Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának 5 mennyi liszt és mennyi kenyér marad meg azoknak az államoknak kezében, akik főleg agrártermékek előállításával foglalkoznak. Hiszen^ erről a kérdésről is órákhosszat lehetne beszélni. A javaslattal kapcsolatosan azonban több olyan kérdést vetett fel Gaal Gaston t. képviselőtársam, amelyre még ki akarnék térni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy jogelvi szempontokba ütközik ennek a javaslatnak az idehozása. Hát én mást sem láttam tizenöt év alatt úgy nemzetközi, mint belső vonatkozásban, mint a jogelvek aljas megsértését. A trianoni békeszerződéstőlkezdve, a bajbajutott Magyarországon, a valuták kilopásáig, minden a jogelvek megsértése volt. Hogyan lehet e^y ilyen javaslatra a jogelvek megsértését aplikálni

1

? Azért, mert ez a javaslat a magyar birtokososztályt megvédelmezi attól, hogy megszorult állapotában tőle potom pénzért vásároljanak birtokot, és azért, mert ^mi a földmívelőnépesség részéről a földmívelésügyi kormányzat keretében egy birtokpolitikai alapot akarunk költségvetésileg létesíteni és népünket gazdaságilag megerősíteni, ez azt hiszem, semmiféle józan jogelvbe nem ütközik. (Simon András: Nem bizony!) Itt azután Gaal Gaston és Eckhardt Tibor t. képviselőtársaim felszólalásaival együttesen kívánok foglalkozni, mert az, amit mon

