Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

â38 Àz országgyűlés képviselőházának 51 sága. Egészen más jogszolgáltatás az, amit szakbíróság végez, éppen szakszerűségénél, a szakkérdésekben való jártasságánál fogva, mint amit a többi bíróság végez. De ha már az igaz­ságügyi kormányzat ^szükségesnek tartja, hogy a mai súlyos, gazdasági viszonyok között össze­vonja és egyszerűsítse ezt a bíráskodást, mi hajlandók vagyunk ezt a kérdést így felfogni, de bízunk és hiszünk abban, hogy ennek vég­leges megoldását csak egy önálló bíróság ke­retén belül tartják lehetőnek. Az utóbbi időben nagyon szeretik a társa­dalom életében hangsúlyozni, hogy a szociális intézmények feleslegesek és így különösen az utóbbi időkben, az utóbbi napokban kormány­körökből is egészen komoly formában hallat­szott az a hír, hogy a népjóléti minisztériumot meg akarják szüntetni. Elismerem, hogy a köz­vélemény előtt is és etikai szempontból is sok mindenféle hiba történt a népjóléti miniszté­riumban, de szerintem ez nem ok arra, hogy az intézményt, a szociális frontot lebontsuk. Eb­ben teljesen egyetértünk Propper igen t. szo­ciáldemokrata képviselőtársammal, aki ebben a tekintetben véleményt mondott, hogy a szo­ciális frontot ebben a súlyos időben nem sza­bad felgöngyölíteni. Nem mesterséges dolog volt, a társadalom szükséglete volt, amikor a népjóléti minisztériumot kiépítettük és mélyen t. uraim, ha ennek az intézménynek munka­körét nézzük, azt látjuk, hogy a belügyminisz­térium után, a belügyminiszteri jogkör után a népjóléti minisztériumn.ak van a legnagyobb jogköre, a legnagyobb tisztviselői kara, a leg­nagyobb munkaköre az államban, ezt tehát egyszerűen szétdobálni, eliminálni és beolvasz­tani másokba éppen ezekben a súlyos időkben nem helyes, ezzel nem teszünk jó szolgálatot. Amikor az ország két hatalmas válságon megy keresztül, az egyik a pénzügyi válság, a másik a szociális válság, akkor éppen a szociális frontot felbontani és letörni szerintem sem po­litikai szempontból, sem takarékossági szem­pontból nem lehetséges, nem helyes dolog. Ha 'nézzük, hogy például csak a szociális biztosítás kérdésében az Oti.-nál és a Mabi.-nál és a kü­lönböző szociális biztosítási intézményeknél közel egy milió ember van érdekelve, akkor látjuk, hogy nem helyes most ezt az intézményt egyszerűen odacsapni, amint például a terv •gondolta, a pénzügy mini s ztériumhan, ahol soha nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A szociális kérdés nem bankszerű dolog, a szociális kérdés modern állami feladat és ha nincsenek meg a hozzávaló képzett emberek, csupa válságon megy keresztül az intézmény. Az Oti. azért megy annyi válságon keresztül és vele a szo­ciális biztosítás kérdése is, mert ez az egyik intézmény máról-holnapra nőtt nagyra és hiá­nyoznak hozzá a szakemberek, hiányoznak azok a férfiak, akik hozzáértők (Egy hang a baloldalon: Es túl lett méretezve!) lettek volna, akikben szellemi erő és kellő képzettség­lett volna ahhoz, hogy az intézmény vezetését és adminisztrációját kezeljék. Szerintem az Oti. válságának ez az egyik legnagyobb oka. Mélyen t. uraim! Mélyen t. Képviselőház! Ezt az intézményt, a népjóléti minisztériumot, amely a r szociális biztosítást végzi, amely a gyermekvédelmi intézményeket tartja kezé­ben, az egyedüli egészségügyi szolgálatot végzi ebben az országban, végzi a jótékonysági egye­sületek működését, egyszerűen megszüntetni szerintem igen súlyos hiba. De szerintem az is hiba, hogy ezt a tárcát a miniszterelnök úr ve­zeti, akinek