Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

â38 Àz országgyűlés képviselőházának 51 sága. Egészen más jogszolgáltatás az, amit szakbíróság végez, éppen szakszerűségénél, a szakkérdésekben való jártasságánál fogva, mint amit a többi bíróság végez. De ha már az igazságügyi kormányzat ^szükségesnek tartja, hogy a mai súlyos, gazdasági viszonyok között összevonja és egyszerűsítse ezt a bíráskodást, mi hajlandók vagyunk ezt a kérdést így felfogni, de bízunk és hiszünk abban, hogy ennek végleges megoldását csak egy önálló bíróság keretén belül tartják lehetőnek. Az utóbbi időben nagyon szeretik a társadalom életében hangsúlyozni, hogy a szociális intézmények feleslegesek és így különösen az utóbbi időkben, az utóbbi napokban kormánykörökből is egészen komoly formában hallatszott az a hír, hogy a népjóléti minisztériumot meg akarják szüntetni. Elismerem, hogy a közvélemény előtt is és etikai szempontból is sok mindenféle hiba történt a népjóléti minisztériumban, de szerintem ez nem ok arra, hogy az intézményt, a szociális frontot lebontsuk. Ebben teljesen egyetértünk Propper igen t. szociáldemokrata képviselőtársammal, aki ebben a tekintetben véleményt mondott, hogy a szociális frontot ebben a súlyos időben nem szabad felgöngyölíteni. Nem mesterséges dolog volt, a társadalom szükséglete volt, amikor a népjóléti minisztériumot kiépítettük és mélyen t. uraim, ha ennek az intézménynek munkakörét nézzük, azt látjuk, hogy a belügyminisztérium után, a belügyminiszteri jogkör után a népjóléti minisztériumn.ak van a legnagyobb jogköre, a legnagyobb tisztviselői kara, a legnagyobb munkaköre az államban, ezt tehát egyszerűen szétdobálni, eliminálni és beolvasztani másokba éppen ezekben a súlyos időkben nem helyes, ezzel nem teszünk jó szolgálatot. Amikor az ország két hatalmas válságon megy keresztül, az egyik a pénzügyi válság, a másik a szociális válság, akkor éppen a szociális frontot felbontani és letörni szerintem sem politikai szempontból, sem takarékossági szempontból nem lehetséges, nem helyes dolog. Ha 'nézzük, hogy például csak a szociális biztosítás kérdésében az Oti.-nál és a Mabi.-nál és a különböző szociális biztosítási intézményeknél közel egy milió ember van érdekelve, akkor látjuk, hogy nem helyes most ezt az intézményt egyszerűen odacsapni, amint például a terv •gondolta, a pénzügy mini s ztériumhan, ahol soha nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A szociális kérdés nem bankszerű dolog, a szociális kérdés modern állami feladat és ha nincsenek meg a hozzávaló képzett emberek, csupa válságon megy keresztül az intézmény. Az Oti. azért megy annyi válságon keresztül és vele a szociális biztosítás kérdése is, mert ez az egyik intézmény máról-holnapra nőtt nagyra és hiányoznak hozzá a szakemberek, hiányoznak azok a férfiak, akik hozzáértők (Egy hang a baloldalon: Es túl lett méretezve!) lettek volna, akikben szellemi erő és kellő képzettséglett volna ahhoz, hogy az intézmény vezetését és adminisztrációját kezeljék. Szerintem az Oti. válságának ez az egyik legnagyobb oka. Mélyen t. uraim! Mélyen t. Képviselőház! Ezt az intézményt, a népjóléti minisztériumot, amely a r szociális biztosítást végzi, amely a gyermekvédelmi intézményeket tartja kezében, az egyedüli egészségügyi szolgálatot végzi ebben az országban, végzi a jótékonysági egyesületek működését, egyszerűen megszüntetni szerintem igen súlyos hiba. De szerintem az is hiba, hogy ezt a tárcát a miniszterelnök úr