: dottak, ha a szavakban, kifejezésekben és ötletekben itt-ott különbözött is egymástól, lényegében nem különbözött. Mindketten megállapították azt a tényt, hogy az agrártársadalom tönkrement és természetesen azt fűzték hozzá, hogy a, tizenkétévi gyatra kormányzás miatt. En már az előbb alludáltam arra, hogv mi okozta a magyar mezőgazdaság elesettségét. Most még ehhez hozzáteszem azt, hogy itt óráikíhosszat lehetne felsorolni azokat a tényeket, amelyek nem magyarországi, hanem eurÓDai és világtényezők és amelyek befolyásoltak a mi mezőgazdasáa-i helyzetünket, JJay van! Ügy van! a jobboldalon) de ha a belső viszonyokra térek is rá, akkor is objektíven meg kell állaoítanom valamit. Elismerem azt. hofv a mezőgazdaság megterhelése az utóbbi években nem állott arányban a föld teiherbírókéüPstégével. Amikor ezt koncedálom, megállapítom azt is. hogy a mi adópolitikánk idevonatkozó téves és e^ibázo+t rendelkezéseit, a pénzügyi adminisztráció túlbuzgóságából sokszor igen helvt-olenül alkalmazták. (Ügy van! Úgy von! a jobboldalon.) Engedje meg a t. Képviselőház, hogy itt alludálíak egy olyan kérdésre is, amelyről nem mindenki szeret beszélni, de ha tiszta bort akarunk tölteni a pohárba. — már pedig akarunk r— (Téglássy Béla: Ügy van! Akarunk!) akkor nekünk meg kell állapítanunk valamit. Nemcsak a koirmány és a mindenkori pénzügyminiszter felelős azért, hogy a megalkotott adótörvények a gyakorlati életben hogyan alkalmaztatnak, hanem maga a pénzügyi adminisztráció is. A pénzügyi adminisztrációban dolgozó tisztviselők egy része kizárólag fiskális szempontokat tart szem előtt. Ez a pénzügyi adminisztráció nem felel meg az orszásr érdekeinek. A fiskális szempontokat össze kell egyeztetni az adófizetőközrnség érdekeivel és ebből a két tényezőből kell kihozni egy olyan lehetőséget, hogy úgy az állam, mint az adófizetőközönség megtalálja a maga sza mítását. Nyíltan meg kell mondanom hogy olyan rendelkezéseket adtak ki adminisztrációs úton, 3. ülése 1932 február 23-án, kedden. 415 amelyek azt bizonyítják, hogy bármily tiszteletreméltó pénzügyi adminisztrációs tényezők kezéből is származzanak ezek a rendelkezések, azok az életet nem ismerik. Az illetékügyben Gaal Gaston t. képviselőtársam által felhozott példa és sok száz más példa mutatja ezt. En magam m tudok felhozni egy példát, amely nagyon klasszikus. Egy fillér illetéktartozásért egy dunántúli pénzügyigazgatóság elrendelte a végrehajtást ami belekerült. 14'76 pengőbe. (Mozgás.) Ha az ember ilyesmit hall. azt gondolná, hogy ez lehetetlenség. Látszólag lehetetlenség, de meg kell, hogy mondjam, hogy csak ezen eset megtörténte után adott ki a pénzügyminiszter úr egy rendelkezést, amely kimondja azt. hogy két pengőn aluli viszonylatban illetékbehajtásnak nincs helye végrehajtás foganatosítása útján. T. Ház! Eckhardt Tibor t. képviselőtársam azt mondotta — és Gaal Gaston t. képviselőtársam beszédének egy része is e körül forgott — hogy két járható út áll előttünk: az egyik a terhek csökkentése, a másik pedig a jövedelmek fokozása. Kétségtelen, — amint az előbb is mondtam — hogy a magyar mezőgazdaság terheit csökkenteni kell. Én itt a legfontosabbnak és a legsürgősebbnek a kamattételek csökkentését tartom. (Élénk helyeslés. — Téglássy Béla: 5%-ra való csökkentését!) Minden tiszteletem mellett a magyar hankintézményekkel szemben, ki kell jelentenem, hogy a legutóbbi négy esztendőben mértéktelenül szedték a kamatokat. (PintérLászló: Rájuk jön a dér!) És ha most rájuk jön a dér, ahogy Pintér t. képviselőtársam mondia. ez csak az osztóifrazság érvényesülését jelenti. (Ügy van! a jobboldalon.) A terhek csökkentésénél Eckhardt t. képviselőtársam utalt arra, hogy egy lényeges, körülbelül 200 millió pengő körüli budget-hiány fog jelentkezni. En nem habozom kijelenteni, hogy aki abban a feltevésben él, hogy adóemelésből vagy tarifaemelésből elő lehet teremteni ezt a budget-hiányt, az télies tévedésben van. En nem tudom, jó úton járok-e- de azt gondolom, hogy ezen a téren csak két modus áll a pénzügyi kormányzat rendelkezésére Vagy az, hogy a jövedelemadónál egy igen súlyos pótlékkal sújtja a nagy jövedelmeket egy bizonyos kategórián felül, vagy pedig egy belső kölcsön lehetősége. Azt mondják nekem, hogy egy bel

c

ő kölcsön kibocsátására ma nincs lehetőség. En itt a nyilvánosság előtt most nem akarok részletekbe menően foglalkozni ezzel a kérdéssel, de benső meggyőződésem, hogy igenis egy belső kölcsön kibocsátása sikerrel jár, ha a belső kölcsönt azokban a kategóriákban keressük, amely kategóriák még ma ' is intaktak. Ez — sajnos — nem a mezőgazdasági társadalom. (Ügy van! Ügy van!) Ami a tehercsökkentést illeti, itt sokféle modusszal lehet foglalkozni. Vannak, akik — szerintem hibában — azt jelentik ki. hogy ez az ország csődbe jutott. Ez teljesen elhibázott kijelentés. Mi nem vagyunk csődben, mi pillanatnyilag vagyunk fizetési zavarokban (Madai Gyula: Agrárország sohasem jut teljesen csődbe!) és ha az agrár-társadalom munkájának eredménye részére piacokat tudunk teremteni, ha a terheket és a termelési költségeket le fogjuk tudni apasztani, és a gyáripar is eljut ahhoz a belátásához, amelyhez eljutott Németországban, akkor eredményeket fogunk elérni. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam a német példára való hivatkozásnál megfeledkezett va-