Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

3 50 Àz országgyűlés képviselőházának tendők. Nagyon helyes dolog azután az a rendelkezés, amely kivette a kihágási bíráskodást is a törvényjavaslat keretei közül, mert hiszen ez ettől független eljárás. T. Ház! A törvényjavaslat határozottan precizírozza, hogy az ügyvédi képviselet a társadalombiztosítási perekben nem kötelező. Ezt én rendkívül fontos újításnak tartom. A bizottsági tárgyalás alkalmával bátor voltam az igazságügyminiszter úr elé azt a kérelmet terjeszteni, hogy ezekben a perekben történő idézésekre határozottan, expressis verbis rávezettessék, hogy az ügyvédi képviselet nem kötelező. Ennek oka pedig az, hogy azt tapasztaltuk, hogy a betegsegélyezési intézetekben egyes ügyvédek valósággal felhaj tókat alkalmaztak^ akik cédulákat osztogattak szét, holott a szociális kívánság az volna, hogy az illető szolgáltatásokat kívánó fél minden különösebb ügyvédi képviselet nélkül is megállhasson a bíróság előtt, hiszen az ülnöki rendszerrel most már biztosíttatott a bíróság teljesen pártatlan és teljesen szociális működése. Kívánatosnak tartom, hogy a végrehajtási utasításban különösen szigorú intézkedések történjenek arra vonatkozóan, hogy a munkásbiztoiítási bíróság megkereséseinek a kórházak és más közegészségügyi intézetek soron kívül legyenek kötelesek eleget tenni. Nagyon sok olyan munkásbiztosítási pert tudok, ahol egyegy fővárosi kórház hónapokon keresztül nem tartotta szükségesnek, hogy egy szerencsétlen beteg munkásember ügyében a megfelelő orvosi látleletet beterjessze. Ebben a tekintetben, sajnos, még nem foglal magában a törvényjavaslat elegendő kautélát arra vonatkozólag, hogy szigorú fegyelmi felelősség alá vonassák annak a

; kórháznak a vezetősége, amely ennek a felhívásnak eleget nem tesz. Van azonban a törvényjavaslatnak egy szakasza, amellyel szemben tisztelettel vagyok bátor bizonyos tekintetben aggodalmakat kifejezni. Ez pedig a 31. §. A 31. § elzárja " a táppénz, terhességi, gyermekágyi és szoptatási segély kérdésében a fellebbezési lehetőségeket. Mar a bizottsági tárgyalás alkalmával is kifejeztem ebben az irányban aggodalmaimat. Általános szokás és gyakorlat az^ hogy a betegsiegélyzőintézet a maga védelmében lehetőleg a priori elutasítja a munkást. Ha most a fellebbezési fórumtól elzárjuk, akkor nagyon sok anomáliára van kilátás, ^mégpedig azért, inert különösen eleinte a vidéki járásbíróságoknál, ahol a praxis még nem alakult ki, nagyon sok esetben fognak a viszonyok kellő ismereretének és gyakorlat hiányában olyan ítéleteket hozni, amelyek szociális szempontból feltétlenül sérelmesek lesznek. En bátor voltam ebben a tekintetben a 31. §-nak a fellebbezést kizáró bekezdése ellen külön módosító javaslatot beterjeszteni, és kérem az igazságügyminiszter urat, fontolja meg ennek a módosító javaslatnak a súlyát szociális szempontból. Főként arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ne tekintse bizalmi kérdésnek, ha ebben a kérdésben nem fogunk tudni még talán erről az oldalról sem olyan értelemben S7avazni a 31. § felett, mint ahogy ő óhajtaná. (Esztergályos János: Ez nyilt renitenskedés az elnöki tanáccsal szemben!) Ez a szociális érzék, t. képviselőtársam! (Szabóky Jenő: Ezért nem tud maga aludni? — Esztergályos János: Elég, ha az urak alusznak ez alatt a tárgyalás alatt! — Gáspárdy Elemér: Hát önök? Ketten vannak! — Buchinger Manó: Rekedtre beszéljük magunkat, de mi haszna! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Örül. ülése 1932 február 18-án, csütörtökÖú. jünk, hogy egyszer komolyan tárgyal a Ház és nem szenzációkat keres!) A kihágási bíráskodás tekintetében úgy intézkedik a törvényjavaslat, hogy a jogegység érdekében a kihágási ítéletek minden egyes esetben az ítélő tábla felülbírálása alá tartoznak. Éppen ezek a szempontok szogláltatnak nekem argumentumot arra, hogy igenis azzal érveljek, hogy a fellebbezést a táppénz, a terhességi, gyermekágyi és szoptatási segélyek tekintetében is meg keA engedni, hogy ezek a kérdések is az ítélő tábla elé kerüljenek, nemcsak szociális szempontból, hanem a jogegység szempontjából is. Tisztelettel vagyok bátor kérni az igazságügyminiszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni ennek a bekezdésnek esetleges elhagyását. Egyébként a törvényjavaslat a szociális szempontok mérlegelésével készült, elfogadta az ülnöki intézményt, elfogadta az illetékmentességet s ennek az egy szakasznak kivételével aikalmas lesz a tárgyalásra, ezért azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Nincs feljegyezve senki! Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni neim kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Örömmel láttam, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely két fontos témakört érint, — egyrészt a társadalombiztosítás körét, másrészt pedig a perrendtartási egyszerűsítések körét — olyan beható megvitatás alá vonta a t. Ház, és hogy két kérdésben mindenki meg tudott egyezni: egyrészt az elismerés tekintetében az iránt a szak bíróság iránt, amely eddig működött s annak kiváló érdemes munkássága iránt, — e tekintetben a pártok között nem volt semmi különbség — másrészt annak a szomorú ténynek konstatálása tekintetében, hogy^ ez a kiváló szakbíróság sem az első, sem a második fokon nem tudott megbirkózni az ügyek tömegével, amiért nem ő felelős, hanem végeredményben a kormány. Ebben a két kérdésben mindenki egyetértett és nem egy interpellációra adott válaszban, nem egy költségvetési beszédben volt alkalmam a t. Ház figyelmébe ajánlani azt, hogy magam is tudoui ezt, és keresem a módot és alkalmat arra, hogy megszüntessem azt a lehetetlen restancia-tömeget, amely éppen ezekben az ügyekben jelentkezik, ahol ^valóban mindent megelőzően sürgős a segítség, mert hiszen lehetetlen, hogy aki beteg, évek múlva, amikor betegségéről már megfeledkezett, kapja meg azt a jogsegélyt, amelyet keres és éppen ilyen lehetetlen ez, a baleseti járadékok kérdésében is. Eleinte azon gondolkoztam — a Házban ebben az irányban felszólaltam, az akkori népjóléti miniszter úrral megállapodásra is jutottam — hogy talán a Társadalombiztosító autonómiájának és hivatalnoki útvesztőjének — mert stok intézményből áll, ezért fejezem ki így masramat — keresztülmetszésével valami okosabb, egyszerűbb és gyorsabb, ott keresztülvitt eljárással lehetne elejét venni a perek szaporításának és a megindult perek elhúzódásának. Tettem erre propozíciót, ki is adott az akkori népjóléti miniszter egy annak megfelelő rendelkezésit, az élet azonban ezt nem vette fel. A népjóléti minisztérium ugyan mint rendeletet kiadta, végrehajtásáról azonban megfeledkezett. Amikor láttam, hogy ezek az utak nem járhatók, megmondottam őszintén, hogy nincs