Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50 nom arra, hogy mi az az intézkedés, amely visszafelé sül el, akkor ez egy konkrét példa arra. < Azt mondja az indokolás, hogy egyrészt az államkassza érdekében, másrészt a mezőgazdasági szeszfőzdék érdekében történt ez a rendezés. (Malasits Géza: Jaj de jó vicc!) pedig fogadást lehetne ajánlani a pénzügyi kormány vezetőjének, hogy ebből egyetlenegy fillér haszna sem lesz az államkasszának — ezt előre megjósolom — és a kormánynak a mezőgazdasági szeszfőzdék fellendítését célzó törekvése kudarcba fog fulladni. Ez a rendelet teljes egészében elhibázott valami. Végtelenül csodálom, hogy a jelenlévő igen t. államtitkár úr annakidején ezt a rendeletet a 33-as bizottság előtt képviselte. ïln már évek hosszú során át részt vettem itt ártárgyalásban, ha motorokról és automobilokról volt szó. Végigéltem azt, amikor az automobilt még úgy tekintették itt a Házban, mint a vagyonnak, a jólétnek, a fényűzésnek jelét. Átéltem azt a korszakot, amikor az automobilt úgy tekintették, mint valami veszélyes járóművel ÍFáy István: Ez ma is megvan!) és belenyugodtak abba, hogy olyan bírói gyakorlat alakult ki az ország területén, amely az automobil-tulajdonost bünteti még akkor is, ha nem is ül rajta az automobilján, ha nem is mozog az automobilja, csak az utcán áll, a nap rásüt, valami nikkelezett részére és jön szembe egy ijedős ló. megriad attól és szerencsétlenséget okoz. (Ffrkasfalvi Farkas GrÁ^a: Ló nincsen már!) Akkor jön a királyi Kúria és a mai büntető gyakorlat alarnán megbünteti az autótulajdonost és kártérítési kötelezettséget zúdít a nyakára, fizettet esetleg egy életjáradékot annak javára, aki a lovak megijedése következtében mesrsérült. Átéltem itt már olyan parlamenti életet is, amikor az automobilt egyszerűen úgy tekintették, mint valami útrongáló eszközt, kizárólag a tömör gumikkal felszerelt autókból következtettek az autóforgalom hatására és azoknak xítrón hálása következtében alakult itt ki eoy olyan ellenszenv az automobilok és az automobiltulajdonosok iránt, amely az automobiltulajdonosokat úgy tekintette, mint akik útrongáló eszközzel rendelkeznek. Csak később, az utóbbi idobén lehetett konstatálni azt, hogy e tekintetben modernné lett itt a felfogás, hogy az automobilt úgy tekintették lassanként itt is, hogy: íme, ez egy gyors, kényelmes, megbízható és tiszta közlekedési eszköz. Végre lassanként ezekben az években úgy tekintették már az automobilt, hogy a modern mezőgazdaságnak, a modern iparnak és modern kereskedelemnek a motor nélkülözhetetlen segítőtársa. Végül pedig úgy tekintették az automobilt, mint amely új foglalkozási ágakat nyitott meg, új kerseti lehetőségeket, új munkaalkalmakat jelentett a magyar gazdasági életnek. Mégis mit láttunk annak ellenére, hogy így modernizálódott a felfogáo ebben az ülésteremben? Mégis azt láttuk, hogy mindazok az automobiltulajdonosok, akik automobilokat tartottak azért, hogy keresetszerűen a köz rendelkezésére bocsássák azokat, hogy az automobilokat pénzért bárkinek rendelkezésére állítsák, évek hosszú során át mostoha elbánásban részesültek. Ha csak azt tekintem, Micsoda korlátozásban volt részük ezeknek a vállalkozóknak a vasút védelmét tekintve, mennyi ideig kellett nekem ebben az ülésteremben magyaráznom különböző kormányférfiak álláspontjaival ülése 1982 február 17-én, szerdán. 