Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. más hátra, mint vagy szaporítani a bírói létszámot, és akkor maradna minden a régiben, vagy pedig ezen a téren is keresztülvinni azt, amit a törvénykezés egyéb területein keresztülvíttünk: az eljárás egyszerűsítését, a jogorvoslatok körének leszűkítését és mindazt, amit józanul meg lehet tenni a perek gyorsítására, egyszerűsítésére és olcsóbbátétele érdekében. Kénytelenek voltunk erre az útra térni és csak következetesek vagyunk, mert hiszen a jelen országgyűlés megnyitásakor elhangzott államfői szózat maga is feladatául tűzte ki ennek az országgyűlésnek azt, hogy a törvénykezés egyszerűsítésének komoly és nehéz munkáját tovább folytassa és ennek egyik lépcsőjeként jelölte meg a társadalombiztosítási bíráskodásnak azt a reformját, amelyet ma tárgyalunk. Ha ezzel a javaslattal szemben azt méltóztatnak felhozni, hogy miért kell megszüntetni olyan bíróságokat, amelyek beváltak, válaszom nagyon egyszerű: fájdalmas kötelesség,mert a felelősséget nem lehet vállalni a restanciákért és lehetetlen fedezetet találni arra, hogy azoknak a bíróságoknak létszámát legalább is a duplájára emeljük fel. Méltóztattak hallani azokat a számokat, amelyeket az előadó úr részletesen és igen tanulságosan előadott. Ha azokat a számokat figyelembe vesszük, akkor mindenki levonhatja azt a következtetést, hogy a létszámnak duplára való emelése is csak azt jelentené, hogy a két-háromévi restanciát talán egy év alatt le tudnánk dolgozni. Más módhoz kell tehát, folyamodni. Anélkül, hogy a bíráskodás nívóját leszállítanok, meg kell találni a mooot létszámszaporítás nélkül is, hogy elegendő bíró álljon ennek az ügykörnek ellátására rendelkezésre. És Kolumbus tojásának látszik az is, ezt hozza ez a javaslat. Azt méltóztatik mondani, hogy talán majd nem azok a szakemberek fogják ezután ellátni ezeket az ügyeket, akik eddig ellátták. Ha elfogadom a szociáldemokrata párt különvéleményét, amely szernt a létszámot a duplájára vagy a szükséghez mérten fel kell emelni, kérdem: a mostani elismert tekintélyű szakbirósághoz máról holnapra beosztott bírák nyomban olyan elismert t tekintélyű szakbírák lesznek-e az önök szemében, mint azok, akik eddig ezzel az ügykörrel foglalkoztak? (Helyeslés a jobboldalon.) Ez játék a szavakkal. En igenis lelkiismeretesen akarom teljesíteni azt a kötelességemet, amelyet ebben az ügykörben is reám bíztak 2, törvények; én azt akarom, hogy ennek a bíráskodásnak a nívója ne szálljon le, hanem ha lehet, még emelkedjék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De ugyanakkor az a rászoruló szerencsétlen tömeg, amely a maga jogát keresi, ne évek múlva, mint ma, hanem minél hamarabb kapja meg a maga igazságát. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Mi fog történni? Az a bíróság, amelyet ma munkásbiztosítási felsőbíróságnak nevezünk, bemegy a budapesti tábla kebelébe. Ezzel nem szállítom le, hanem egy évszázados intézmény keretében inkább felemelem tekintélyét. De ugyanakkor gondoskodni fogok arról, aminthogy ez a mód lehetővé is teszi majd nekem, hogy a kir

