Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

352 Az országgyűlés képviselőházának 51 szakértelmét az összes ügyekben, olyan munkaágazatokban is, amelyekben soha sem dolgozott. Méltóztassék az első rátekintés után konstatálni, hogy nem igaz az, hogy az ülnöki intézmény szakértelmet hoz. Egyetlenegyet hoz, valami olyat, amit ma nagyon szeretnek, hogy tudniillik mindenki mellett ott üljön valami megbízott, aki őt ellenőrzi. Bocsánatot kérek, ha ez bárkinél helyes is, de a magyar bírónál nem helyes, mer.t a magyar bíró szociális érzéke sokkal nagyobb, mint azoké, akik egyoldalú szemüvegen át nézik a dolgokat az ülnöki székben. Az is egészen bizonyos, hogy a szakértői kérdéseket jobban lehet feltenni a valódi szakértők részére, mint a gyakran elfogult, az ülnöki székben ülő és csak egy-egy iparághoz értő ülnökök részére. Elismerem, hogy egy meglevő intézmény gyökeres átalakítása, ami ma az első pillanatban jelentkezett ennél a törvényjavaslatnál, bizonyos nyugtalanságot váltott ki s mert ezt a nyugtalanságot neni

( szeretem látni sohasem akkor, ha bírói székből elhangzó igazmondással állunk szemben, ez volt az ok, amely miatt az ülnöki intézmény • költségmentes s az ügy elhúzását nem jelentő módon való fenntartásához az első fokon hozzájárultam. Kizárólag ez az ok, nem pedig a szakszerűség kérdése, s ezt azért hangsúlyozom, mert nem szeretném, ha ebből az állásfoglalásomból téves következtetést vonnának le. T. Ház! A másik kérdés, amelyet Kóródi Katona barátom említett és mások is említettek, a jogorvoslatok korlátozása. A magyar ember minden ügyben a királyig menne, ha lehetne. Ezt tudjuk. Minden fórumot kimerít, ezt is tudjuk, s amikor takarékosságról beszélünk, számtalanszor hallom, hogy minek nálunk annyi fórum, a

