Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 19S2 február 17-én, szerdán, 327 lyúaknak minősítik. (Mojzes János: Már a víz is bűzlik a kartellektől!) Amikor Ivády miniszter úrhoz fordultunk és elmondottuk ezeknek a szegény halászoknak szenvedéseit, akik óriási árakon bérelték ki ezt a vizet, és akik nem fognak annyi halat, hogy abból a bérösszeget fizetni képesek legyenek, teljes megértéssel válaszolt és azt mondotta, hogy intézkedni fog, hogy a bérösszegfelére redukáltassék. Legutóbb azután a halászati társaság egy választ kapott beadványára a kikötőépítő kormánybiztosságtól, amely 10%-os kedvezményt ad azoknak az embereknek, akik már nem tudom, mióta nem fognak halat, és ha fognak is, nem veszik át tőlük Budapesten. Elmondják panaszaikat, a panaszokat meghallgatják, de intézkedés nem történt. En nem tudom, hogy kihez forduljak, igen t. miniszter úr. En meg vagyok győződve róla, hogy a miniszter úrnak ebben a pillanatban kezében van egy válasz, amelyet a kikötőépítő kormánybiztosság neki talán átnyújtott, mert hiszen egyébként módja sem lenne óriási gondjai, dolgai mellett foglalkozni egy ilyen kicsinek látszó üggyel. Ez a jelentés talán megnyugtathatja azokat, akik nincsenek tisztában a helyzettel, de mi, akik ismerjük a helyzetet, nagyon jól tudjuk, hogy az a válasz, amelyet a kormánybiztosság ad ezeknek a halászoknak, csak egy arra való megokolás, hogy minél szűkebb marokkal adják meg az engedményt azoknak a szegény, tönkrejutott halászmestereknek. Azzal vádolják meg őket, hogy ők ölik meg az ivadékokat, vagy az ivadékra alkalmas halakat, mert szigonyozzák őket abban az időben, amikor tilalmi idő van. Ez nem áll. Nem azt mondom, hogy mindegyik szent, mert hiszen ahogy a vadászoknál is vannak orvvadászok, itt is lehetnek orvhalászok, előfordulhat ilyesmi, azonban ez bizonyítva nincs. Tény az, hogy az, aki egy kissé foglalkozik ezzel a kérdéssel, nagyon jól tudja, hogy az ivadékhalacskák fenn a víz színén vannak. Mármost ezek a mérges, olajtartalmú szennyvizek szintén a víz színén vannak, azok már abba a kicsiny, embrionális halba is mérget adnak, és amelyik megmarad, az természetesen megromlik- Ha tehát e miatt nem tudják értékesíteni a halat, ezért nem ők hibásak, hanem az a hatóság, amely a többszöri panasz dacára sem intézkedik. Kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, legyen kegyes, amíg mód van, a legszigorúbban, a leggyorsabban intézkedni a kikötőépítő kormánybiztosságnál aziránt, hogy értsék meg ezeknek a szegény embereknek panaszait, mert teljesen jogosak azok a panaszok, és 10% helyett adják meg nekik azt az 50%-os kedvezményt, amely őket megilleti. Egyébként pedig a soroksári Dunaággal kapcsolatban számtalan olyan dolog van,ame'y a kikötőépítő kormánybiztosság hibás tevékenykedéseinek az eredménye- Majd leszek bátor ezekkel idejönni a Képviselőház elé. (Egy hang a jobboldalon: Mennyi haszonbért fizetnek? — Zaj.