Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-53
400 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 19"32 február 23-án, kedden. oldalon.) akár ügyvédi, akár egyéb minőségben, akár személyesen, akár írásban, akár a jóváhagyás megadása, akár annak megtagadása érdekében.» (Lázár Miklós: Egyhangúlag elfogadjuk! — Kun Béla: Senki sem szól ellene, de leszavazzák ! — Din ich Ödön : Milyen kavarodás lesz ebből!) T Képviselőház! Újólag is vissza kell térnem arra, hogy ha szabad ennek az országnak minden értékét és minden érdekét korlátozások ntvkül külföldiek birtokába bocsátani, semmiféle jogelvet nem találok arra nézve, de mégcsak nemzetvédelmi szempontokat sem, hogy megtilthassák azt, hogy a magyar gazda is rendelkezhessék tulajdonával s saját exisztenciája megmentésére birtokát akár részben, akár hányadában, áruba bocsáthassa s ezzel magának az életlehetőséget a továbbiakra nézve megszerethesse. Miután ez a javaslat ezt lehetetlenné teszi, a magunk részéről ezt a javaslat-t a leghatározo+tabbau mint egyenesen agrárellenest, nemzetellenest és országellenest — mert a magyar gazdaközön?ég talpraállása az országnak is érdeke — elutasítani vagyunk kénytelenek. Miután azonban sokkal jobban szeretném, ha ez nem parlamenti aktus kapcsán, egy szavazás kapcsán történnék meg, nagyon kérem a miniszter urat, aki másra is gazdaember, amellett gyakorlati ember, akinek magának is tudnia kell, hogy mindazok a kifogások, amiket itt & f javallattal szemben felhoztunk, tényleg igazságok és hogy ennek a javaslatnak beterjesztését semmi sem indokolja a világon, ellenben minrlen érv amellett szól. hogy ebből a javaslatból törvény ne legyen, mondom, nagvon kérem a miniszter urat, úgyis mint gazdát, mint agráriust, hogy szíveskedjék ezt a javallatot, amely gyilkosa a magyar mezőgazdaság talnraállításának, a maga részéről visszavonni. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. Képviselőház., nem állhatok meg ennél. Kénytelen vagyok a kérdés taglalásánál szembeállítani bizonyos dolgokat, bizonyos kérdéseket, ahogyan azt már Eber Antal t képviselőtársam is megtette. Mert ha arról be c zélünk, hogy itt egy javaslatot a magyar mezőgazdaság érdekében, sőt államérdekből kell idehozni, akkor viszont beszélnünk kell arról is, hogy mik lennének igazán azok az intézkedések, amelyeket egyfelől a magyar mezőgazdaság érdekében, másrészt államérdekből kellene a legrövidebb idnn be^l meghozni, ennen azoknak az intencióknak az elérése kedvéért, amely intenciók jegyében, illetve lobogója, illetve ürügye alatt ez a javallat ide benyujtatott T. Képviselőház! Nézzük az ország általános és egyetemes helyzetét. Az ország — akár hogy tagadjuk is — a fizetésképtelenség vagy legalább is az immobilitás állapotában van. Hiába van nekem vagyonom, hiába van nekem értékem, amennyiben ez a vagyon nem készpénz, hanem ingatlan, ház, részvény, vagy bármely egvéb hasonló vagyontárgy, ha fizetési kötelezettségemnek eleget tenni képtelen vagyok. Ez áll az egyes emberekre is, de ugyanígy áll az egész országra; és ha már igazi államérdekeket akarunk szolgálni, akkor ne ilyen javaslatokkal jöjjünk, hanem olyanokkal, amelyek az államérdek megmenteiére nemcsak alkalmasak, hanem feltétlenül szükségesek is és amelyek a mai helyzetben mindenben meg is felelnek. Mert el méltóztatik-e képzelni azt,. hogy a mi fizetésképtelenségünket, amely tulajdonképpen a mezőgazdaság