Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

414 Az országgyűlés képviselőházának (Felkiáltások jobb felől: Ez lett volna a helyes!) a földnélküli munkásság részére pedig egy nagy házhelyet kell adni, ahol a maga házi szükségletét megtermesztheti. Akkor szembenálltak velünk azok az urak, akik most ennek a javaslatnak a kritikusai, mert attóJ féltek, hogy a kisgazdatársadalom nemcsak erkölcsi, hanem anyagi erejében is meg fog növekedni és akkor erejével le fogja küzdeni azokat az akadályokat, amelyek az ő egyéb téren való érvényesülése elébe állnak. (Simon András: Most azt mondják, hogy nem sikerült a földreform!) Most ugyanezek az urak azt mondják, hogy nem sikerült a földreform. A földreform annyiban sikerült,hogy egymillió hold föld jutott magyar földmivesemberek kezére. De milyen jó volna, ha a kis- és törpebirtokososztályt erősítjük meg annak idején; akkor ma nem kellene földteherrendezésről és csődbejutott kisbirtokosokról beszélni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) En ezt csak azért hozom eiő, mivel ez is eklatáns példa arra, hogy mennyien vannak olyan szereplő közéleti férfiak, akik azt hiszik, hogy a szembenülő pártoknak, avagy azok tagjainak emlékezőtehetsége egyszerűen elveszett, nem tudunk tíz évre visszaemlékezni és nem tudjuk megállapítani azt, hogy tíz évvel ezelőtt mi történt. (Simon András: Ki mit beszélt!) A mi politikai ellenfeleinknek csak azt mondom, hogy ne féltsék az agrárgondolatot kormányunktól, de különösen ne féltsék a mi mélyen t. földinívelésügyi miniszter urunktól, (Éljenzés jobbfelőL) és ne féltsék azt a mi pártunktól sem, mert az agrárgondolat összenőtt a mi szívünkkel. Mi nem szobalevegőn nőttünk fel. Az új képviselő urak a túloldalon nem tudják azt, hogy ebbe

