Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

3oS Az országgyűlés képviselőházának sen csak a közönség érdekeit szolgálja, tekintet nélkül arra, hogy kinek mi a politikai pártállása vagy hogy milyen politikai pártáilású küldeményeket juttatnak az érdekeltekhez a postán keresztül. Nemcsak egy-két esetben tapasztaltuk pártszervezeteinkkel kapcsolatban, hogy amikor a pártszervezet címére csomagjainkat leküldtük, elsősorban a csendőrség, vagy más közigazgatási hatóságok szereznek tudomást az így leküldött postacsomagokról, úgy, hogy mikor már a postára mennek értük, a csendőrség ott várja őket és egyenesen kényszeríti a postán átvevő valakit, a címzettet, hogy menjen velük a csendőrségre vagy a községházára, ott bontsák fel és nézzék meg, hogy mi érkezett a postai csomagban. A legutóbb történt, hogy pl. Mezőtárkányba leküldött ilyen csomagunkat ugyancsak szokás szerint a csendőrség várta és mert az illető a csomagot nem akarta a csendőrség rendelkezésére bocsátani, elkísérték Mezőtárkányból a füzesabonyi csendőrőrsire a csoimaggial együtt. Ott bontották fel a csomagot is _ a szociáldemokratapártnak azokat a füzeteit, vagy nyomtatványait, amelyek a csomagban voltak, elkobozták és az illetőt megfenyegették arra az esetre, ha továbbra is érintkezésben lesz a szociládemokrata-párttal. De történt több ilyen csendőri brutalitás. En magam is lenn voltam Komádiban, hogy személyesen meggyőződést szerezzek azoknak az állításoknak igazságáról, amelyeket r ezzel kapcsolatban tudomásomra hoztak. Komádiból jegyzőkönyvet küldtek fel Budapestre egy címre. Itt van nálam a levélboríték. Ezt a levelet ajánlottan adták fel szabályszerűen a postán, két hét múlva azonban a posta azzal 'kézbesítette vissza,'hogy a címzett ismeretlen, mint ahogy ezt rá is írták arra a borítékra. Amikor én megszereztem a borítékot, rögtön utánanéztem itt Budapesten, vájjon igaz-e a postának az a megállapítása, hogy a címzett ismeretlen é3 megállapítottam, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert a címzett hosszú idő óta itt van, itt lakik, ma is itt van. De megállapítottam a borítékról azt is, hogy ez a boríték nem járt Budapesten, abból a célból, hogy a címzett kézhez vegye, hanem ezzel egyéb furcsa dolgok történtek. Ezt a borítékot a postán felbontottak s a papírnak másik felét, amelyen a jegyzőkönyv volt, amely a csendőri brutalitást tartalmazta, lehasították, kivették belőle és így kézbesítették a feladónak ezt a borítékot, ismétlem, azzal, hogy a címzett nem található. Itt van a kezemben egy másik csomagboríték, rajta ott vannak a jelzések, ezt a csomagborítékot elküldtük Vitai Lászlónak Keresztespüspökibe, Borsodmegyébe. Ugyanazzal a jelzéssel jött vissza akkor, amikor már sürgettük, noha megállapítottuk, — és könnyű a megállapítás, hiszen módjában van megállapítani a postának — hogy a címzett most is ott lakik és ezen a címen most is megtalálható. De elmondok egy másik esetet, amely velem személyesen történt. Leküldtem egy csomagot Kiskunmaj feladóként én szerepeltem. Több mint két hétig fekszik a csomag a postán. Érdeklődöm mi az, megkapta-e, vagy nem. írok; nem kapta meg. Elmegyek a postahivatalba és azt sem tudták, amikor megmondtam, hogy mit keresek, hogy melyik lábukra álljanak, de a csomag ott volt, éppen vissza akarták küldeni azzal, hogy a címzett ismeretlen, noha rajta volt a csomagon a cím 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. és a címzett jelentkezett is kétszer a postán a csomagért, csak nem adták ki neki. Ilyen anomáliák tömegével fordulnak elő és ez késztet engem arra, hogy felszólaljak és a kereskedelemügyi miniszter urat arra kérjem, hogy miután itt nyilvánvaló, hogy politikai célok szolgálatában állanak egyes postahivatalok, amikor így járnak el és nem a közönség érdekeinek kiszolgálását tartják elsősorban céljuknak, intézkedjék, hogy ezek a postához nem méltó állapotok szűnjenek meg. Ismétlem, a postaigazgatósághoz már néni egy-két esetben fordultunk. A vizsgálat eredménye azonban eddig mindig negativ volt, bár produkáltunk bizonyítékokat. Ezért hoztam^ ide a dolgot a Képviselőház színe elé, ismétlem, hogy a miniszter úr beavatkozását kérjem arra nézve, hogy ezek az állapotok a postán megszűnjenek. Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Szilágyi Lajos képviselő úr bejegyzett interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a motorszesz árának, valamint a benzin- és olajár kincstári részesedésének újabb szabályozása tárgyában. A jegyző úr lesz szives felolvasni az interpellációt. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz: A motorszesz árának, valamint a benzines olajár kincstári részesedésének felemelése a közhasználatú gépjárómű-vállalatokat létalapjukban rendítette meg. Mindezek folytán kérdezem: Hajlandó-e a t. pénzügyminiszter úr e rendelet káros kihatásait a közhasználatú gépjáróművállalatokra vonatkozólag megfelelő újabb intézkedésekkel kiküszöbölni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Köztudomású, hogy karácsony és újév között a kormány kiadott egy rendeletet, amely a motorszesz árát lényegesen felemelte, nemkülönben a benzin és a különböző olajok ára után fizetendő kincstári részesedést is lényegesen felemelte. Ha valaki azt kérné tőlem, hogy mondjak egy példát hosszú képviselősködésem történetéből, hogy mi tette rám a legvisszatetszőbb benyomást, azt kellene mondanom, hogy a legjobb példa ez a rendelkezés, amely feltétlenül visszatetszést kell, hogy keltsen politikai pártkülönbség nélkül a parlament mindkét oldalán. Tudvalevő dolog, hogy a kormány a 33-as bizottság elé vitte — meglepően — ezt a rendeletet és tudvalevő, hogy ott csak egy szótöbbséggel kapta meg a hozzájárulást, azt az egy szótöbbséget is csak úgy érte el a kormány, hogy az ebben a kérdésben érdekelt — anyagilag érdekelt — országgyűlési képviselőtársaim (Farkasfalvi Farkas Géza: Vannak olyanok is? Hogyan lehet ez?) szavaztak ebben a kérdésben, összeegyeztethetőnek tartották a maguk erkölcsi felfogásával, (Malasits Géza: A spiritusz és az olaj?) hogy szavazzanak ebben a kérdésben, és így a kormány rendelettervezete az egy szótöbbséget elnyerte és az új pénzügyminiszter úr elé akként tárhatták ezt a rendeletet, hogy itt van egy már letárgyalt rendelet, amely a 33-as bizottság hozzájárulását is elnyerte. Ha valakinek példát akarnék mondani, hogy mi az a balkezű intézkedés, hát ez egy balkezű intézkedés volt. Ha példát kellene mutat-