Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
320 Àz országgyűlés képviselőházának nyebb helyzetben, mint az állam háztartása. De mivel az állam háztartása éppen olyan nehézségekkel küzd, mint a városok háztartása, az államnak nincs módjában ma oly hozzájárulásokról lemondani, amelyeket egyébként az összes állampolgárok zsebeiből volna kénytelen fizetni. Ennélfogva nem áll módomban a mai viszonyok között közbenjárni a pénzügyi kormányzatnál atekintetben, hogy ezeket a hozzájárulási összegeket a városoknak elengedjük. A másik kérdés az, hogy hajlandó vagyok-e az 1912-es törvényben kapott annak az utasításr nak eleget tenni, hogy a városokra vonatkozó törvénytervezetet m^ előbb benyújtsam, mint belügyminiszter. Errevonatkozólag a következőkben adom meg a válaszomat. Tény az, hogy ez a törvényes utasítás 1912-ben megtörtént. Megtörtént 1912-ben, a boldog békében, amikor az élet és az adminisztráció < nagy fejlődés perspektíváit mutatták. Közbejött azonban a háború. A viszonyok teljesen megváltoztak. Természetes dolog, hogy a kormánynak ezek között a felfordult viszonyok között nem lehetett módjában ennek az utasításnak eleget tenni, de nem is lehetett célja ilyen életbevágó, alkotmányjogi s a városokra fontos rendelkezéseket előterjeszteni. A háborúutáni időkben és különösen a mai időkben, amikor a pénzellátásnak, a mindennapi megélhetésnek legsúlyosabb gondjaival küzd az államtól kezdve le a legutolsó állampolgárig mindenki, nem tartanám helyesnek és indokoltnak, hogy az alkotmányba súlyosan belevágó ilyen szervezeti kérdésekkel foglalkozzék a kormány és a törvényhozást ilyen kérdésekkel foglalkoztassa, mert hiszen nekünk nem lehet célunk az, hogy olyan szabályozásokat keressünk, amelyek a városok életét a mai nyomorúságos viszonyokhoz szabott keretek közé szorítják. Nekünk ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk, mert tény az, hogy a városokra és községekre vonatkozó törvényes szabályaink sok tekintetben elavultak. Mondom, nekünk ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk, de nem szabad foglalkoznunk olyan időben, mikor az anyagi nyomorúság teszi lehetetlenné azt, hogy a szükséges kereteket olyan módon szabjuk meg, amint az élet fejlődése megkívánja. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezeket kívántam válaszképpen megadni és kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petró Kálmán: T- Képviselőház! Köszönettel veszem tudomásul a pénzügyi államtitkár úrnak azt a kijelentését, hogy a forgalmi adóból összeállított két alapnak felhasználása a legrövidebb időn belül a városoknak és a községeknek a rászorultsága arányában szét fog osztatni. Az államtitkár úr válaszának ezt a részét tudomásul veszem. Sajnos nem vehetem azonban tudomásul a többit. Különösen nem vehetem tudomásul a borfogyasztási adónak az eltörlése tekintetében adott szíves válaszát, mert ez olyan nehéz kérdés, hogy majdnem létérdeke 800.000 embernek, létérdeke úgyszólván az egész borfogyasztásnak és a bortermelésnek. Ezzel a kérdéssel tehát feltétlenül kell foglalkoznia a kormánynak és feltétlenül kell, hogy találjon is a kormány valamelyes megoldást, mert nem szabad eltűrnie azt, hogy ez a rengeteg ember itt maradjon kenyér nélkül. A borból nem tud jólakni senki. Nem tudják a bort kiszállítani és a legnagyobb nehézségekkel küzdenek a bortermelő gazdák, akiknek a nyakán marad a bor. Sajnos, senki sem oka annak, hogy így leszállott a bor ára, 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. egyedül a közgazdasági viszonyokban kére* sendő az ok. Külföldön is ez a helyzet a borárak tekintetében. A kormányt ezért okolni esztelenség volna, de a kormánynak oda kell hatnia, hogy ez a lehetetlen adótétel megszűnjék. Ugyancsak nem tudom tudomásul venni az államtitkár úrnak a válaszát a laktanyák kérdésében sem. Én tudniillik nem tsztoni azt, hogy a laktanyák_ kérdésében a törvényes rendelkezés olyan világos volna, ahogy azt az államtitkár úr előadtaEz a bizonyos törvényes rendelkezés világosan megmondja azt, hogy < azok az ingatlanok adómentesek, amelyek közigazgatási célt szolgálnak. Most kér.dés, hogy a laktanya közigazgatási, hadügyi vagy csendőri közigazgatási célt szolgál-e, — mert mindezek a tételek benne vannak — igen vagy nem 1 ? Azok Jtiem bérházak, nem olyan bérházak, amelyekből ki tudnák lakoltatni máról-holnapra a katonaságot; próbáljuk csak felszólítani a katonaságot, hogy menjen ki, nem. minden erővel próbálná-e a honvédelmi kormány megakadályozni ezt, illetve egyáltalán nem mennének ki. Tehát nem lehet ezeket a kaszárnyákat bérházaknak minősíteni, ahonnan^ én a lakót, akkor, tehetem ki, — ha a szerződés lejár — amikor akarom. Az én nézetem szerint a pénzügyi kormánynak ez a felfogása nem helyes Ü> éppen ezért nem tudom tudomásul venni a pénzügyi államtitkár úr válaszát. A belügyminiszter úr válaszát az államrendőrségi hozzájárulás tekintetében, sajnos, szinten nem tudom tudomásul venni. A városok ugyanis igen el vannak adósodva, a városok háztartása nagyon túl van ternyivé, azonkívül ez az államrendőrsógi hozzájárulás csak egy pár esztendős, 1928-ban kezdődött. Ha addig nem volt szüksége az államnak erre a hozzájárulásra és ingyen bocsátotta a városok rendelkezésére az államrendőrséget, miért keilett 1928-ban ezt a városokra hárítani? — talán akkor indokolt volt valami miatt —, de miért kell ezt ma fenntartani és a városokat ezzel az államrendőrségi adminisztrációval megterhelni? T. Ház! Azonban meggyőzött a belügyminiszter úr a városi törvény kérdésében. Teljesen osztom az ő álláspontját, hogy az idő nem alkalmas arra, hogy most hozzon ide törvényt a városok közigazgatása és a városok háztartása tekintetében. Ezt a válaszát köszönettel veszem tudomásul és őszintén megmondom, hogy ugyanaz az érzésem és ugyanaz a meggyőződésem, mint az övé. Felvilágosítása után én sem tartom alkalmasnak az időpontot arra, hogy ez a közeljövőben idekerüljön. Meg kell várni az időt, jobb viszonyok között, és akkor fogom kémi a belügyi kormányt arra, hogy ezt a városi törvényt minél előbb hozza ide. Elnök: A pénzügyi államtitkár úr kíván szólani. Vargha Imre államtitkár: T. Képviselőház! Petró Kálmán t. képviselőtársam válaszát illetően két dologra kell még visszatérnem. Az egyik a borfogyasztási adó kérdése. A t- képviselő úr nem a borfogyasztási adó eltörlésére tett indítványt, és nem ezt kérte, hanem azt kérdezte, hogy hajlandó-e a kormány az ebből előálló hiányért a városokat kárpótolni. Erre kénytelen voltam azt felelni, hogy nem tudom a városokat kárpótolni, nincs más mód, mint hogy a város a maga területén
