Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
Az országgyűlés képviselőházának 5 úr!) Ebből következik, hogy elsősorban a község polgárságához, általában a polgársághoz kell, hogy igazodjék, ne felülről várja minden körülmények között a parancsot, amelyet utasítás folytán el kell fogadnia és továbbítania kell, hanem legyen barátja annak a polgárságnak. (Felkiáltások jobbfelől: Az is! — Brogli József: Százszázalékig! — Mojzes János: Ne dolgozzék a nép ellen!) Ne dolgozzék a nép ellen, legyen barátja a polgárságnak az a közalkalmazott (Brogli József: Ezt nem önök állapítják meg! — Zaj. — Elnök csenget.) és akkor nem fog bekövetkezni az, amit Brogli József képviselőtársam mondott, hogy megvonják a közalkalmazottól a hitelt; mert sajnos, így van, megvonják tőlük a hitelt, a boltos^ nem ad nekik enni, — mert az a tisztviselő könyvre vásárol, másképpen nem tud megélni — (Mojzes János: Meggyűlöltették őt a néppel! — Folytonos zaj.) és kénytelen elmenni házról-házra és a gazdáknál potyára enni. Megszégyenítő és lealázó ez a helyzet és elsősorban a kormányzat köteles arról gondoskodni, hogy ez a helyzet mielőbb megváltozzék. Amikor interpellációmat bejegyeztem, tudtam, hogy ez a kérdés nem csupán a pénzügyminiszter úrhoz tartozik, hanem a belügyminiszter úrhoz is és bár olvastam egypár soros kis cikket a lapokban arról, hogy folyósítani fogják a közalkalmazottak fizetését, az államtitkár úr kijelentéséből nem ez világlik ki. Abból az világlik ki, hogy «iparkodnak» folyósítani.^ Hát ne tessék iparkodni, hanem száz százalékig adják oda annak a szegény embernek, aki azt megszolgálta, azt a kevés kis pénzt, amelyért könyörögve könyörögnek azok a boltosok, akik azért nem tudnak hitelezni, mert nekik sincs. (Reisinger Ferenc: Az Icigeknek!) Igen, az Icígeknek jár már. az a pénz, adják mes: nekik, hadd legyen meg a jutalmuk, hadd higyje az ország polgársága, hogy nem egészen úgy van, amint m ondiák, nem mentünk teljesen tönkre. (Jánossy Gábor: De nem ám!) Abban az esetben, ha ez az állapot tovább tart és nem adják ki fizetésüket, akkor ne várjanak mást, mint összeomlást, mert az emberekben a rémület úgyis olyan nagy, iigyis annyira félnek attól, hogy az ország tönkremegy, hogy ettől csak a kormány erélves intézkedése mentheti meg az országot. (Mojzes János: Az Icigek előtt helyre kell állítani a tekintélyt!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Meg kell hogv nyugtassam a képviselő urat abban a tekintetben, hogy a kormány nem kevesebb gonddal és szeretettel képviseli a közsésri alkalmazottak ügyét, mint a képviselő iir. Csupán a kormány nem politikai tendenciából, hanem kötelessée-érzetből és azért tartja kötelességének erről a kérdésről gondoskodni, (Kabók Lajos: Az optánsokról jobban gondoskodtak!) mert tudja, hogy ezzel lehet az állam kormányzatának biztonságát és az államnak rendjét fenntartani és mert tudja, hogy nemi lehet kötelességteljesítést kívánni olyan emberektől, akik fizetésüket nem kapíák meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Reisinger Ferenc: Mjért nem fizettek neki eddig?) Ezekből kifolyólag a kormány nem most, hanem már akkor, amikor ezek a jelenségek felmerültek, hónapok óta törekszik módját találni annak, hogy a mai szomorú államháztartási viszonyok között is segítségére siessen azoknak a községeknek, amelyek nem képesek alkalmazottaikat a törvény értelmében fizetni, (Zaj a .ülése 1932 február 17-én, szerdán. 325 szélsőbaloldalon.) Mert hangsúlyozom t. Képviselőház, hogy itt segítségről van szó, mert hiszen a törvény értelmében nem az állampénztárból, hanem a községek pénztárából kell ezeket a fizetéseket utalványozni. De igenis fennáll a kormányban a szándék és elhatározás arra, hogy tekintet nélkül a fennálló törvényes rendelkezésekre, segítsen, mert nem tartja megengedhetőnek ezt az állapotot. (Helyeslés jobbfelől.) Ha nem kellett volna ma a t. Képviselőháznak interpelációk miatt rendelkezésére állnom, ebben a percben talán már megvolna a megállapodásom a pénzügyminiszter úrral, mert éppen a mai napon kívántuk ezt tárgyalni (Kabók Lajos: Egymás mellett^ ültek, miért nem tárgyaltak!) abban a reményben, hogy bár intézményesen ma a kérdést megoldani nem tudjuk, átmenetileg előteremtjük a segítésnek azokat az eszközeit, amelyek .a fizetésükben hátralékos községi alkalmazottaknak helyzetét könnyebbé tehetik. (Helyeslés és taps a jobboldalom — Kabók Lajos: Pénz kell, nem taps. Tapssal ez nincs elintézve! — Jánossy Gábor: Van! Azt adnak!) Amikor tehát a felvetett kérdés tekintetében utalok a pénzügyi államtitkár úr által adott vá 1 ászra, kijelenteni, hogy a magam részéről elsődleges kötelességnek tartom azt, hogy ebben a kérdésben rend teremtessék. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) A magam részéről minden rendelkezésemre álló eszközzel oda fogok hatni, hogy a pénzügyi kormány az ehhez szükséges eszközöket rendelkezésemre bocsássa. Ugyanez az álláspontja az egész kormánynak. (Kabók Lajos: Hát akkor mi az akadálya? — Mojzes János: Csak a pénz hiányzik!) Ennélfogva nem lehet kétsége a t. Képviselőháznak abban a tekintetben, hogy a legnehezebb körülmények között is, (Kabók Lajos: Kiküldenek Sváicba pénzt és itthon éhezni hagyják a tisztviselőket!) Elnök: Csendet kérek, kénviselő urak. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: ... a legrövidebb idő alatt módot fogok találni arra, hogy ha nem is intézményesen, — mert, sajnos, erre módot nem tudunk találni — de legalább átmenetileg segíthessünk ezeken a kiáltó bajokon. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az interpeUáló képviselő urat illeti a szó. (Kabók Lajos: Ha optánsok lettek volna, megkapták volna a pénzüket!) Kabók Lajos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Most ezek is megkapják! — Zaj.) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak. (Kabók Lajos: Csak üres ígéret! — Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza közbeszól.) Farkas Géza képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Engem meglepett a t. belügyminiszter úr válasza. (Jánossy Gábor: Remélem, kellemesen?) Nem kellemesen, (Zaj a jobboldalon) mert hiszen képviselőtársaim a tanúbizonyságai annak, hogy hónapok óta nem volt alkalom arra. hogy interpelláljunk, ha tehát az interpelláció lett volna az akadálya annak, hogy eddig megegyezzenek... (Fáy István: Százszor eljártunk ebben a dologban interpelláció nélkül is!) Hol álltak elő, képviselő úr? (Dinnyés Lajos: Pártvacsorán! — Fáy István: Eljártunk ebben interpelláció nélkül is! — Zaj. — Mojzes János: Mégis ma délutánra hagyták a tárgyalást!) Elnök: Fáy István képviselő urat kérem, maradjon csendben. {Zaj a bal- és a jobbolda-