munkaképessége, munkaszeretete és nagyszabású munkakészsége előtt kalapot ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. emelek, megbecsülöm és nagyrabecsülöm. Eb ben a súlyos időben azonban a miniszterelnök­ség súlyos gondjai mellett lehetetlenség ezt a tárcát is vinni. Amikor az inségakciónak napról-napra súlyos kérdései vannak, akkor ezt a tárcát be­töltetlenül nem lehet hagyni. Ört kellene oda­állítani, agilis, szorgalmas, hozzáértő urat, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott. Ez a tavasz lesz ennek a nemzetnek a legsúlyosabb tavasza, ezt a frontot csak napi félórás, vagy kétórás tanácskozásokkal elintézni, mélyen t. uraim, szerintem teljes félreértése annak a súlyos helyzetnek, amely ma van. Amilyen hiba volt a pénzügyminiszteri tárcát hónapokon át be nem tölteni és felelős tényezőt oda nem állí­tani, éppen olyan hibának tartom, hogy a nép­jóléti tárcát nem töltik be- Szociális és poli­tikai szempontból tartom szükségesnek, hogy ennek az inségmunkának és a szociális ügy­nek vezetésére igenis minél előbb állíttassék egy férfiú, nem pedig megszűntetni kell ezt a minisztériumot, mert ez, mélyen t. uraim, a nemzet f szociális lefegyverzését jelenti. Az át­szervezéssel járó gondokat és rázkódtatásokat nem bírja ki az ország ebben az esztendőben. A népjóléti minisztérium megszűntetéséről beszélni tehát most szerintem a nemzet ellen való vétek és a nemzet ellen vétkezik, aki ezt a gondolatot végre akarja hajtani. (Erdélyi Aladár: Pedig a nemzet máskép van meg­győződve!) Aki ismeri annak a munkásbiztosítónak dolgát és ügyét, és ismeri a gyermekvédelmi intézmény dolgát, nem hiszem, hogy ezt akarná és nem hiszem, hogy a nemzet maga, amely gondolkozik efelett a kérdés felett, ezt akarná. Ha akarná is, akkor sem volna szerin­tem jól informálva. Azért, mert hibákat követ­tek el^ ebben a minisztériumban, lehetetlenség az egész intézményt halálra ítélni. Látjuk, hogy a nemzet gazdasági életében ma semmiféle tőke elő nem teremthető, hiszen sem agrárhitelre, sem vasúti építkezésekre nincs a nemzetnek semmiféle tőkéje. Legyen szabad Erdélyi képviselőtársamnak csak azt mondanom, hogy az OTI és a M ABI intéz­ményei a legutóbbi két esztendő alatt 77 millió pengőt gyűjtöttek Össze. Igaz, hogy ezek az összegek igen súlyos és keserves életet és könnyeket jelenthettek talán sokak számára, akiknek keresményéből, munkabéréből le kel­lett vonni ezeket az összegeket, de a nemzet­nek most rendelkezésére áll ez a 77 millió pengő; amikor senki sem tud adni tőkét, akkor, most az OTI és a MABI odaáll a nemzet elé és odaadja ezt az összeget a nemzet közgazdasági életének- Ha más célja és más hivatása nem is lett volna ennek a két intézménynek, mint az, hogy tőkét bocsásson rendelkezésre ezekben a súlyos időkben, amikor semmiféle tőkét nem lehet megmozgatni, — sem banktőke, sem magántőke nincs — amikor még az agrárius gondolat is arra törekszik, hogy az agrár zöld­hitelt MABI- és OTI-pénzekből oldják meg, amikor tehát az agrártársadalom is kénytelen arra gondolni, hogy ahhoz a tőkéhez nyúljon, amelyet az OTI és a MABI gyűjtött össze és ezt az agrárhitel céljára odaadják és az agrár­hitel kérdését próbálják ezzel megoldani, ami­kor tudjuk, hogy ez a gondolat agrárkörökben nagyon komoly: már akkor sem hiszem, hegy a nemzet véleménye az lenne, hogy ezekre az intézményekre nincs szükség. Arra, van szük­ség, hogy helyessen vezessék ezeket az intéz­ményeket és hogy az a tőkebefektetés helyes célokat szolgáljon.

Next

/
Thumbnails
Contents