méltóztassék ezzel a kérdéssel kancsolatban beszélni, mert a hatalom egv része az ellenzéki nártok kezén is van. (Tauf fer Gábor: Ott is hiába beszélünk! — Usetty Béla: Közben tönkremegy minden ipar! — Farkas István: Leszorítottak mindent! Éheznek az emberek! A mezőgazdasági munkásokról sem gondoskodnak! Majd beszélünk róla! Kenyér helyett répát esznek! — Bnchinger Mfnó: Nincs e^v ő Q zinte gondolatuk sem! — Elnök csenget) A fővárosi pártok erőviszonyainak megoszlásáról nem akarok most beszélni, de minden munkanélküli^egélynél többet ér az, ha a munkásosztály olcsó táplálékhoz jut. (Farkas István: Miért nem adnak erre lehetőséget?) Megmondom önnek, hoe-y miért nem, felelek a kérdésre. (Farkas István: A kormányhoz adresszálja! Egy disznó felszállítása drágábba kerül, mint az I. osztályon való utazás! Adresszálja a kormányhoz! — Zaj) Ha én tagja lennék a szociáldemokratapártnak, (Malasits Géza: Isten ments! — Derültség) akkor népem olc?ó élelmezéseért folytatnám a legnaisryobb küzdelmet (Farkas István: Ott nem lehetne, mert a strébereknek ott nincs helye!) Ezt a «stréber» kifejezést visszautasítom. En voltam az ellenzéken is és volt alkalmam megismerni az ottani viszonyokat, és nyiltan megmondom, hogy önök egy politikai maiális rendezésére kénesek, dekomoly munkára, komoly nemzeti ös=zefogá?ra alkalmatlanok. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. •— Farkas István: Nem maradt volna itt a Házban, ha nem ment volna vissza! Rubinek István hozta vissza! Kegyelemből van itt! — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat sértő közbeszólá c áért rendreutasítom. Berki Gyula: T Ház! Azt a kérdést vetettem fel, mit kellene tenni, hogy az élelmezés olcsóbb lefrven. Amikor a bolettáról szóló javaslatot tárgvaltuk, egyetlen hang sem emelkedett a baloldalról az iránt, miért emelkedett a kenyér ára háromszorosára annak, ami indokolt. (Farkas István: Ez sem igaz! Majd ráolvassuk!) A kenyér ára azért emelkedett anynvíra, mert a kenyéripar hozzátartozik a szociáldemokraták politikai családiához, és mert Bnda^esteu minden nék emeletes házat szerzett, mintán ole^ó búzából dráfra kenverpt sütött a nénnek. Ez ellen nem volt senkinek sem szava. Mi- erről az oldalról hangoztattuk és magam is hangsúlyoztam, hogy a kormánv ellenőrizze az árakat, és azért vettük be abba a javaslatba.^ hogy a kormánynak joga van a kenvér árát is megáll anítani. na p-7 n^m áll arányban a búza. illetve a li°zt árával. T. Ház! Nekem még egy órát kellene beszélnem, ha elmondanám mindazt, miben van az oka annak, hogv az olcsó mezőgazdasági termények és állatok olvnu drágán kerülnek a fogyasztó asztalára. Méltóztassék^ elővenni po-v jegvzéket. amely szól PPV elszámolásról. Ha egy község vagy egy birtokos egy vágón állatot vagv egy vágón terméuvt ideszállít a budanesti piacra, kezdve az állatorvosi vizsgálaton és végezve a szúrn-díinn — amelyet duplán kell megfizetni a leölt állanotban ideszállított boriú után — kötőfékdíjat, kövezetvámot és a jó Isten tudja, mit nem, kell fizetnie. Ha elgondolom magamban, hogy az én választókerületemben húsz községnek nincs kövezett útja, a terményeit nem tudja télen piacra vinni és ki sem tud mozdulni a falujából, akkor önkéntelenül is eszembe int, hogy akkor, amikor a főváros ilyen illetékkel ter-, heli meg, — hogy nagy vezérigazgatói fizetéseket adjon — a mezőgazdasági term elvén veket, tulaidonkénpen a szociálpolitikai előrehaladás, a kulturális és művészeti előrehaladás és mindaz a^ fény és pompa, amely itt Budapesten legalábbis a város közenében megnyilatkozik, igenis a mezőgazdasági társadalom áldozatkészségének következménye. (Ügy van! Va«' van! — Tans a jobboldalon.) Mélyen^ t Ház! Mi nem vagyunk a városnak ellenségei. Nem vagyunk egyetlen foglalkozási ágnak sem e'len°égei. ismerjék el azonban a városi képviselők azt, hogy a mezőgazdasági társadalom képtelen arra, hogv ebeket az áldozatokat továbbra is meghozza. (Téglássy