n a p

ártban sokan vannak, akik kaszinónak a küszöbét még nem lépték át, akik a magyar földmívesnéppel nemcsak lelki közösséget tartanak fenn, hanem vérbeli közösséget is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Azok, akik minket kritizálnak a túloldalon, hogyan képzelik azt mirólunk, hogy mi meg fogjuk tagadni a magyar falut és annak népét, mikor pedig mi vérünk szerint tartozunk ehhez a falusi néphez. (Ügy vani jobbfelőL) En mindig mosolygok, amikor színházi csizmába öltözött új agráriusok velünk vitatkoznak az agrárgondolatról. Velünk vitatkoznak, akik egy életet töltöttünk el ennek a gondolatnak a szolgálatában ! Purgly Emil földmívelésügyi miniszter úrtól (Elénk éljenzés jobbfelőL) féltik az agrárgondolatot, aki egy életet töltött el ennek a gondolatnak a szolgálatában és nemcsak a közügyek terén mutatta meg a maga agrárérzelmeit, hanem a maga portáján is. Azt is meg kell tudnia az országnak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr azok közé tartozik, akik ezekben a rendkívüli időkben előrelátással, bölcseséggel, helyes gazdálkodással gazdaságukat nemcsak hogy nem adósították el, nemcsak hogy nem apasztották birtokukat, hanem szaporították. (Éljenzés a jobboldalon.) Hát mitől vannak itt a mi ellenfeleink megrémülve? Attól talán, hogy Purgly Emil földmívelésügyi miniszter fogja veszélybe vinni a magyar földbirtokot, a magyar agrárgondolatot és az agrártörekvéseket? Semmi egyéb ez, t. barátaim, — azt hiszem, ebben mindenki egyetért velem — mint egyszerűen spekulálás a falusi földmívelő népesség jóhiszeműségére és naivitására. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) G-aal Gaston igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy azért sem szabad ezt a javas. ülése 1932 február 23-án, kedden. latot fenntartani, mert a kormány az utóbbi időben csak hat esetben gyakorolta az elővételi jogot. Ebből nem az következik, hogy nem kell fenntartani, hanem hogy alimentálni kell pénzügyileg a földmívelésügyi kormányzatot és módot kell neki adni arra, hogy ne hatszor, hanem hatvanszor gyakorolja az elővételi jogot s a nemzet érdekében úgy gyakorolja, hogy a birtokososztály és a földhözjuttatottak igenis, megtalálják a maguk életlehetőségét. (Helyeslés.) Abból nem lehet kiindulni, hogy akadt néhány hitvány panamista, aki egy-egy ilyen birtokvételnél közbelépett vagy közbenjárt. En az ellenzékkel szemben vagyok olyan őszinte, hogy nem általánosítok, de azt is meg merem nyiltan mondani, hogy ahányszor ezt a pártot általánosságban gyanúsítani fogják, mindanyiszor módot és alkalmat fogok keresni arra, hogy ezeket a vádakat visszautasítsam (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és akkor majd rá fogok mutatni arra, hogy nekünk van ahhoz erkölcsi jogosultságunk, akik tiszta kézzel és meleg szívvel gondozzuk ezeket az ügyeket, hogy ezekre a vádakra szívünk szerint megfeleljünk. (Elénk helyeslés és taps' a jobboldalon.) Ki hiszi azt, hogy az a párt a maga egyetemességével vagy a kormány a maga nobilis gondolkozásával fedezni fog panamákat és azért hoz ide egy törvényjavaslatot, hogy a panamisták zsebét megtömjél Nem ez az ok, t. barátaim, hanem az, hogy a magyar földmívelő népességet birtokállományában gazdasági, anyagi erejében megerősítsük és ne tegyük ki a magyar birtokososztályt annak, hogy lelketlen üzérek áron alul vásárolják meg tőle a földbirtokot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) Utalok egy legutóbbi esetre. Tudok egy dunántúli esetről, ahol katasztrális holdanként 350 pengős áron vásároltak meg egy birtokot. Merem állítani, hogy az a birtokvásárlás merénylet a magyar birtokpolitikai érdekek ellen és merénylet a földmívelő népességgel szemben. Hogy mi ezt nem fedezzük, ez következik a mi politikánkból. Mi ezt nem fedezhetjük ilyen elesett viszonyok között, amilyenekbe az agtártársadalom jutott nem a mi hibánkból, ahogy azt a túloldal szereti kiélezni, hanem jutott az általános gazdasági viszonyok folytán és azért, mert a háború után piacaink elvesztek. Az a pillanatnyi fellendülés, amely mezőgazdasági téren egy-két évig jelentkezett, nem volt semmi egyéb, mint következménye annak a helyzetnek, hogy a háború alatt üt a környékünkön lévő összes nemzeteknek éléskamrái kiürültek s ezek vásároltak tőlünk terményeket és állatokat. Azt látjuk azonban, hogy nemcsak a mezőgazdasági államok igyekeztek a maguk gazdasági állományát megerősíteni, de még ipari országok is feltörtek olyan területeket, amelyek búzatermelésre soha alkalmasak nem voltak s csupán bosszúból^ és csupán az önellátás elvének hamis alkalmazása mellett törekedtek gabonát termeszteni olyan területeken, ahol a termesztett gabona háromszor annyiba kerül, mint amennyiért azt nálunk meg lehetett volna vásárolni. (Ügy van! jobbfelőL) Ez ennek az igazi oka. Van azután száz jelentékeny oka annak, hogy egész Európában, különösen a nyugati államokban és Közép-Európában a liszt és a kenyér fogyasztása lényegesen megcsökkent. (Simon András: Ez is igaz!) Tessék csak a soványító kúrákra gondolni. Akkor, amikor Magyarországon 1000 férfira 1300 nő esik és egész Európában a férfi és a női nem közötti arány e szerint oszlik meg, nem közömbös dolog ez a soványítókúra, nem közömbös, hogy