vezeti, akinek munkaképessége, munkaszeretete és nagyszabású munkakészsége előtt kalapot ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. emelek, megbecsülöm és nagyrabecsülöm. Eb ben a súlyos időben azonban a miniszterelnökség súlyos gondjai mellett lehetetlenség ezt a tárcát is vinni. Amikor az inségakciónak napról-napra súlyos kérdései vannak, akkor ezt a tárcát betöltetlenül nem lehet hagyni. Ört kellene odaállítani, agilis, szorgalmas, hozzáértő urat, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott. Ez a tavasz lesz ennek a nemzetnek a legsúlyosabb tavasza, ezt a frontot csak napi félórás, vagy kétórás tanácskozásokkal elintézni, mélyen t. uraim, szerintem teljes félreértése annak a súlyos helyzetnek, amely ma van. Amilyen hiba volt a pénzügyminiszteri tárcát hónapokon át be nem tölteni és felelős tényezőt oda nem állítani, éppen olyan hibának tartom, hogy a népjóléti tárcát nem töltik be- Szociális és politikai szempontból tartom szükségesnek, hogy ennek az inségmunkának és a szociális ügynek vezetésére igenis minél előbb állíttassék egy férfiú, nem pedig megszűntetni kell ezt a minisztériumot, mert ez, mélyen t. uraim, a nemzet f szociális lefegyverzését jelenti. Az átszervezéssel járó gondokat és rázkódtatásokat nem bírja ki az ország ebben az esztendőben. A népjóléti minisztérium megszűntetéséről beszélni tehát most szerintem a nemzet ellen való vétek és a nemzet ellen vétkezik, aki ezt a gondolatot végre akarja hajtani. (Erdélyi Aladár: Pedig a nemzet máskép van meggyőződve!) Aki ismeri annak a munkásbiztosítónak dolgát és ügyét, és ismeri a gyermekvédelmi intézmény dolgát, nem hiszem, hogy ezt akarná és nem hiszem, hogy a nemzet maga, amely gondolkozik efelett a kérdés felett, ezt akarná. Ha akarná is, akkor sem volna szerintem jól informálva. Azért, mert hibákat követtek el^ ebben a minisztériumban, lehetetlenség az egész intézményt halálra ítélni. Látjuk, hogy a nemzet gazdasági életében ma semmiféle tőke elő nem teremthető, hiszen sem agrárhitelre, sem vasúti építkezésekre nincs a nemzetnek semmiféle tőkéje. Legyen szabad Erdélyi képviselőtársamnak csak azt mondanom, hogy az OTI és a M ABI intézményei a legutóbbi két esztendő alatt 77 millió pengőt gyűjtöttek Össze. Igaz, hogy ezek az összegek igen súlyos és keserves életet és könnyeket jelenthettek talán sokak számára, akiknek keresményéből, munkabéréből le kellett vonni ezeket az összegeket, de a nemzetnek most rendelkezésére áll ez a 77 millió pengő; amikor senki sem tud adni tőkét, akkor, most az OTI és a MABI odaáll a nemzet elé és odaadja ezt az összeget a nemzet közgazdasági életének- Ha más célja és más hivatása nem is lett volna ennek a két intézménynek, mint az, hogy tőkét bocsásson rendelkezésre ezekben a súlyos időkben, amikor semmiféle tőkét nem lehet megmozgatni, — sem banktőke, sem magántőke nincs — amikor még az agrárius gondolat is arra törekszik, hogy az agrár zöldhitelt MABI- és OTI-pénzekből oldják meg, amikor tehát az agrártársadalom is kénytelen arra gondolni, hogy ahhoz a tőkéhez nyúljon, amelyet az OTI és a MABI gyűjtött össze és ezt az agrárhitel céljára odaadják és az agrárhitel kérdését próbálják ezzel megoldani, amikor tudjuk, hogy ez a gondolat agrárkörökben nagyon komoly: már akkor sem hiszem, hegy a nemzet véleménye az lenne, hogy ezekre az intézményekre nincs szükség. Arra, van szükség, hogy helyessen vezessék ezeket az intézményeket és hogy az a tőkebefektetés helyes célokat szolgáljon.