irrentabilitásából és immobilitásából ered, és amelyet nagyon előmozdított ennek a javaslatnak az elődje is, a december 31-én lejárt törvény, a külföldi hitelezők fogják konstatálni? El méltóztatnak-e képzelni es-y olyan hitelezőt, aki adósának azt mondja, édes barátom, ne fizess. Ez teljesen megfordított állapot volna, ami semmi körülmények között sem fog bekövetkezni^ és ezt a problémát — abból az államérdekből, amit állítólag ez a javaslat szolgálni akar — a magyar állam csak egyfélekép f oldhatja meg. A tényleg meglevő immobilitást s ezzel^ fizetésképtelenségünket, amely a mezőgazdaság elesettségén alapul és legfőképpen azon, hogy a mezőgazdasági kivitel egyfelől lehetetlenné van téve, másfelől pedig amit ki tudunk vinni, azt is potom áron tudjuk csak elvesztegetni, a külföld felé nyiltan, egyenesen és határozottan be kell vallani. Transzfermoratóriumokkal akarni r segíteni az eladósodott magyar mezőgazdaságon az annuitásos kölcsönök révén ugyanakkor, amikor az a magyar mezőgazda pengőben, a mai valuta szerint teljesíti fizetési kötelezettségét, de a teljes felelőssége megmarad a jövőre nézve és viseli a teljes kockázatot: azt hiszi a t. Képviselőház, : hogy meg fogjuk tudni valaha is magyarázni annak a magyar kisgazdának — különösen a kisgazdának, akinek akkora pénzügyi és közgazdasági képzettsége még sincsen, hogy ilyen komplikált transzferviszonyokat a maga^ részéről meg tudjon érteni, ha majd két-három annuitásos részletet lefizetett abban a valutában, abban a pengőben, abban a pénzmennyiségben, amelyet tőle a hitelező intézet követelt, hogy három vagy négy év múlva, ha megváltoznak a valutáris viszonyok, ha felemelkednek azok a külföldi pénzek, amelyeket ő most becsületes magyar pengőben a maga fizetési kötelezettségéből kifolyólag letörle e ztett, ismétlem, meg tudjuk-e magyarázni, hogy akkor újra kérhessék esetleg kétszeres-háromszoros f összegében azokat az összegeket, amelyeket ő már egyszer lefizetett? El fogja-e hinni az a magyar kisgazda azt, hogy ez egy meglévő, legális, minden körülmények között helytálló . Jogi és pénzügyi állapot és nem azt fogja-e a maga részéről hinni — és bizonyos joggal — f hogy hogyan tartozhatom én, aki egyszer már kifizettem. Azt fogia mondani: mit csináltak az én pénzemmel, ellopták az én pénzemet? (Ügy van! Ügy van! bol felől.) En a legborzalmasabb következményeit látom annak, ha ilyen eszközökkel akarunk segíteni a magyar mezőgazdaságon. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztassék a külföl felé igenis bátran és egyenesen kimondani az országnak azt, hogv nem fizetünk, mert nem bírunk fizetni. (Helyeslés a Hőbb- és a baloldalon.) Fizetünk, amivel tudunk. Tessék elfogadni a mi feleslegeinket, tessék elfogadni azokat a mezőgazda«ági exportfeleslegeket, amelyekkel rendelkezünk. Azokkal készséggel fizetünk, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) de sem valutával, sem devizával, sem arannyal, sem semmiféle hasonló eszközzel nem fizethetünk. (Egy hang jobbfelől: Áruval!) Ez azonban o^ak az első lépés. Ha én a mezőgazdaságon segíteni akarok és a mezőgazdaságon keresztül az egész magyar gazdasági életen is segíteni akarok, tovább kell mennem. Itt is Eber Antal t. képviselőtársam múltkori felszólalására hivatkozom^ aki ^nemgazda létére beismerte itt a Képviselőház előtt, — és ez annál nagyobb súlyú, mert ezt nem gazda, nem agrárius tette — hogy az egész magyar gazdasági
