Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés képviselőházának él. egyet jelent azzal, hogy azt a tényt valóságnak állapítja meg. Itt van a tárgyalások elmulasztása következményeinek mérlegelése, a fél személyes meghaLgatásának szükségessége, vagy annak mellőzése, vagy annak elmulasztása. A bíróságnak teljes jogkör biztosítása a kivizsgálásra, vagyis nemcsupán a felek előadására való szorítkozása. hanem a nyomozó működése is. Itt van a bíróságnak biztosított az a nagy hatáskör, hogy per esetén kötelezheti az intézetet arra, hogy záros határidő alatt intézze el az ügyet és csak azután folytatja tovább a pert. Ezek mind olyan dolgok, amelyek lehetővé teszik az egyszerű embernek saját személyében való védekezését és amelyek elhárítják róla azokat a súlyos perrendi következményeket, amelyek esetleg e rendelkezések nélkül őt a per folyamán érnék. Ilyen rendelkezés a törvényjavaslat 15. §-ában ezeknek a pereknek a kötelező ügyvédi képviselet alól va>.ó kivétele. Ilyen viszont az ügyvédek érdekeit megvédő rendelkezés, amiért mint ügyvédnek kell elismerésemet kifejeznem, hogy csak ügyvéd követelhet a féltől díjazást, tehát megmentjük azt a szegény munkást attól, hogy esetleg valakinek hálójába kerülve, az megnyúzza őt, vagy tapasztalatlanságát kihasználhassa. Ilyen az illetékmentesség biztosítása az egész eljárásra, szóval mindazok az intézkedések, amelyek a szociális érdeket érvényesítik a tulajdonképpeni szigorú jog ellenében. Ha pedig megnézem a törvényjavaslatnak az előzetes végrehajtásra vonatkozó intézkedéseit, akkor meg kell állapítanom, hogy ezek egészen speciálisak és teljesen eltérnek a mai általános perjogi szabályoktól. Nevezetesen, a javaslat 28. §-ában az igényjogosult egyén személyi viszonyait teszi meg kritériumnak arra nézve, hogy az ítélet fellebbvitelre való tekintet nélkül, végrehajtható legyen, kimondván, hogy amennyiben a végrehajtás védelme az igényjogosult egészségének helyreállításában okozna súlyos sérelmet, a bíróság előztesen végrehatjhatónak mondhatja ki az ítéletet. Kimondja a javaslat azt i& hogyha a nyugbér iránti pörökben 50%-nál nagyobb rokkantságról van szó, akkor is kimondhatja a bíróság az előzetes végrehajthatóságot a fellebbvitel lehetősége ellenére. Én tehát úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat aktuális időben jött, hogy törvényalkotási szempontból, a technika szempontjából elsőrangú és jogászilag is megfelelő. El kell ismernem,, hogy azok a szociális szempontok, amelyek a javaslatban a szigorú jogi szemponttal, a perrendtartás alapelveivel szemben érvényesülnek, méltányosak, a gyengébbnek, a munkásnak védelmére szolgálnak. Helyeslem azt, hogy az első bíróságnál a javaslat ezen igazságszolgáltatási hatáskör alá tartozó egyének megnyugtatására alkalmas módon fenntartja az ülnöki intézményt. Én tehát ezt a javaslatot a maga egészében és részleteiben is helyesnek, a cél elérésére alkalmasnak találom, ezért azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Kóródi Katona János. Kóródi Katona János: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak elsősorban takarékossági céljai vannak és ezek indították az igazságügyminiszter urat ennek a javaslatnak a beterjesztésére. Mielőtt érdemben hozzá akarnék szólni ehhez a javaslathoz, elsősorban mindenesetre elismeréssel kell adóznom a most ülése 1932 február iS-án, csütörtökön. SáÖ megszüntetendő munkásbiztosítási bíróságnak és a munkás biztosítási felsőbíróságnak eddigi működéséért, mert azt lehet mondani, hogy ez talán a legprecízebben működő szakbírósagunk volt, amely bíróság oly szociális érzékkel volt felruházva, amely minden oldalról a legteljesebb elismerést eredményezte. T. Ház! A munkásbiztosítási bíráskodás kérdésében, szerény nézetem, szerint, három szempontnak kell irányadónak lennie : először a szakszerűségnek, másodszor a gyors eljárásnak és harmadszor az eljárás lehető olcsóbbá tételének. Ami a szakszerűséget illeti, ha takarékossági szempontok nem köteleznének és nem hatnának itt kényszerítő erővel, akkor sajnálnunk kellene és aggodalommal kellene néznünk a munkásbiztosítasi bíróság megszüntetését, (Müller Antal: Ügy van!) mert olyan gyakorlat alakult ki ennek működéséből, amely gyakorlat imost talán — legalábbis az átmeneti időben — veszedelemnek van kitéve. Éppen ezért bízom az igazságügyminiszter r úrnak abban az ígéretében, hogy ennek a bíróságnak bíráit a most hozandó törvénynek alkalmazásába is át fogja venni, sőt én azt a tiszteletteljes kérést is intézem, az igazságügyminiszter úrhoz ebben az irányban, hogy necsak a bírák, hanem a bíróságnál alkalmazott bírósági jegyzők is ebben az ügykörben dolgozzanak hoszszabb időn keresztül, hogy ezáltal megszerezzék a maguk számára a gyakorlatot, a szakszerűséget. A második szempont a munkásbiztosítási bíróság működésének gyorsítása. Ezen a téren, azt hiszem, a törvényjavaslat teljesen kielégíti az igényeket. Itt tulajdonképpen mármost csak az marad hátra, hogy az illető szolgáltatásokat igénylő magánál az illető betegsegélyző intézetnél kapja meg azt a gyors eljárást, amelyet egész joggal követelhetünk számára. Ezen a téren, sajnos, még újításokat kellene létrehozni, hogy ezek az ügyek ott sokkal gyorsabban menjenek keresztül és sokkal gyorsabban kerüljenek a bíróság elé. A harmadik szempont az olcsóbbátétel kérdése. Ebben a tekintetben is honorálta az igazságügyminiszter úr a bizottsági tárgyalások során felmerült azt a kívánságot, hogy az illetékmentesség a társadalombiztosítási perekben az egész vonalon érvényesüljön, sőt úgy tudom, abban az irányban is történt már döntés és elhatározó lépés, hogy nemcsak a per folyamán, hanem már az ügyvédi meghatalmazások ügyében is az illetékmentesség az egész vonalon kimondassék. Itt bizonyos tekintetben honorálni kell az ülnöki rendszer megtartását, a magam szerény szempontjából azonban hiányosnak tartom az ülnöki rendszer általános érvényesítését. Szerény nézetem szerint ki kellett volna mondani, hogy fakultatíve kell az ügynököket szakmák szerint alkalmazni. Hiszen végeredményben például egy baleseti sérülést szenvedett lakatosmunkás ügye nem ugyanaz, mint például egy borbély ügye, tulajdonképpen tehát az ülnöki rendszer fakultatív alkalmazása lett volna szükséges r és az illető jogkereső félnek mindjárt az eljárás kezdetén kellett volna kifejeznie ebben az irányban óhajtásait, hogy megfelelő szakmabeli munkavállaló és munkaadó hivass ék meg az ülnökök közé. Helyes a törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely az eddigi praxisnak is megfelelően a segélyezéseken túlmenő, a munkaadó ellen irányuló kártérítési pereket kivette a törvényjavaslat hatásköréből, mert hiszen ezek^ a perek javarészt a társadalombiztosítási szolgáltatásokon túlmenő magánjogi pereknek tekin-