% ítélőtáblának ma csökj kenő munkateljesítménye folytán • felszabaduló bírái, vagy a fel nem szabaduló bírák is, akiknek nem minden ügye olyan sürgős, mint ez a munkásbiztosítási ügykör, kapjanak ilyen ügyeket, olyan tanácsbeosztások történjenek, ahol régi, mindenki által elismert, nagytudású ilyen szakbírák is résztvesznek, de más bírák is bevonatnak. Meg vagyok róla győződve, hogy rövid időn belül a kir. ítélőtáblának nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ülése 1932 február 13-án, csütörtökön. 35Í annyi tanácsa, mint most a felsőbíróságnak, hanem talán valamennyi polgári tanácsa hozzá fog tudni látni a restanciák feldolgozásához, és akkor egészen nyugodt vagyok, hogy mindazok a panaszok, amelyeket ma falra festettek, el fognak tűnni, meg fognak semmisülni, bár nem hiszem, hogy az elismerés szavát fogjuk hallani, mert erre ne számítson Magyarországon senki, aki kötelességét teljesíti. Egészen nyugodt lesz a lelkiismeretem, hogy ezek a munkás tömegek meg fogják kapni hamar és úgy, ahogy őket megilleti, a maguk igazságát. Ha van valaki, aki ezzel a témával szíve szerint foglalkozik, merem mondani, hogy az én vagyok, hiszen, amikor közéleti pályám kezdetén először voltam egy ideig közhivatalban, az élet fordulata úgy hozta, hogy mint kereskedelemügyi miniszteri fogalmazót, éppen az állami munkásbiztosítási hivatalba osztottak be 23—24 évvel ezelőtt, ott is éppen a bírói osztálynál és éppen az elvi határozatok szerkesztésénél és szövegezésénél vettem részt. Az ember fiatalságának első munkalázában elfoglalt álláspontját, akkor szerzett tudását és tapasztalatát, azt hiszem, kedves emlékként melengeti a szívén. En tehát nem ilyen vagy olyan elfogultságból akarom megszüntetni ezt az intézményt, amelynek bölcsőjénél ott lehettem, ellenkezőleg, én ezt az intézményt fájdalmas szívvel olvasztom be, azzal a tudattal, hogy másként magának az ügynek érdemét és a munkástömegek érdekét nem szolgálhatom. Felmerül az a kérdés, hogy vájjon helyes-e, jó-e, ugyanezzel a változtatással egyidejűleg például az ülnöki intézményhez hozzányúlni. Nem csináltam soha titkot abból, hogy mint jogász az ülnöki intézménynek nem vagyok barátja. Más kérdés, hogy itt ilyen megoldást találtunk, erre később térek rá. Amikor az ülnöki intézménynek nem vagyok barátja, akkor igen jó társaságban vagyok. A közelmúltban — ha el méltóztatnak fogadni, hogy ez közelmúlt — a polgári perrendtartás során közel két évtizeddel ezelőtt hazánk legkiválóbb jogászai foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy vájjon az ülnöki intézmény helyes-e, jó-e? Méltóztassék ezt a vitát végignézni. A Plósz-féle tervezet szakított az addigi, a mi jogunkban ismeretes többfelé jelentkező ülnöki rendszerrel és bármennyire hallottunk szellemes dicséreteket, például a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél működő ülnöki intézményről, kétségtelen, hogy komoly szó nem hallatszott a polgári perrendtartás megalkotásakor az ülnöki intézmény fenntartása mellett. Jogász, konkrét tapasztalatokkal is rendelkező jogász részétől az ülnöki intézmény mellett szót emelni bajos is- Mit akarnak az ülnöki intézménnyel elérni? Azt szokták mondani, hogy a bíróhoz kell még valaki, aki abban az ügykörben, abban a társadalmi osztályban, abban a munkakörben, abban a speciális anyagban, amely elébe kerül, szakértő. A szakértő igénybevételére van egy tökéletes mód, hogy a bírói perrendtartás értelmében meghallgatja azt a szakértőt, vagy szakértőket, akik abban a speciális ügyben a legtöbb elméleti és gyakorlati tudással rendelkeznek. Kihallgatja, kikérdezi, felülvizsgáltatja -szakértőkkel az első szakértők véleményét s végül ebből levonja a maga bírói mérlegelésének eredményét- Ez a tökéletes módja a szakértők igénybevételének, de vájjon tökéletes mód-e az, hogy például egy napra tizenöt ügyet kitűzök, és azon a napon a tizenöt ügy tárgyalásán végig ugyanaz a szakértő ülnök lesz jelen, például az első ügyben egy borbély, aki azután végig viszi a maga 49