Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Àz országgyűlés képviselőházának 51. tekintélyek megtárgyalták, végül, amint tu­dom, Hegedűs Lóránt ütötte ezt el azzal, hogy bár ez nagyon jó gondolat volna, azonban, sajnos, nincs hozzá tőke, nincs hozzá pénz. Hegedűs Lóránt bizonyára elfelejtette, hogy éppen ezek a külföldi értékek jelöltettek meg fedezetül, tehát rendelkezésre állanak. Ha ezt megcsinálták volna közérdekűleg, ennek kö­vetkezménye az lett volna, hogy a községek, városok és vármegyék háztartásában nagy könnyebbedés állott volna elő. Ez a vásárlás általános eredményt nyújtott volna, mert az adófizető polgárság terhei könny eb bedtek volna meg vele. (Gaal Gaston: Egy jó ki járót kellett volna választani. — Esztergályos János: Váj­jon hol található jó kijáró? — Jánossy Gá­bor: Sehol! — Esztergályos János: Meg kell Rubineket kérdezni.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ezt a folytonos személyeskedést hagyják abba. (Esz­tergályos János közbeszól.) Képviselő úr, tes­sék csendben maradni! (Buchinger Manó: A panamázást hagyják abba, ne a közbeszólást!) Kérem Buchinger képviselő urat, ne adjon ta­nácsot az elnöknek, erre nincsen joga a kép­viselő úrnak és szükség sincsen reá. Hegymegi Kiss Pál: Ez a gondolat nem ment teljesedésbe^ azonban mi is észrevettük, nemcsak az illető banktisztviselő, aki haza­fias buzgalmában ezt a levelet írta, hogy ezt a tranzakciót lassanként kezdik végrehajtani részint magánosok, részint pénzintézetek, akik­nek külföldi értékeik vannak. (Erdélyi Aladár: Most már nem tőkerontás ! — Gaal Gaston: így már üzlet, így már jó és nagyszerű!) Ezek megvásárolják a lenyomott árfolya­mok mellett a külföldi kötvényeket, zálog­leveleket. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Képviselő urak, nem tud a szónok szóhoz jutni. (Folytonos zaj.) Csendet kérek! A képviselő urak ne ve­gyék át a szónok szerepét. Hegymegi Kiss Pál: Tehát megvásárol­ják lenyomott árak mellett a külföldi kötvé­nyeket és zálogleveleket, hazahozzák és itthon pengőért eladják olyan adósoknak, akiknek külföldi valutában fennálló dollár- és fontköl­csönei vannak, hogy azokat a külföldi valutá­ban fennálló kölcsönöket az adósok kötvények­kel vagy záloglevelekkel fizethessék vissza. Tehát itt van először az igen^ t. pénzintézet haszna akkor, amikor potom pénzen megvásá­rolja külföldön ezeket a zálogleveleket és el­adja azoknak a magánosoknak körülbelül 70— 80%-os árban, amit ők 30—40%-kai vásároltak, akik valahogyan, de semmiképpen sem más módon, mint protekciókkal, az itteni pénzin­tézeteknél pengőkölcsönhöz juthatnak. r En ebben igen sok cudar visszaélést lá­tok, látok egyfelől a pénzintézet részéről, más­felől, amikor nagyon jól tudom azt, hogy a magyar földbirtok igen nagy része dollár- és fontkölcsönnel van megterhelve, (Ügy van! Ügy van!) azt látom, hogy itt egyesek, akik­nek a társadalomban megfelelő az elhelyezett­ségük, akik közel vannak a húsosfazékhoz, vagy a tűzhöz (Gaal Gaston: Jó ki járójuk van!) jó kijárójuk van, azok jutnak ilyen köl­csönökhöz, azok megszabadulnak ezektől a sú­lyos terhektől, míg ellenben a kisbirtokosok százai és ezrei tovább is nyomorognak (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) és a kormány intéz­kedései csak arra jók, — miután a kormány a bankokat támogatja — hogy ezeknek keserves káraiból egyesek megint illetéktelenül hasz­not szerezzenek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Gaal Gaston: Ez a kisgazdapolitika! — Er­ülése 19B2 február 18-án, csütörtökön. 