309 szemben, hogy a vasutat miniszteri rendeletekkel nem lehet megvédelmezni az automobil'zmus fejlődésével szemben. Azután micsoda fokozottabb megadóztatás-ban voit részük ezeknek az automobilvállalatoknal"? Jött például a gépjárművek közúti adója, minden más adófajtától különböző adó, amelyet előre kell leróni negyedévenként^ és ha nem fizeti a tulajdonos, rögtön elvonják a forgalmi engedélyt. A legkérlelhetetlenebb szigorúságú, különleges fajtájú adónem volt, a mellett szörnyű igazságtalan volt, mert nem fogadta el a kormány az érdekeltségeknek azt az indítványát, hogy a fogyasztott benzin után adóztasson, (Egy hang a jobboldalon: Pedig ez az igazságos!^ hanem behozott egy különös adóztatási módot, ahol az autóbuszokra pl. azt mondotta, hogy az autóbuszok önsúly szerint adóznak, egyéb járművekre pedis: kimondotta, hogy azok adólóerő után adóznak. Szóyal kegyetlen, szigorú, fokozottabb megadóztatás, céladó, kizárólag a közutak fejlesztésére, közúti alap kreálására, a kereskedelemügyi minisztériumban az útfejlesztési ügyosztály rendelkezésére. Jött azután a hazai gyártmány oktroj. Megint egy kormányfelfogás: a hazai ipart akarja fejleszteni, a hazai ipart akarja védeni és oktrojálja, mégpedig a gépjármű vállalatokra oktrojálja a hazai gyártmány használatát. Bizonyos mértékben igaza van, túlhajtott módon nincs igaza, mert túlhajtva a kérdést, ez jelenti néhány gyár érdekeinek túlontúl való védelmét és jelenti ezzel szemben a nagyközönség károsodását. A másik oktroj új üzemanyagot kreált. Addig szabadon választhatott mindenki, onnan vehetett benzint .ahonnan akart, azt a fajta benzint vehette, amelyet akart Egyszerűen jött az oktroj, amely kimondta, hogy ezentúl Magyarországon a benzint szesszel kell keverni (Mikecz István: Nagyon okosan! — Egy hang jobbfelől; Mindenütt úgy van!) és csak azt szabad használni. Elfogadtuk ezt is. Magam is megszavaztam ezt először, mert kötelezővé nem tétetett, fakultatív volt a használat, másodszor, mert nagyon igazságosan és helyesen belevett maga a kormány a törvényjavaslatba egy pontot, hogy a benzinnek szesszel való keverése azonban semmi esetre sem okozhatja az üzemanyag drágulását. Ki ne szavazta volna meg ilyen biztosítékok mellett ezt a törvényjavaslatot? Az egész Ház egyhangúlag elfogadta. Azután jött a kötelező szavatossági biztosítás gondolata, megint az utasok érdekében. Elég az hozzá, egész sorozata az újabb terheknek, megkötöttségeknek, korlátozásoknak. No de végre jött egy közhasználatú gépjárómű-törvény, amely mindezeket ellensúlyozni lett volna hivatott. Kitűnő törvény volt az 1930. évi XVI. törvénycikk, amely végre ezen a téren is rendet csinált, megszüntette a bizonytalanságot, kizárólagossági jogot adott bizonyos vonalakon ilyen közhasználatú gépjárómű-vállalatoknak. kártérítési kötelezettséget állapított meg a vasúttal szemben, ahol el akarták venni a vonalát, szubvenciókat rendszeresített más államok mintájára, kimondotta, hogy szubvencióban lehet részesíteni egy árufuvarozó vállalatot, vagy pedig autobuszvállalatot, ahogy sok országban már évek hosszú sora óta megvan. Ámde ennek a kitűnő törvénynek az életbelépése két esztendeig késett, most van folyamatban, amikor már az igért szubvenciót sem a községek, sem a törvényhatóságok nem adhatják meg, és ugyan hogyan kérjek az igen t