Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

3Ö8 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. időszerűtlennek és panamára alkalmasnak deklaráltak (Szakács Andor: Ügy van! Ez a baj!) őszintén megvallom, nagyon fájlalom, hogy ebben a kérdésben itt a földmívelésügyi kormányzattal nekünk, akik itt az agrárius magyar mezőgazdaságnak minden érdekét és minden kategóriáját képviselni kívánjuk, szembe kell állanunk. Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy ha csak van rá mód és lehetőség, vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, (Ügy van! Üny van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) mert ezzel a törvényjavaslattal nem segít a világon senkin sem, amint azt itt Eber Antal t. képviselőtársam is bőven és nagyon világosan előadta. Ez állandó gátja, állandó akadálya lesz annak, hogy itt tisztességes, elviselhető földbirtokárak alakulhassanak ki. Ez a javaslat semmi másra nem való, mint hogy 2u

e minisztériumnak egy úgynevezett ügyosztálya quasi létfeltételek nélkül ne maradjon, mert hiszen az egész birtokpolitikai ügyosztály, úgy amint van, minden további nélkül feloszlatható; arra semmi szükség nincs, — legfeljebb akkor lesz rájuk szükség, ha ez a javaslat keresztülmenvén, megint beleüthetik orrukat Magyarország egész földbirtokforgalmába. Hogy miért tartunk fenn az ország legnyomorúságosabb helyzetében, — amikor számtalan és kulturális szempontból igazán fájdalmas operációkat kell az országon végezni, mert nem győzzük pénzzel — egyes minisztériumokban olyan ügyosztályokat, amelyekre semmi szükség nincs, (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) azt én a magam józan eszével felfogni nem tudom. Miután ez a törvényjavaslat csak arra szolgál, hogy egy ügyosztálynak dolga legyen, hogy egy ügyosztály léte megindokolt legyen és az ügyosztályt munkahiány miatt fel ne kelljen oszlatni, már maga csak ez a takarékossági szempont is feltétlenül szükségessé teszi, hogy ebből a törvényjavaslatból pedig soha törvény ne legyen és ezt az ügyosztályt, amelynek tulajdonképpen létjogosultsága és funkciója nincs, takarékossági szempontból is fel kell oszlatni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mármost rátérek a javaslat indokolásának egypár mondatára. Azt mondja ez az indokolás — amit már Eber Antal t. képviselőtársam is nagyon kiemelt — hogy • mindössze hat esetben, összesen 8613 katasztrális holdra vonatkozólag kötött adásvételi szerződésekkel kapcsolatban gyakorolta a minisztérium a jóváhagyásmegtagadási jogát. Ebbe nem akarok mélyebben belemenni, csak megerősíteni kívánom Éber t. képviselőtársam érvelését, mert tisztára abszurdumnak tartom, hogy azért tartsunk fenn az országban egy egész ügyosztályt, azért gyártassanak itt az akták ezrei és ezrei, hogy ennek eredménye azután az legyen, hogy mindössze hat esetben kelljen ezt a visszautasítási jogot gyakorolni. Mert vagy igaz ennek az indokolásnak az a része, amelyben azt mondja, hogy szükség van^ erre a törvényjavaslatra akkor, amikor az állam érdekeinek megóvása forog kockán, s akkor nevetséges a hat eset, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) vagy pedig csak hat esetben volt szüksége az állam érdekeinek a megóvása, s ebben az esetben valósággal nevetséges frivolitás ez az indokolás, amely az állam nagy érdekeire hivatkozik; (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ilyen esetekben ez lehet nagy érdeke az ügy osztálynak, lehet nagy érdeke azoknak à képviselő és nem képviselő kijáró uraknak, akik ezeken az ügyleteken már évek óta vagyonokat szereztek, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: A kisgazdák tönkrementek!) de nem lehet érdeke annak a gazdaközönségnek, amely — éppen azért, mert itt közvetítő- és kijárási jutalékot kénytelen a vevő fizetni és a vételárából vonják el ezeket az összegeket, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldaton.) birtokát rosszabbul értékesíti, mint ahogyan értékesíthette volna másképpen. Azt mondják, hogy nagy birtokpolitikai, sőt országos érdekek forognak itt kockán. A birtokpolitikai érdekeket csak egy esetben tudná a kormány istápolni: ha azonnal meg tudná váltani ezeket a megtagadott birtokokat a tulajdonosoktól és ezen az olcsó áron kisemberek kezébe tudná juttatni. Ez azonban nem történik, hanem az, hogy a vételt nem hagyják jóvá s megmarad a birtok a volt tulajdonos kezében. A volt tulajdonos mármost vagy olyan gyenge, hogy tönkremegy az adósság terhei alatt és a birtok elárvereztetik: akkor a minisztérium beleszólása nélkül megvehetik azok az elemek olcsón, akikkel szemben a nagy államvédelmi szempontokat akarják érvényesíteni; vagy bekövetkezik az a másik eset, hogy az a birtokos valamiképpen tapraáll, kihúzza ezeket a nehéz időket, megéri birtokával együtt azt az időt, amikor a birtokárak megint felmennek: akkor megint birtokpolitikai célok végrehajtására lesz alkalmatlan ez a birtoktest, mert hiszen a kisbirtokos akkor nem tudja azt drágán megvenni, megszerezni. Mélyen t. Ház! Ez az egész indokolás egy Bauernfängerei, — bocsánat a kifejezésért — ebben nincs logika, nincs józan ész, nincs igazság, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) nincs komolyság, nincs meg a kritériuma azoknak a tényezőknek, amelyeket én egy törvényjavaslat indokolásától, amikor • azt a Képviselőház elé tárják, joggal várok el. Követelnem kell azoktól, akik törvényjavaslatokat szerkesztenek, hogy ilyen frivolitásokkal ne álljanak a Képviselőház komoly fóruma elé. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) De van ebben az indokolásban még egyéb is, amire Éber Antal t. képviselőtársam is rámutatott, sőt ő statisztice mutatta ki az indokolás valótlanságát, amikor — a valósággal ellenkezőleg — állítják, hogy mezőgazdasági ingatlanok tömegesen és valósággal potomáron kerülnek forgalomba. Van azután még valami, amit talán a legkomolyabbnak tartok, mert ebben van benne a «Bauernfängerei» — már t. i. annak számára, aki ilyen indokolásoknak a maga részéről felülni óhajt. Azt mondja az indokolás utolsó bekezdése, (olvassa): « ... az a megjelölés, hogy a törvényhozás további rendelkezéséig», azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a tárgyalt korlátozás, illetve megtagadási jog fenntartása ideiglenes jellegű, mihelyt tehát a viszonyok változása következtében erre a kivételes korlátozó rendelkezésre államérdekből szükség már nem lesz, ez a kérdés újból szabályozás tárgyává fog tétetni.» T. Ház! Az előző törvény, az 1928 : XLI. te. 6. §-a a minisztérium beavatkozási jogát olyan esetekben, amikor elővásárlási jogával élni nem tud, három esztendőre korlátozta, vagyis az «ideiglenes jellegű» volt, mert a minisztériumnak ezen joga három év után, 1931 december 31-én, automatice megszűnt, a törvény hatályon kívül helyeztetett a törvény szövegénél fogva. Ha most ezt a javaslatot elfogadjuk, ez törvény