337 délyi Aladár: Az új földesurak! — Esztergá­lyos János: A bankok adták a választási kasz­szába a pénzt!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Hegymegi Kiss Pál: Ha ez a rendszer to­vább is így folyik, amikor rövidesen eljön a tavasz és a magyar földet ismét fel kellene szántani, be kellene vetni, nem lesz mivel, mert ebben az országban ilyen rendszer mel­lett csakis a panama virágai fognak virítani. Elnök: A képviselő urat ezért az utolsó kijelentéséért rendreutasítom. (Kun Béla: Hát igaz!) Napirend előtti felszólalás, vita és hatá­rozathozatal tárgyát nem képezheti. (Kun Béla: Olyan sok a panama, hogy nem tudjuk szerit-számát! — Zaj. — Elnök csenget.) Csen­det kérek képviselő urak! Napirendünk szerint következik a társada­lombiztosítási bíráskodásról szóló törvényja­vaslat (írom. 125, 131) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Frühwirth Mátyás. (Lázár Miklós: Kezdődnek a reformjavasla­tok!) Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Lázár Miklós: Ezekkel mentjük meg az országot? Ezek a reformjavas­latok?) A most előttünk fekvő javaslat bizo­nyára kevesebb izgalmat kelt a Házban, mint amennyi izgalmat keltettek azok az adatok, amelyeket képviselőtársunk az imént a Ház elé terjesztett. Az előttünk fekvő javaslat azok közé a javaslatok közé tartozik, amelyek rendezke­dést, nagyobb rendet, újszerűséget, egyszerű­séget és takarékosságot akarnak keresztülvinni, mégpedig olyan téren, amelyet a jogszolgálta­tás terén új terrénumnak kell mondanunk. Hi­szen maga a szociális biztosítás», amellyel ez a javaslat kapcsolatban van, újszerű és csak az utóbbi évtizedekben lett aktuálissá. A magyar bíráskodás ezen a téren az utóbbi 25 év alatt sok mindenféle változáson ment keresztül, ért­hető azonban az, hogy ez a kérdési minden 10—15 évben változást szenved, mert hiszen olyan problémák merülnek fel úgyszólván minden új évtizedben, amelyeket jogilag is meg kell ol­dani. Ez a bíráskodás azzal a témával foglalko^ zik, hogy a biztosított tagok és az igénylők megkapják a maguk törvényszerinti szociális juttatásaikat az intézménytől. Sok mindenféle kérdés merül fel itt ezzel kapcsolatban, amelyek a jogszolgáltatás terén új fogalmakat, új lehe­tőségeket adnak. Az 1907. évi vonatkozó törvény indította el a sízakbíróságok működését és nem­sokára rá az ennek a törvénynek alapján mű­ködő bíráskodás rájött arra, hogy új ideákat, új szakszerűséget, új terrénumokat kell bevonni ebbe a bíráskodásba és a következő alkotás már egy külön új szakbíróságot hozott létre. Jobban szerettük volna, ha az igazságügyminiszter úr azt a szakbiróaágot továbbfejlesztette volna, azt egyszerűsítette volna, lehetővé tette volna azt, hogy az a bíróság jobban megfeleljen azok­nak a feladatoknak, amelyekre alkották. Üj in­tézmények igaz, hogy sok mindenféle felesleges kiadással járnak, de az a hitünk, az a meg­győződésünk, hogy mennél tovább fejlődik^ az országban a szociális biztosítás, annál inkább szükségessé válik, hogy önálló bírósásr oldja meg ezeket a kérdéseket. Ez nemcsak Magvar­országon van így, hanem így van Európában másutt is a biztosítás kérdésének jogszabályo­zásánál. Mindenütt látjuk, hogy a szakbíró­ságoknak megvan a maguk jövője és. hivatott-

Next

/
Thumbnails
Contents