Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. 133) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Gaal Gaston képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. A képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, alakja, sőt tartalma tekintetében sem tűnik fel politikumnak; aki ezt a kérdést csak egészen felületesen vizsgálja, azt hiszi, hogy ez tulajdonképpen egy egészen reszort jellegű, egészen kisjelentőségű mezőgazdasági törvényiavaslat. amely az eddig is életben volt gyakorlat további fenntartását célozza. Ha azonban ezt a törvényjavaslatot akár magasabb elvi, akár pedig gyakorlati szempontokból vizsgáljuk, akkor kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy ez nem egy egyszerű szakjavaslat, hanem ennek hátterében mélységes politikai erők ütköznek, amely politikai erőket • a tízéves névleges agrárkormányzás ellenére eddig is állanuóan éppen az agrárkörök jogos érdekeivel szembeszegezetteknek találtunk. Azok után, amiket a javaslatról úgy a statisztikai háttér szempontjából, .mint egyéb szempontokból is Éber Antal t. képviselőtársam és barátom itt a Házban elmondott, a magam részéről feleslegesnek találom mindazoknak megismétlését és mindazoknak a kérdéseknek statisztikai alátámasztását, amelyeket ő itt már annyi világossággal és elfogulatlansággá; elmondott, a részrehajlásnak minden legkisebb gyanúja nélkül elmondhatott, mert hiszen, — mint ő maga is kifejezte, ennél a javaslatnál nem mmt gazda szólalt fel, bár mellékesen földbirtokos és gazda is és ennélfogva a saját bőrén tapasztalhatja, hogy mi ma a magyar gazda sorsa — hanem maga is hangoztatta, hogy ő elsősorban pénzember, elsősorban éppen azokhoz a körökhöz tartozik, amelyeket mi agrárelleneseknek szoktunk tartani. Ennek ellenére ő is ennél a javaslatnál úgy általános jogelvi szempontokból, mint az osztó igazság szempontjából és a mezőgazda^ ság jogos érdekeinek szempontjából is nagy aggodalmakkal van eltelve és ezeknek az aggodalmaknak itt a Házban a maga részéről igazán briliáns kifejezést adott. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! En az agrártársadalom nevében csak elismeréssel emlékezhetem meg Eber Antal t. képviselőtársamról, aki — mondom — hangsúlyozta, hogy nem a gazda szempontjából nézte ezt a törvényjavaslatot, mégis tisztán csak a maga világos jogi felfogása és a maga józan bankári szemszögéből is meglátta azt az igazságtalanságot, amelyet ebben a javaslatban a gazdaközönségggel szemben folytatni kívánnak, és ez ellen a maga részéről szót emeL Ezzel természetesen megkönnyítette a mi álláspontunkat is, akik evvel a javaslattal szemben száz százalékig osztjuk azt az elutasító álláspontot, (Ügy van! Ügy van! balffívől.) amelynek ő itt a Képviselőházban kifejezést adott. T. Képviselőház! Nekem is foglalkoznom kell ennek a javaslatnak egyrészt a genezisével; vissza kell mennem és fel kell tárnom a t. Ház előtt bizonyos előzetes tárgyalásokat, amelyek ennek a javaslatnak benyújtását megelőzték ; foglalkoznom kell továbbá a javaslat indokolásával; továbbá ennek a javaslatnak várható hatásaival; foglalkoznom kell azonkívül azzal is, hogy ilyen viszonyok között, amikor az egész magyar agrártársadalomnak — hogy úgy fejezzem ki magamat — a hasában van a golyó, akkor ilyen javaslatokkal töltjük az időt, ahelyett, hogy azokat a kérdéseket vennők elő, amelyek az egész magyai ülése 1932 február 23-án, kedden. 397 agrárközönségnek, tehát ötmillió, direkt a mezőgazdaságból élő embernek sorsával a.legszorosabban összefüggnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Először is a genezisre térek ki. Még Mayer János miniszter úr idejében történt, hogy ezt a javaslatot az ügyosztály, minden magyar kérdésnek rákfenéje, a minisztériumi «ügyosztály» (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a miniszternél sürgette és szorgalmazta. Mindent el akart követni ez az ügyosztály, hogy ez a törvényjavaslat — mondom — még Mayer János minisztersége alatt a Képviselőházban benyujtassék. Logikai kapcsolat a javaslat benyújtása és az ügyosztály fellépése között van, mert hiszen az a törvény, amelynek meghosszabbítását képezné ez a javaslat, 1931 december 31-én tulajdonképpen megszűnt, úgyhogy 1931 december 31. óta, vagyis most már két hónapja tulajdonképpen felszabadult a mezőgazdasági ingatlanforgalom és abba a minisztériumnak beleszólási joga már nem lenne. Az ügyosztály tehát a törvényes logikai írend szempontjából helyesen járt el, amikor még kellő időben szorgalmazta azt, hogy az 1931 december 31-én automatikusan lejárt törvény meghosszabbítását célzó javaslat kellő időben a Ház elé kerüljön, hogy itt megszakadás a törvényes állapot folyamatosságában be ne álljon, hanem hogy az a jogkör, amely az előző törvény, az 1928 : XLI. te. 6. %-a, alapján a minisztérium ügyosztályát megillette, törvényesen továbbra is fenntartható legyen. Mayer volt miniszter úr szükségesnek tartotta ebben a kérdésben meghallgatni az öszszes gazdaérdekeltségeket. Meghallgatta a Kamarát, meghallgatta az Omge.-t és a Gazdaszövetséget; s ha nem csalódom, meghallgatta még a Faluszövetséget is, — ez utóbbiban már nem vagyok biztos — de hogy a három előbbit meghallgatta, azt pozitíve tudom, mert hiszen együttes értekezleten voltunk a miniszter úr hivatalos helyiségében. Ezen az értekezleten ezeknek a gazdaképviseleteknek minden jelenlevő tagja a leghatározottabban helytelenítette, hogy az a törvény, illetőleg a minisztérium beavatkozási joga továbbra is fenntartassák. Köztük talán temperamentumomnál fogva is a legélesebb én voltam, aki a Gazdaszövetséget képviseltem azon az értekezleten és most már utólag bevallom, hogy olyan goromba ritkán voltam életemben, — pedig tudok goromba lenni, ha szükséges — mint ezen az értekezleten voltam ennek a stranguláló törvényjavaslatnak további fenntartása felett

1 való felháborodásomban. Mayer miniszter úr nem hozta a Ház elé a javaslatot, pedig időrend szerint neki kellett volna tulajdonképpen megakadályozni, hogy a törvényes rendben bizonyos megszakadások előálljanak. ö azonban, úgy látszik, érezte a felelősséget abban a tekintetben, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem szabad az amúgyis agyonsanyargatott magyar mezőgazdákat tovább ingerelni. Utána Ivády volt földmívelésügyi miszter úr — miért, miért nem, azt nem tudom hogy tartott-e ankétot és megbeszélést, azt sem tudom — ezt a törvényjavaslatot a Ház elé hozta. Utána pedig átvette ennek a törvényjavaslatnak képviseletét Ivády volt miniszter úr utódja, Purgly Emil jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr. Igazán nem tudom, mi szükség van egy olyan törvényjavaslat fenntartására, amely törvényjavaslatot maga^ az érdekelt faktor, a gazdaközön?ég Összes társadalmi szervezetei, uni sono elutasítottak, uni sono károsnak» 65*