Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

396 Az országgyűlés képviselőházának gédiát — hogy Magyarország feldarabolása Európa békéjének áilandó veszedelme s a írianoni béke revíziója nélkül nem lehet béke, nem lehet újra prosperitás a világon. (Ügy van! Ügy van!) Minden magyar lelkéből e csonka hazában, de a föld kerekségén elszórt magyarok lelkéből is az öröm ujjongása tört fel erre. Ellenhatásképpen az entente-saj tóban megindult ennek a nyilatkozatnak magyarázata; a nyilatkozatnak értékét le akarták csökkenteni és azt hirdették és írták, hogy Borah szenátor kijelentése nem előre megfontolt ée nem meggyőződésen alapuló nyilatkozat volt, hanem egyszerűen odavetett megjegyzés. A magyar lelkek nyugtalansága idézte elő azután és pedig főként az amerikai magyarok lelkének nyugtalansága, — akiknek ez előtt a nyugtalansága előtt mély tisztelettel kell meghajolnunk — hogy nem tudtak nyugodni addig, amíg el nem érték ennek a nyilatkozatnak történelmi szankcióját. Egy nagy magyar lapnak, a clevelandi Szabadságnak egy barátja, a lap "megbízásából Washingtonban múlt hónap 28-án kérdést intézett Borah szenátorhoz, hogy hogyan értelmezte a korábbi nyilatkozatát? Engedje meg a t. Ház, hogy a válaszként adott nyilatkozatot a maga teljes terjedelmében, hiteles szövegében ismertessem, (Halljuk! Halljuk!) hogy bekerülhessen a Képviselőház naplójába, a magyar történelem okmányai közé. (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk!) Ez a nyilatkozat így hangzik (olvassa): «Sem a becsület, sem az igazság, sem a hasznosság nem teszi indokolttá a trianoni békeszerződés megkötését. Ez a szerződés nemcsak oktalan és igazságtalan, de meg vagyok róla győződve, hogy kárára lesz azoknak, akik a legjobban szeretnék előnyeit élvezni. A trianoni békeszerződést azoknak az alapvető elveknek megsértésével léptették életbe, amelynek hangoztatása mellett Amerika belépett a háborúba. Ez a szerződés Magyarországot öt darabra vágta szét és 3,000.000 magyart idegen járom alá kény szeri tett. Népszavazás nélkül, a nélkül, hogy azokat, akikről intézkedtek, megkérdezték volna, úgy bántak az emberekkel, mint élettelen tárgyakkal. Ha volt Európában természetalkotta egység, akkor Magyarország volt az. A központi hatalmak országai közt Magyarország volt az, amely a leginkább foglalt el habozó álláspontot a háborúba való belépés szükségességével szemben. Nagy miniszterelnöke, Tisza István, körömszakadtáig ellene volt. Mégis, amikor a háború befejeződött és a békeszerződéseket megszövegezték, állítólag az igazságosság alapján és azzal a céllal, hogy Európa békéjét biztosítsák, Németország területének 13%-át vesztette el, Magyarország ellenben területének 72%-át; Németország népességének 10%-át vesztette el, Magyarország ellenben népességének 64%-át. Ha a békeszerződéseket azért csinálták, hogy büntessenek, akkor azokat sikerülteknek és r kielégítőknek kell tartanunk; ha azonban azért íródtak, hogy Európa jövendő békéjét biztosítsák s a jövendő generáció érdekeit szolgálják, akkor azokat szerencsétleneknek és teljesen kiábrándítóknak kell tartanunk. (Ügy van! a baloldalon.) Senki sem akarja megjósolni, hogy a Magyarországon esett igazságtalanságot mikor és hogyan korrigálják ki, de a revíziónak elkerülhetetlenül be kell következnie. Soha nem gyógyuló seb az, amelyet a nemzeti szellemen ütöttek. Az egyetlen orvossága: ha a sérelem forrását eltüntetik. Ennek úgy kell lennie, hogy valami 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. úton-módon megoldást találnak azoknak a problémáknak elintézésére, amelyeket a trianoni békeszerződés hozott létre. Minél inkább tisztába jön a világ azzal, hogy a rettenetes európai nyugtalanságnak, a gazdasági káosznak, a fegyverkezés egyre nagyobb és egyre súlyosabb terhének az úgynevezett békeszerződések az okai, a világ közvéleménye annál jobban fogja követelni a revíziót s az újraszervezést és ennek a követelésnek eleget kell 1 majd tenni.» T. Ház! így hangzik Borah szenátor nyilatkozata. A nyilatkozó egyéniségének súlya és jelentősége el fogva végezni a maga munkáját azokon a helyeken és területeken is, amelyeken egy kegyetlen és igazságtalan nemzetközi paranccsal biztosítani akarták azt, hogy Magyarországnak ne legyen helye a nap alatt. (Ügy man! ügy van!) De a történelem megismétlődik. 84 évvel ezelőtt is halálra szánták ezt a nemzetet. Akkor e nemzet népe szabadságharcban kelt nemzeti létének védelmére és a leveretés után a nemzet számkivetett hérosza, Kossuth Lajos, megkereste Washington nemzetét és felkérte, felhívta figyelmét arra a súlyos világtörténelmi igazságtalanságra, amely e nemzetet érte. Washington nemzete megértette akkor is a magyar nemzetet. Ma, amikor Washington nemzete első elnöke születésének 200-ik évfordulóját ünnepli, amely ünneplésben részt vesz ez a nemzet is, (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) akkor ezt a történelmi szankciót, amelyet Amerikának akkori gesztusa nyert Borah szenátor nyilatkozatával, nekünk tisztelettel, örömmel és hálával kell tudomásul vennünk, (Helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Kossuth és Washington szellemének találkozniuk ( kellett, mert az Egyesült-Államok megalapítása a népek szabadságán, az önrendelkezési jogon alapul, ezen alakult ki több szétszórt államból az Egyesült-Államok és az amerikai demokrácia. Ez jelentette Amerika fejlődését és hatalmasságát. Le Bon mondja, hogy kultúrákkal bíró nemzetekben van egy lelki hagyaték, egy atavisztikus erő és ez a holtak lelke. íme, a nemzeti géniusz Washingtonon és Kossuthon keresztül találkozott Trianon megértésében. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk magyaroknak, a világ magyarjainak, a csonka országnak, ennek a mártirnemzetnek nem lehet más kötelességünk, mint hogy hálánkat és hódolatunkat fejezzük ki a nagy szenátor, Borah iránt. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Egy hang a jobboldalon: Éljen a revízió!) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet. Áttérünk napirendünkre. Napirendünk szerint^ következik a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövetgét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás végett a Felsőházhoz küldi át. Napirendünk szerint következik a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 : XLI. tcikk 6. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 124,