Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

32 Az országgyűlés képviselőházának i az indokolással vonta be, hogy erre az öszszegre a Hadirokkant Otthon gondozottai részére készülő ruházati cikkek leszállításáig nem lesz szükség; ezt az összeget különböző bizalmas célokra felsőbb utasításra kiutalTelt Lel* Mármost úgy a megkeresésből, mint a csatolt ítéletekből megállapítható, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter Dréhr Imre ellen tehát a népjóléti és munkaügyi minisztériumba politikai államtitkári minő-égben teljesített szolgálata alatt állítólag elkövetett fegyelmi vétségek miatt kíván fegyelmi eljárást folytatni. Most már a mentelmi bizottság csak azt vizsgálta, vájjon a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett-e, a megkeresés tárgya olyan cselekmény-e, amely a fegyelmi vétség megállapítására alkalmas lehet, van-e alapos gyanúok a fegyelmi vétség elkövetésére, s a panaszolt cselekmény és a képviselő személye közötti összefüggés megállapítható-e és ebből kifolyólag nem forog-e fenn zaklatás esete. A mentelmi bizottság annak eldöntésénél, hogy illetékes hatóságtól érkezett-e a megkeresés, azt vizsgálta, hogy a politikai államtitkár hivatali szolgálatának tartama alatt köztisztviselő-e, hivatali cselekményeiért tartozik-e köztisztviselői felelősséggel és milyen felelősséggel és hogy nyugdíj esetén hivatali tevékenységéért felelősségre vonható-e s melyik a felelősségrevonásra hivatott hatóság. A mentelmi bizottság megállapította, hogy törvényeink az államtitkárok között sem az alkalmazás feltételei, sem működési körük, sem szolgálati felelősségük szempontjából meg nem különböztetnek Az államtitkári állást törvény nem is szabályozza, hanem a parlamenti kormányrendszer behozatalával a gyakorlatban fejlődött ki. Ugyancsak közjogi gyakorlat alapján alakult ki az, hogy az egyik államtitkár a politikai állajntitkári címet nyerte. Annak lehetőségét, hogy a minisztériumnak egy-egy államtitkára országgyűlési képviselő lehessen, : a nyugdíjtörvényünk is elismeri. Közjogunk álláspontja szerint tehát a politikai és adminisztratív államtitkári állás között tisztán és kizárólag az államtitkárt állásnak a képviselői állással való összeférhetősége szempontjából áll fenn különb rég. Törvényeink politikai államtitkárt nem ismernek, ez csak a gyakorlatban alakult ki. A kialakult parlamenti gyakorlat szerint a politikai államtitkárok a minisztereknek poltikájukat támogató bizalmas munkatársai és politikai helyettesei. A politikai államtitkár a minisztert nem helyettesítheti az államfővel széniben s a miniszter helyetteseként nem ellenjegyezheti a legfelsőbb elhatározásokat. Ha a miniszter huzamosabb ideig távol van, vagy sazabdságra megy, helyettesítésével más miniszter bízatik meg, tehát a miniszteri felelősség szempontjából a miniszter vezeti a minisztériumot. Ennélfogva az országgyűlés irányában sem terheli őt a jogi felelősség; az 1848. évi III. te. 32—34. §-ai szerint nincs törvényes alapja annak, hogy a miniszteri felelősségről szóló törvényes rendelkezések a politikai államtitkárra is alkalmazást nyerjenek. Ami a politikai államtitkár köztisztviselői állásával kapcsolatos szolgálati felelősséget illeti, idevonatkozóan a mentelmi bizottságnak az az álláspontja, hogy a politikai államtitkár hivatali szolgálatának tartama alatt köztisztviselő (ügy van! jobbfelől.) s hivatali műkö. ülése 1932 január 15-én, pénteken. déséért a közhivatalnokokra érvényes szabályok értelmében felelős. Köztisztviselőnek kell tekinteni, mert hivatali esküt tesz, s az a hivatali eskü lényegileg azonos az általános tisztviselői esküvel. (ügy van! jobbfelől.) Ezzel az esküvel köztisztviselővé válik, tagjává válik a minisztérium hivatali személyzetének, akire nézve ugyanazok a hivatali kötelességek és ugyanazok a hivatali felelősségek állanak fenn. mint a többi ilyen hivatalos személyzetre. Bizonyos szolgálati idő után nyugdíjra van igénye, közszolgálata alatt közhatalmat gyakorol és köztisztviselői teendőket végez. Ha a politikai államtitkár nem volna köztisztviselő, úgy hivatali cselekményeiért felelősséggel nem is tartoznék, s míg a miniszter jogi felelősségre^ vonható, addig a politikai államtitkár felelőtlen volna s illetve csak büntetőjogi felelőssége volna, köztörvényi úton volna felelősségre vonható. Jogállamban ilyen privilegiális jellegű köztisztviselői állás el sem képzelhető^ kétségtelen tehát, hogy a politikai államtitkár köztisztviselő s köztisztviselői felelősséggel tartozik, mert jogállamban minden köztisztviselő s így a minisztérium hivatalos személyzetéhez tartozó politikai államtitkár is, hivatali felelősséggel tartozik. Kétségtelen, hogy az ő felelőssége hivatali felelősség, szemben a miniszter alkotmányjogi felelősségével. Különösen a politikai felelősségre nézve hangsúlyoznom kell hogy a miniszter politikailag bármikor felelősségre vonhatja őt és elbocsáthatja. (Rassay Károly: Ebben különbözik más tisztviselőtől! Legyünk igazságosak!) Igen t. képviselőtársam, ebben különbözik más tisztviselőtől, a jogi felelőssége azonban olyan, amely minden közhivatalnokot terhel, még a minisztereket is, amikor nem a magatartás helyességének, célszerűségének és politikai elvhűségének kérdései bírálandók el, hanem jogszerűségének, kötelességszerűségének kérdései. A miniszterek jogi felelősségére vonását az 1848 : III. tcikk 32—35. §-ai szabályozzák^ amelyek értelmében a miniszterekre külön bíróság irányadó. Az Összes többi köztisztviselők eme jogi felelőssége részben fegyelmi úton, részben büntetőjogi úton érvényesíthető, és így az úgynevezett politikai államtitkároké is. Ennek következtében kétségtelen, hogy a politikai államtitkár köztisztviselő és köztisztviselői felelősségét nem érinti az, hogy tényleges szolgálatban van-e, vagy nyugdíjas, mert a gyakorlat értelmében fegyelmi eljárás a tényleges szolgálat ideje alatt elkövetett s fegyelmi vétséget képező cselekedetért, vagy mulasztásokért nyugdíjas köztisztviselő ellen is indítható. Ennek következtében a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, mert tisztviselőnek fegyelmi felelősségrevonásáról van szó. T. Képviselőház! Minthogy beszédidőm lejárt, tisztelettel kérek egy negyedórányi meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért negyedórányi meghosszabbítást megadja. Váry Albert elődó: T. Képviselőház! Mármost a népjóléti és munkaügyi miniszter úr azt is közli, hogy milyen formában és milyen szabályok alapján akar eljárni Dréhr Imre ellen. (Halljuk! Halljuk!) Idézi a pénzügyminiszter ügykörére vonatkozó szolgálati szabályzat 1874. évi gyűjteményének IV. fejezetében foglalt szabályokat. A mentelmi bizottság úgy találta, hogy ezek a szabály ok kétségtelenül alkal-