Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
348 Áz országgyűlés képviselőházának 51 ülési díjat állapít meg.» Ez a harmadik követelmény. Le kell tehát szögeznem, hogy a kisebbségi vélemény 100%-ig van honorálva és ha 100%-ig van honorálva, akkor nem tudom megérteni azt az éles vitát a javaslat ellen és azt az éles állásfoglalást a javaslat elfogadása ellen, amelyet a túloldalon jelenleg üres padokról tapasztalhatunk. Hogy a legutóbb arról az oldalról felszólalt igen t. képviselőtársam, Kéthly Anna beszédével foglalkozzam, őszintén^ meg kell vallanom, hogy bizonyos megdöbbenéssel fogadtam ezt a felszólalást, azt hivén, hogy én nem tudom jól, mi van a javaslatban, vagy én nem olvastam el jól, mert amikre t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ebben a javaslatban benne kellene lenniök, de nincsenek benne, tényleg henne vannak, amikre pedig azt mondta, hogy ezeket a javaslatból-ki kellene hagyni, azok nincsenek benne a javaslatban. Áttérve mármost a javaslat jogi elbírálására, elsősorban azért üdvözlöm, mint jogász, az igen t. igazságügyminiszter urat, mert, amint más javaslatoknál is tapasztaltam, minden egyes alkalom m al úgy jön a javaslattal, hogy az érintett jogi anyagot teljesen szabályozza, nem pedig feldolgoztatásokkal ós módosításokkal terhelt javaslatokkal iön. Ez gyakorlati szempontból és törvényalkotási stílus szempontjából mindenesetre minden elismerést megérdemel. A másik, amiért elismerésemet kell, hogy nyilvánítsam, az, hogy egyáltalában jött ezzel a javaslattal. Köztapasztalati dolog ugyanis, hogy a mi munkásbiztosítási bíróságunknak az a hibája, főként a második és végső fokon, hogy lassú. Az ügyek nagy tömege miatt ugyanis fizikailag képtelenek a bírák az ügyeket kellő gyorsasággal elintézni. Elismerem úgy a szociáldemokratapárt felszólalóinak, mint más pártok részéről történt felszólalóknak azt a jelen esetben elsőrendű követelését, hogy ha valahol, ezekben az ügyekben van szükség arra, hogy az igazságszolgáltatás gyorsan működjék. Ha ez a kellék hiányzik, azt természetesen orvosolni kell. Minthogy pedig a munkásbiztosítási felsőbíróság szervezete volt az oka a lassúságnak, nagyon helyes, hogy e helyett egy más fórumot méltóztatott beiktatni, mégpedig nagyon helyes, hogy éppen a királyi ítélőtáblát, mert hiszen mi, gyakorlati jogászok, tudjuk és tapasztaljuk, hogy a törvénykezési eljárás egyszerűsítéséről szóló törvény életbeléptetése után a legnagyobb tehercsökkenés éppen a királyi ítélőtábláknál mutatkozik, tehát igenis praktikusan, helyesen van megoldva a gyorsaság szempontja, de praktikusan és helyesen az ítélkezés szempontjából is, mert a királyi ítélőtábla ma olyan magasrangú bíróságunk, amely nagyfontosságú ügyekben is végső fokon ítél. (Buchinger Manó: Régebben ezt a munkaadók és munkások intézték együtt. Nem volt szükség olyan nagy apparátusra!) T. képviselőtársam, én ma is nagyon szívesen rábízom, hogy a munkások és munkaadók intézzék el az ilyen ügyeket és hozzájárulok ahhoz, — ha méltóztatik indítványozni — hogy küszöböltessék ki az, hogy ezek a kérdések bíróság elé legyenek ; vihetők. De mit méltóztatik majd akkor csinálni, ha a munkaadó és a munkás nem tud megegyezni? Akkor mégis oda kell állítani egy szervet, amely az igazságot kiszolgáltatja a ^ munkásnak, mert hiszen én nem vonom kétségbe, hogy ezekben a vitás kérdésekben a munkaadó iparkodni ütése 1932 február 18-án, csütörtökön. fog a maga érdekeit talán túlzott mértékben is megvédeni, és akkor mégis oda kell állítani egy szervet, amely a munkaadót kényszeríti arra, hogy egy felsőbb hatalom tekintélyével hozott döntésnek magát alávesse. Ez természetes dolog. Hisz eddig se volt másutt ülnöki rendszer nálunk, mint az alsóbíróságnál. Még a nagyobb fontosságú ügyekben ítélkező bíróságoknál, az esküdtszéknél is a felsőbiróság laikus elem bevonása nélkül ítélt. Tisztán szakbíróság volt. Ami az én egyéni véleményemet illeti, jogszolgáltatási szempontból nem vagyok híve annak, hogy az igazság kiszolgáltatásában laikus elem vitessék be. Ez jogászi szempont, de a jelen esetben meghajlok az előtt a szempont előtt, hogy nagyobb nyugalmat hozunk be az ítélkezés alatt álló felekbe, ha az ő társadalmi osztályukból benn van valaki abban a bíróságban, amely az ő dolguk felett ítélkezik. Éppen azért elfogadom és helyeslem a javaslatnak azt az álláspontját, hogy elsőfokon az ülnöki intézményt fenntartotta, természetesen azzal a korlátozással, amely eddig is megvolt, hogy az ülnök elmaradása a tárgyalást és az ítélet meghozatalát nem szakíthatja félbe, mert — hogy az urak szempontjából világítsam meg a kérdést — akkor a munkavállaló ülnöke állandóan elmaradna és meghiúsíthatná az ügy gyors lebonvolítását és elintézését. Ami mármosit a továbbiakat illeti, nekem csak egy aggodalmam van, de ezt is csak részben tudom fenntartani és az ellenindokok előtt készséggel meghajlok. Amikor tudniillik a járásbíróságok hatáskörét, illetve illetékességét méltóztatik megállapítani, nem kétlem, hogy azok, mint eddig is, ott lesznek, ahol a társadalombiztosítónak kerületi pénztára és fiókja van. Ez körülbelül azt fogja jelenteni, hogy az ezidőszerint munkával legjobban túlterhelt, a törvényszéki székhelyeken lévő járásbíróságok fognak ebben az ügyben bíráskodni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy az ennek a járásbíróságnak székhelyétől távoleső munkások is ezek elé a járásbíróságok elé utaltatnak. Igaz viszont, el kell ismernem, hogy gyakorlatra^ ezekben a kérdésekben leginkább azok a bíróságok fognak szert tenni, amelyeknek ( székhelyén a munkásbiztösító pénztárak működnek és amelyek ennélfogva gyakrabban foglalkoznak ilyen ügyekkel és jobban kényszerülnek a szakismeretek elsajátítására. ,-_ Sem a javaslat ellenzői, sem annak támadói nem mutattak rá azokra a rendelkezésekre, amelyek, szerintem, ennek a javaslatnak igen lényeges és a munkásság érdekében igen hathatós intézkedései. Értem ezek alatt a törvényjavaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek nagyfokú mentességet biztosítanak a munkásbiztosítási eljárásokban a perrendtartás formális rendelkezései alól. így például számítva arra, hogy itt egy egyszerű ember fog ellenfélként állani a másikkal szemben a bíróság előtt, a bíróság előtti beismerés következményeinek meghatározása teljesen a bíró diszkrecionális jogára van bízva. Tehát, Iha az az egyszerű ember talán el is szólta magát valamiben, vagy nem jól fejezhette ki magát, nem érvényesül vele szemben a polgári perrendtartásnak az az intézkedése, hogy az ő beismerése