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter^ T. Képviselőház! A soroksári dunaági halászat a kikötőkormánybiztosság által 1931 január elsején adatott bérbe. A halászat hét szakaszból áll, illetve hat szakaszt adtak bérbe és a hetedik szakasz, amelyet gubacsi híd feletti szakasznak neveznek, nem adatott bérbe azért, mert ebben tényleg a szennyvizek igen sok kárt okoznak. (Mojzes János: Csak lefolyik a többi hat szakaszba is a szennyvíz!) Az első hat szakasz^ két részből áll, négy szakasz alkot egy bérbeadási részt, a toöDi két szakasz külön all. Amikor 1931 szeptemberéiben a földmívelésügyi kormányzat megkereste a csepeli kikötőkormánybiztosságot es ez a megkeresésre 1932 január 19-én az elsiő négy szakaszra az 1932. évre 20%-os bérelengedést, a két szakaszra pedig 15%-os bérelengedést adott. Ezeket a bérelengedéseket nem a szennyvizekkel kapcso'atos károk miatt adta, hanem azért, mert a hal ára közben lényegesen esett. (Mojzes János: Olcsóbb a hal, mint a hús!) A szenny vizek beömlése ellen megkereste a belügyminiszter urat, arra kérvén őt, hogy a fővárost hívja fel a szennyvízbeömlőcsatornáknak szűrőkészülékkel való ellátására. Ez máig nem történt meg, de a belügyminiszter úr a fővárost erre felhívta. Ami a kérdés meritumát illeti, a halászok tudták, hogy ebben a vízben szennyvíz van, és hogy ezt tudták éa a szerződésben is kifejezésre juttatták, mutatja az, hogy a szerződésben van egy pont, amely azt mondja, hogy a bérlő a helyzetet ismeri és arra figyelmeztetve lett, és ennek megfelelően a szerződésben kijelenti, hogy ezen a címen senimi kártérítést a kincstárral szemben nem követelhet. A hetedik szakasz viszont, mint szennyvíztől leginkább fertőzött, nem is volt bérlet tárgya. (Mojzes János: De azt nem tudták, hogy hal nincs benne! — Gaal Gaston: A halászati törvény tiltja élővizekbe szennyvizek belebocsátását, egyenesen tilalom van rá!) A bérelengedés nem- egészen egy hónapja történt, január 19-én, és a bérlők nem azt interpellációiban mondott 1.0%, hanem 25%-os, illetve 15%-os bérkedvezményt kaptak 1932-re. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásail venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Dinich Ödön: Igen t. Képviselőház! Az a bizonyos víz, amelyről beszéltem, nem állóvíz, hanem folyóvíz, a Duna. Zsilippel van elzárva, Dunaág, hajózható, folyik is. Igen lassan folyik, de éppen azért, mert folyik, viszi le a szennyet végig. Bizonyítja a miniszter úr felszólalása, hogy az első szakaszon egyáltalában nincs is halállomány. Ez is csak azt bizonyítja, hogy tényleg meg van mérgezve, meg van fertőzve a víz. Hiszen nem is lehet elképzelni azt, hogy csak az egyik szakaszon marad meg a méreganyag. Az a méreganyag lemegy az idők folyamán, már pedig nem egy hónap óta áll fenn ez a helyzet. (Jánossy Gábor: Nem is bérleti tárgy!) Evek óta hiába fordultunk a fővároshoz, az államhoz, nem tudták elintézni, hogy ezeket a szennyvizeket bevezessék a nagy Dunába, ahol lefolynak, hanem ott hagyták azokat, hiába panasakodtunk. Azután, igen t. miniszter úr, van egy másik óriási baj. Valamikor úgy volt, — hiszen akik a halkérdéssel foglalkoztak, itt van például Gaal Gaston t. képviselőtársam, aki a balatoni haászattal igazán tisztában van, azok tudják a legjobban ezt — hogy volt egy idő, amikor az úgynevezett ivadékhalakat maga a kormány ingyen ajánlotta fel a halászati társaságoknak és csak azt kívánta, hogy a halászati társaságok hozassák el őket az áldomásról és ellenőrzés mellett tegyék be a vízbe. Ma a helyzet az, hogy ezt külön meg. kell fizetni és itt az történik, hogy a szakavatott kéz ivadékhalnak minö°ítve félkilós nagyságú pontyokat, lead nekik, nem tudom, mondjuk 40 vagy 50 mázsát. A szám mindegy; itt a fősúly azonban, hogy