Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
326 Az országgyűlés képviselőházának Ion. — Kabók Lajos: El kell intézni! — Farkas Gyula: Akkor jutott eszükbe interpellálni, amikor már olvasták, hogy megoldják!) Csendet kérek. Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a képviselő úr kifejtse álláspontját. Dinich Ödön: Az a körülmény, hogy a mai interpelláció megakadályozta a miniszter urakat abban, hogy a közalkalmazottak fizetésének kiutalása érdekében gyors értekezletet tartsanak, nem megokolása annak, hogy három hónapig nem kaptak egyes közalkalmazottak fizetést.^ (Ügy van! half elől.) Bocsánatot kérek, száz százalékig elismerem, hogy a inai pénzügyi helyzet teljesen nyomasztó, hogy a legnagyobb kínlódással tndják csak a fizetéseket eszközölni, (Kabók Lajos: Nem kellett volna elherdálni a százmilliókat!) amikor azonban arról yan szó, hogy az országban lévő nyugtalanságot valamilyen úton-módon lecsapolják, ez sokkal fontosabb dolog. Itt előbb kellett volna intézkedni. Ez a mostani intézkedés olyan intézkedés, amely akkor jön, amikor már szinte lázadásba megy át azoknak a szegény közalkalmazottaknak elkeseredése. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) T. kénviselőtársiam, mi járjuk az egész országot. (Jánossy Gábor: Mi isi) Panaszokat veszünk fel és mondibatoni kénvi=!elő+ár r 'i£'.mnak, hogy tömegesen zarándokolnak oda hozzánk panaszokkal (Jánossy Gábor: Mihozzánk is! — Rroerli József: Nem a jegyzők! — Zaj a jobboldalon.) Meg fogja látni t. kénviselőtársam a köze\jövőben ennek a zarándoklatnak eredményét, amikor el fognak önök söprődni! (Mihálffy Vilmos: önök is, velünk ep-vütt! Az összes polgári nártok! — Zaj és derültséff a jobboldalon. — Farkas G^nla: Jó orra volt: elmenekült idejében! — Elnök csen net.) Bocsánatot kérek, bármennyire is értékelem a t. belügyminiszter úrnak odaadását, — tudom róla. hogv nagvon szorgalmasan és nagyon jól dolgozik — de ahol semmi nincs, onnan elővenni nem lehet. (Jánossy Gábor: Erre van!) A baj esupán az. hogy miért nincs? (Kabók Lajos: Elherdálták!) Mi a?, oka annak. hogy nincsen? (Moizes János: Elpocsékolták! — D'nnyés Lajos: Elfogyott!) Tessék befelé is nézni és keresni az okokat. Bocsánatot kérek, elmondom ezt őszintén, tisztán azért, hogy T ássák az ur^k, hogy nemcsak én beszélek, hanem beszél belőlem az ecé^z 'ország elkeseredése. (Derültsén a jobboldalon.) Hiába nevet Jánossy Gábor t kénviselő -ár nem tudja, mi van kinn az országban. CPJénk ellenmondások a jobboldalon. — Zaj ) T^op'almuk sincs róla. Jöjjenek ki. maid' meglátják, hogy mi van. De nem "mernek kimenni (Fei^np-er Fe^eni»: A bírón Vívül szóba sem áll senkivel! — FsrVas Gvnla: Nemcsak az "^n künn. aki a hordón áll! — Naav znj, — Elnök c^enaet.) A belügyminiszter úr vá T as^á+ nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter xírnak a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! New!) Kérem azokat, ak'V a válást tudomác U ] veszik, szíveskedjenek felálla.ni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következek Dinich Ödön kénviselő- úr második interpellációja a földművelésügyi miniszter ú#>oz. A jegyző úr felolvassa. