Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50 szerezzen kárpótlást. (Dinich Ödön: Jobb volna, ha eltörölnék!) A másik kérdés, a kaszárnyák adókötelezettségéne-k a kérdése pedig interpelláció folyamán el nem dönthető. Ahogyan én ezt a törvényt annak idején készítettem és ahogyan tuaom, a kérdés teljesen világos és tiszta. Az adókötelezettség kétségtelen, de hogy ez így áli-e, vagy nem, ezt nem lehet interpelláció keretében adott válasszal, hanem egyedül a közigazgatási bíróság íteletével eldönteni. Jün nem erre a tényállásra vonatkozólag adtam feleletet, hanem arra, hogy ha át tudja hárítani tényleg ezt az adót a város az államra, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a törvény módosittassék oly módon, hogy ezek a kaszárnyák adómentesek legyenek. Mnok: Az interpelláló képviselő úr nem kíván szólani. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyi államtitkár úrnak a pénzügyminiszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr által adott választ tudomásul venni? (Igen?) A Ház a választ tudomásul vette. Az interpelláció egyébként ki fog adatni a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik bzilágyi Lajos képviselő úr interpellációja a népjóléti miniszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a népjóléti miniszter^ úrhoz. Mivel a szegény betegek gyógyszerellátása megfelelő rendelkezés és pénz hiányában az ország egész területén fennakadt, kérdezem, hajlandó-e az igen t. népjóléti miniszter úr, (Kabók Lajos: Ilyen miniszterünk is van?) e tekintetben sürgősen intézkedni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il leti a szó. Szilágyi Lajos: T. Ház! Az elmúlt esztendő október havában, a hónap végén kiadott a kormány egy rendeletet, a 33-as bizottságnak előzetesen bemutatva, annak hozzájárulását kikérve és megkapva, amelyben újra szabályozta az ország területén a közkórházakban az ápolási költségeket, újra szabályozta a községekben lévő szegények betegápolási költségeit, a gyermekmenhelyek^ költségeit és a külföldön ápolt magyarok kórházi, illetőleg betegápolási költségeit. Ennek a rendeletnek végrehajtási utasítása a mai napig nem adatott ki és mai interpellációmnak céija egyedül és kizárólag az, hogy a népjóléti minisztériumot vezető igen t. miniszterelnök urat felkérjem, méltóztassék sürgősen odahatni, hogy az október havában kiadott rendelet végrehajtási utasítása a legsürgősebben kiadassék; kiadassák pedig egyszerűen azért, mert amint a felolvasott interpellációban már mondottam, a szegény betegek gyógyszerellátása az egész ország területén az összes községekben fennakadt. Annak előtte, különösen 1930 január l-e előtt sokkal jobb volt a helyzet. Akkoriban az volt, a gyakorlat, hogy^ a szegény betegeknek rendelt gyógyszerek számláit felterjesztették a népjóléti minisztériumhoz. A népjóléti minisztérium ezeket a gyógyszerszámlákat, t illetőleg recepteket átvizsgálta és ezeknek árát az Országos Betegápolási Alap terhére korlátlanul utalványozta. 1930 január 1-én az igen t. népjóléti miniszter úr hivatali elődje ezt a rendszert megváltoztatta s egy rendeletet adott ki, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. . ülése 1932 február 17-én, szerdán. 321 amely szerint a vármegyéknek adtak havonként egy bizonyos átalányt; a vármegyék gazdálkodtak, ők gondoskodtak a szegény betegek gyógyszereinek kifizetéséről. Ezt a rendszert változtatta meg a Károlyi Gyula-kormánynak múlt év október végén kiadott rendelkezése, amely a nyilvános betegápolási és gyermekgondozási pótadó kivetését rendszeresítette; megmondotta, hogy mi a pótadó alapja és megmondotta, hogy a kivetési kulcsot, nemkülönben &

r hozadék előirányzatát később fogja majd szabályozni. Ezzel a rendelkezéssel a községek nyakába zúdított egy óriási nagy anyagi terhet. Kimondotta ez a rendelet azt, hogy 1930. november 1-től kezdve — tehát majdnem négy hónap óta áll fenn ez a rendelet — a községek kötelesek fedezni a szegény betegek gyógyszereinek és gyógyászati segédeszközeinek árát. Kimondotta ez a rendelet, hogy a községek tartoznak fedezni a ragályos és hevenyfertőző betegségek ellen való védekezés költségeit. Kimondotta, hogy ebbe beleértendő a kórházban ápolás, a fertőtlenítés, az elkülönítés költsége is. A községek tartoznak továbbá viselni a járványos betegségek terjedésének meggátlását célzó intézmények, fertőtlenítő intézetek stb. költségeit is. Ezenfelül ugyancsak ez a rendelet a községeknek, illetőleg a mindenkori lakóhelynek feladatává tette azt, hogy a közkórházi ápolásban nem részesülő szegény betegekről, a gyógyíthatatlanokról, a hülyékről, a siketnémákról, a vakokról és nyomorékokról a mindenkori lakóhely tartozik gondoskodni. Ez a rendelkezés Bihar vármegye területén azt eredményezte, hogy a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen az alispán ijesztő állapotokról tett jelentés és a, vármegyei tisztifőorvos is konkrét adatokat sorolt fel arról, hogy a vármegye területén egyszerűen megállott a szegény betegek számára az orvosi rendelés. Az orvosok ugyanis nem tudják mihez tartani magukat, mert ezideig, ha rendeltek és receptet írtak szegény betegek számára, hiába írtak receptet, mert azt a receptet senki meg nem fizette. Â gyógyszertár több esetben elkészítette a receptet, de viszont amikor benyújtotta a községnek a receptet kifizetés végett, akkor a község sajnálattal tudatta a gyógyszertárral, hogy a népjóléti minisztérium rendelkezése, az úgynevezett végrehajtási utasítás még a mai napig sincs kiadva, azonfelül pedig a községnek erre a célra egyetlen fillérje sincs. Úgyhogy most életbe van léptetve egy rendelkezés november l-jével a kötelezettségek tekintetében, de nincs életbeléptetve abban a tekintetben, hogy nem utaltak ki egyetlen f fillért sem Magyarország egyetlen községe számára sem; nem állapították meg és nem utalták ki azt az összeget, amelyből a községek a kötelezettségeket viselni tudták volna. Ez a helyzet tarthatatlan és ezt ide kellett hozni a Képviselőház elé, mert a mi tapasztalataink szerint^ lelkiismeretlen egyének pártpolitikai izgatásra használják fel. Amikor a népjóléti minisztérium ügyeivel olyan sokat foglalkoznak, és olyan tenorban foglalkoznak, mint ahogy az mindnyájunk előtt ismeretes, akkor lelkiismeretlen egyének nagyon könnyen felhasználhatják ennek a végrehajtási utasításnak a késését arra, hogy itt az amúgyis elégedetlen falusi lakosságot ezzel a kérdéssel is izgassák. Mikor én ezt a rendeletet áttanulmányoztam, láttam, hogy itt a 33-as bizottság az igen t. miniszterelnök úrnak olyan valamit szavazott meg, amit rajta kívül, azt hiszem, még 44