Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
328 Az országgyűlés képviselőházának 50.ülése 1932 február 17-én, szerdán. 1—5—10 dekás ivadékhal helyett félkilós ivadékhalakat adnak le. Ezeket meg kell nekik fizetniük, pedig ezek köztudomás szerint nem ivadékhalak, mert hiszen a halászati törvény azt mondja, hogy csupán a 30 dekás nemes halat nem szabad kifogni, a félkilós hal azonban már kifogható. Amikor tehát beadták ezeket az államtól^ kapott ivadékhalakat, ugyanakkor a következő szakaszon már ki is fogták azokat (Mojzes János: Rögtön megeszik halpaprikásnak!) így azután nem volt hal. A hiba nem a halászokban keresendő, hanem a kormányzatban, illetve a földmívelésügyi kormányzat illetékes osztályában, mert nem értik meg azoknak a szegény embereknek a baját. Hogy a szerződésben mi foglaltatik, melyik pont mit mond, s hogy nem vállal felelősséget a kormány: erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy vájjon ki látott közülünk olyan falusi parasztembert, olyan falusi halászembert, aki mikor arról van szó, hogy egy szerződést aláírjon, azt a szerződést végig is olvasta volna!^ Dehogy olvasta végig! A szerződést r odatették elébe, aláírta és ezzel kötelezettséget vállalt. Koncedálom, hogy a szabályok nem tudása nem mentesítik őket. (Mo.izes JánosT A törvényellenes állapotot nem lehet tudomásul venni! Meg kell szüntetni!) Itt azonban nem erről van szó; itt csak méltányosságról van r sző. Magától értetődik, hogy a törvény maga tiltja, hogy ilyen dolgokat kövessen el a kormányzat, éppen ezért kérem a t. fölmívelésiigyi miniszter urat, hogy a legerélyesebb kézzel nyúljon bele ebbe a kérdésbe. Legyen egyszer már rend ezen a vidéken; tessék utasítani a kikötőépítő kormánybiztosságot, hogy a tárgyalást ezekkel a társulatokkal haladéktalanul még egyszer vegye fel. (Mojzes János: Szüntesse meg ezt az állapotot!) A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen van nem? (Igen! Nem!) A Ház a vála«zt tudomásul vette. Következnék Tobler János képviselő úr interpellációja, a képviselő^ úr azonban bejelentette, hogy interpellációját halasztani óhajtja a legközelebbi interpellációs napra. (Helyeslés.) Méltóztassanak ezt tudomásul venni. Következik Reisinger Ferenc képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz a 'mezőkövesdi sommás munkások elviselhetetlen helyzete és az ínségakció tárgyában. Van-e tudomá?a a miniszter úrnak arról, hogy a mezőkövesdi sommás munkások, akiket minden évben nagyobb ; számban munkára (szerződtettek, a legutóbbi évpkben egyre csökkenő dámban jutnak munkához és szerződéshez, r folyó évben pedig teljesen szerződés és munka nélkül maradtakl Mit hajlandó tenni a miniszter úr a csaj ládtagjaikkal közel háromezer lelket számláló mezőgazdasági munkások elviselhetetlen nyomorának enyhítése érdekében? Tud-e (számukra munkaalkalmakról, foglalkoztatásról gondoskodni, hogy az éhhaláltól megmentse őket?^ Van-e tudomása a miniszter f úrnak, hogy az ínségakciót egyes közigazgatási hatóságok hogyan hajtják, végre és végrehajtásában milyen politikai elfogultságot juttatnak kifejezésre, politikai pártállást vesznek figyelembe és sok helyen a szociáldemokrata felfogású és érzelmű embereket kihagyják az ínségakcióból, amivel növelik az elkeseredést és fokozzák az amúgyis elviselhetetlen szenvedéseket? Hajlandó-e a miniszter úr általános rendelkezést kiadni, hogy az ínségakcióból senkit politikai pártállása miatt kihagyni, megkülönböztetett bánásmódban részesíteni nem szabad? t Hajlandó-e a miniszter úr a felhozott konkrét esetekben sürgősen intézkedni és megtorló eljárást is alkalmazni azok ellen, akik politikai üldözés céljára használják fel a legnagyobb nyomorban sínylődő emberek helyzetét?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Az a két kérdés, amelyet interpellációmban idehoztam, az én megítelesem szerint annyira fontos, nagy kérdés, nemcsak a mezőkövesdi járás mezőgazdasági munkásságának, nemcsak Borsod megye ínségeseinek kérdése, hanem* nagy közérdekű ügy, amelyet felfogásom szerint igyekezni kell közmegnyugvásra elintézni. Miután ezt az ügyet magam is igen fontos kérdésnek tartom... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációját folytatni. Reisinger Ferenc: Folytatni fogom rögtön. (Farkasfalvi Farkas Géza: Halljuk!) Meg méltóztatnak engedni, nem jöttem zavarba, csak megvártam, míg a miniszter úr letárgyalja azt a halászati ügyet. Azért, mert ezt a két nagy kérdést magam is olyan nagyon közérdekűnek tartom, igyekezni fogok a lehető legnagyobb tárgyilagosságot belevinnL Igyekezni fogok olyan tárgyilagos lenni ennél a két kérdésnél, amilyet a benne szereplő hatóságok talán meg sem érdemelnek. Az első kérdése interpellációmnak nem is anynyira a mezőkövesdi sommás munkások kérdése, mezőgazdasági 'munkások ügye, hanem az egész mezőkövesdi járásban lévő mezőgazdasági munkások ügye. Mint méltóztatnak tudni, ez az a vidék, ahonnan ezrével mennek ki aratórajok az ország minden részébe, sőt azelőtt, a háborúelőtti időben Európa-szerte r ismerték a mezőkövesdi mezőgazdasági munkást, mezőgazdasági sommás munkást. Ezek az emberek elmennek hazulról tavasszal és csak késő ősszel jönnek haza; öthat hónapra szegődnek el mezőgazdasági munkára és ez idő alatt keresik meg az egész télre kenyerüket. Magában Mezőkövesd nagyközségben úgy hozzávetőleg 3000 főre tehető azoknak a száma, akik így sommás munkára szoktak vállalkozni. De —• mint mondottam — nemcsak Mezőkövesdről, hanem Novajról, Pogácsról, Szentistvánról, Cserépfaluról, szóval a mezőkövesdi járásnak igen nagy részéről van szó, és az én megítélésem szerint nemcsak 3000, hanem sokkal többezer mezőgazdasági munkásról van szó, akik az idén, úgylátszik, nem fognak tudni munkához jutni. T. Ház! T. ^földmívelésügyi miniszter úr! Az én interpellációm éppen azt a célt szolgálja, hogy ne^ majd akkor méltóztassanak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, amikor a körmünkre égnek és ott marad majd nézetem szerint cirka 10—15.000 főnyi munkás munka nélkül Borsodmegvében, ezen az anélkül is igen ínséges vidéken, mint jól méltóztatnak tudni, hanem már most jó előre történjék gondoskodás a földmívelésügyi kormánvzat részéről, hogy ennek az aratási szerződés nélkül maradt mezőgazdasági munkásrétegnek elhelyezésére minden intézkedés megtétessék.