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívplé^ügyi miniszter úrihoz. A ^soroksári Dunaág halászati bérlői a magas bérösszeget kenteiének fizetni. Ez ügvben több izben küldö^sé^ileg is s írásban Í3 hiába interveniáltak. Mindössze az történt, hogy a 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. kikötő-építő kormánybiztosság 10%-os engedményt adott legutóbb. Egyes pesti gyárak szennyvize megmérgezi a vizet, s pusztítja a halállományt is. Hajlandó-e a miniszter úr, sürgősen intézkedni az irányban, hogy ez, az ügy közmegnyugvásra elintéztessék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Szegény halászok ügyéről beszélek. Ebben nincs politika. (Farkas Gyula: Majd belekeveri!) Azt hiszem ha ilyen ügyekről beszélünk, bizonyos mértékben mégis csak előremozdítjuk a boldogulást, a megértést. Sajnos a helyzet az, —és egy pillanatig mégis kénytelen vasryok a politikára kitérni (Farkas Gyula: Űgy-e mondtam!) mert ez az ügy, amelyet elmondandó vagyok a földmívejésügyi minisztériumhoz tartozik — hogy három miniszternek mondtam már el küldöttség élén ezeket a panaszokat. Most itt van a t. földmívelésügyi miniszter úr, aki előtt még nem voltam és miután nem tudom meddig lesz szerencsénk hozzá, (Mozgás— Mojzes János: Amíg nem nyúl hozzá a szeszkartellhez!) azért most itt vagyok bátor hangot adni ezeknek a panaszoknak. Ezek a panaszok Budapest közelében lévő olyan vadvizek halászainak a nanaszai, akik nem tudnak semmiféle formában eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Tudniillik, adósok a halászok, a hitelező pedig a földmívelésügyi kormányzatA soroksári Dunaágról van szó. Ez a Dunaág közvetlenül az összekötő vasúti híd alatt a Csepelsziget egyik oldala. Ez a Dunaág körülbelül 56—PO kilométer hosszú, s majdnem álló víz, két végén ugyanis zsilipekkel van elzárva, úgy. hogy alig folyik. A legideálisabb haltenyésztő hely lenne, ha lehetne benne hal(Mojzes János: Olyan, mint az államkassza! Pénztár lenne, ha volna benne pénz!) Évek óta hiába próbáltunk ezen a helyzeten seráteni. A helyzet tudniillik az, hogy Budapest egyes pyárai, így. ha jól tudom, a Steaua és más a Duna nartián lévő gyárak, szennyvizeiket beengedik ebbe a Dunaágba és a szennyvizek mér.egtartalma megmérgezi az ivadékbálakat, ennek következtében kipusztulnak a halak. A halászok kivették ezt az óriási terjedelmű vizet, amelynél nagyobb terjedelmű víz a Balatonon kívül az epész országban nincs, s amelyben valamikor olyan halállomány volt, hogy vetekedett a Balaton halállományával. Most ezek a mérges vizek megölték a halállomány na"-y részét. (Jánossy Gábor: Abszurdum is!) Hiába fordultunk a földmívelésügyi kormányzathoz, s hiába könyörögtünk a földmívelésüífvi minisztérium egyik alosztályához, a kikötőépítő kormánybiztossághoz, bogy negít^en ez'°n az állapo+on, nemcsak ebből a szempontból, hanem azért is. mert ez a hely Budapest közvetlen szomszédságában vanNyaralásra, üdülésre, vizisportok űzésére ideálisabb, gyönyörűbb hely el sem képzelhető, mint ennen ez a Dunaág, ahová azonban nem mernek elmenni az emberek azért, mert állítólag rossz szagú a vize. Ennek a rossz szagú víznek a következménye az, hogy a hal szintén megromlik, ha fel is nevelkedik, megromlik- Most méltóztassék ^elképzelni azt, hogv az egész országban talán a legszebb, minőségre, külsőségre legszebb formájú és legnagyobb haladat halásszák ki abból a soroksári Dunaágból, és amikor felhozzák azokat Budapestre, éppen ezért negyedosztá-