? fórumokat meg kell szüntetni! Ha azonban bármelyik ügykörhöz hozzányúlnék, mindjárt nem az lesz a válasz, hogy jó helyre nyúltam, hanem az a válasz, amelyet itt is kaptam, hogy tessék csak meghagyni az intézményt és inkább létszámot szaporítani, csak nem csökkenteni a jogorvoslati lehetőségeket. Ezekben az ügyekben, amelyek idekerülnek a munkásbiztosítási bíráskodás elé, azt merem mondani, hogy a legnagyobb mértékben kimerítünk minden fórumot, hiszen azok az ügyek, amelyek idekerülnek, átmennek az autonómia retortáin, átmennek olyan orvosi fórumokon is, amelyek már önmagukban három fokot jelentenek. Akkor azután itt van még az autonómia állásfoglalása. Méltóztassanak tehát tudomásul venni, ,hogy voltaképpen 2—3 fokú közigazgatási hatáskörű fórum döntése után adatik meg a jog, hogy ezzel szemben még a kir. bíróság felülvizsgálata alá bocsáttassák az ügy. Indokolt tehát, hogy^ ha ilyen előzmények után kerül az ügy a bírósághoz, akkor az ügyek túlnyomó többségében csak egy fórum adassék, amely végeredményben a jogkérdést egyszer felülbírálja. Ezért nem vagyok hajlandó, bármennyire sajnálom, arra a területre lépni, hogy a jogorvoslatokat korlátozó rendelkezéseit ennek a törvényjavaslatnak elhagyjam. T. Ház ! Lehetne itt még egy-két más kérdésről is beszélni. (Proper Sándor: Meg kell szüntetni, be kell zárni mindent!) T. képviselőtársam talán megszüntetné, (Propper Sándor: En nem! Én kiterjeszteném!) de attól tartok, hogy az igazságszolgáltatásnak igen kevés gyönyörűsége lenne t. képviselőtársam intézkedésében. (Propper Sándor: Hát ebben sincs, meg lehet győződve a miniszter úr!) A t. képviselőtársam természetesen abban a hiszemben van, ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. hogy amiket én elmondok és amiket — köszönettel veszem észre — elég figyelemmel hallgat a t. Ház, — talán éppen ez bántja a t. képviselőtársamat — talán azok is meghallják, akiknek képviseletére mindig hivatkozni szokott ,a képviselőtársam. Kérem azonban, méltóztassék az illetőknek viszont azt is tudomására adni, hogy a t. képviselőtársam elmulasztja és elmulasztják onnan a túloldalról azt hangsúlyozni, hogy a szociális biztosítás terén a magyar állam'ment el a világon a legmesszebbre. (Propper Sándor: Nem ment el, téves beállítás!) Méltóztassék megengedni, legalább annyi idő óta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, mint a t. képviselőtársam, soha életemben nem pártpolitikai szemüvegen néztem és megnyugtatom, hogy ebben a tekintetben van egy olyan ellenőrzés is, amely talán a képviselőtársam szavát is elállítja, ha kritikát akar mondani, mert véletlenül pályám kezdetén foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel s nem én kértem, de a t. képviselőtársam képviselőtársa, Györki Imre kérte, hogy mindezek a cikkek, amelyek másutt is megjelentek, az ő akkori lapjában is napvilágot láthassanak. Valószínű tehát, hogy pártpolitikai elfogultsággal akkor sem viseltettem. (Propper Sándor: Nem állott el a szavam, mint szól hozzá!) Méltóztatott az én nyugodt előadásomat a maga egyenes medréből egy pillanatra ugyan, kitéríteni, de visszatérek ahhoz a mederhez, ahová ez tartozik és azt akarom hangsúlyozni, hogy ezek a jogorvoslatkorlátozások mindenütt a világon ilyen kérdésekben megvannak. Angliában és Franciaországban rendes bírósághoz tartoznak ezek az ügyek, csak Németországban és egy-két más államban vannak ilyen külön munkásbiztosítási szakbíróságok. (Buchinger Manó: A szociálpolitika hazájában, ott igen, más gyakorlat van, mint amit itt meg akarnak honosítani!) De akármilyen ügyet méltóztatik venni, én nagyon megnyugszom abban is és rábízom minden hozzáértő megítélésére, mennyiben áll, amit méltóztatott mondani, hogy vájjon a szociális gondolatnak kitermelésében Angliának vagy Németországnak volt-e nagyobb szerepe. Sok mindenről lehetne itt még szólni, de talán nem ez a vita tárgya. En csak azt akarom mondani, hogyha akár Angliát, akár Franciaországot nézem, ahol ezek az ügyek rendes bíróság hatáskörébe tartoznak, akár Németországot, ahol külön szakbíróságok dolgoznak ezekben az ügyekben, mindenütt kivétel nélkül korlátozva vannak a jogorvoslatok. Nem áll tehát az, hogy eztkben az ügyekben lehetetlen volna valami nem tudom milyen európai felfogás értelmében a jogorvoslatokat korlátozni. Ellenkezőleg, állítom, hogy a jogorvoslatok korlátozása érdekében van a biztosítottnak is, mert ennek révén érhetjük el azt, hogy az ügyeket hamarabb és egyöntetűbben fogják elintézni. Felmerült még egy kérdés, az, hogy vájjon amikor a jogorvoslatokat korlátozzuk és lesznek járásbíróságok szanaszéjjel az országban, amelyek végső fórumként dolgoznak, hogyan állunk majd a jogegységgel? A jogegység kérdésének megoldásában az egyik vonatkozásra rámutatott Kóródi Katona t. barátom, a másik vonatkozás, a nem büntető vonatkozású döntések tekintetében méltóztassék visszaemlékezni, két év előtt tárgyaltuk a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló javaslatot, azóta törvénnyé vált tervezetemet, amely világosan megadta a módot és lehetőséget, hogy mindenütt, bárhol észlel az igazságügyminiszter vagy észlelnek a