Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

Az országgyűlés képviselőházának k2. gépet akar gyártani, amivel féléven keresztül csaknem 400 munkáscsaládnak tudott volna munkát, megélhetést biztosítani. Ezenkívül jelentős exporttevékenységet is tudott volna kifejteni, mert a 200 hangos mozigép legnagyobb részét a külföldre, a Balkánra vitte volna ki. Tisztelt Képviselőház! Szerintem semmi körülmények között nem szabad megengedni, hogy mintegy 400 munkás félévi keresetét elveszítse és éppen aaért szükséges, hogy az illetékes miniszter urak a szükséges mennyiségű deviza kiutalásáról kellő időben gondoskodjanak. A kereskedelemügyi miniszter úrnak a figyelmét pedig külön felhívom arra, hogy olyan vállalatokat, amelyek eddig külföldről beszerzett gyártmányok gyártására rendezkedtek be, részesítse az iparfejlesztés összes előnyeiben, kedvezményeiben és mentse meg azoktól a hátráltatásoktól, amelyek őket például a devizaellátás terén is érik. Ennek megtételére most egészen különleges szempontok kényszerítenek bennünket; nagyon súlyos szempontok, mert bármelyik területét vizsgáljuk az iparnak, a kereskedelemnek, mindenütt azt lehet tapasztalni, hogy nagyarányú munkáselbocsátások történnek s a foglalkoztatásnak, a keresetnek lehetősége a legnagyobb mértékben alászállt. Meg kell említenem ez alkalommal egyéb gyárvállalatok helyzetét^ helyesebben mondva az ott alkalmazott munkások sorsát. Például a Standard villamossági gyárban a folyó esztendőben már 450 kitűnően képzett szakmunkást^ bocsátottak el, és^ a szakmunkások elbocsátása legjobb tudomásom szerint folyik tovább nagy mértékben és néhány napon belül a 600 főt is meg fogja haladni. A közelmúlt hetekben mindenkinek tudomására jutott, hogy december elején a csepeli Weisz Manfréd-gyár 600 munkást bocsátott el, 1800 munkást pedig szabadságolt, és bár a kereskedelemügyi miniszter úr kö"

r

jbeavatkozást igért, a miniszteri közbeavatkozás bejelentése dacára még a mai napig — pedig már január derekán vagyunk — nem történt komoly intézkedés a munkások munkábaállítására. Egy interpelláció keretében az idő rövidsége miatt nem lehet rámutatni az iparban és a kereskedelemben tapasztalható összes bajokra. Annyit azonban meg lehet állapítani, hogy csaknem kivétel nélkül az egész ipari és kereskedelmi területen baj van a helytelen, ki nem elégítő devizaellátás miatt, miért is sürgős intézkedésre van szükség. A külföldről behozandó, nélkülözhetetlen kész kereskedelmi árucikkek beszerzéséhez szükséges deviza kiutalásánál is nagyobb körültekintéssel kell^ eljárni és nem lehet állandóan a teljes elzárkózás álláspontjára helyezkedni, mert a kereskedelmi alkalmazottak nagymérmű elbocsátása fog következni ebből a magatartásból. Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Bank eddigi devizakiutalasáról tájékoztatást nem nyújtott, szükségét látom annak, hogy a pénzügyminiszter úr, esetleg a pénzügyi bizottságon keresztül is, gondoskodjék a Képviselőház tájékoztatásáról, hogy a Nemzeti Bank devizakiutalása miképpen történt^ meg, mert csak így lesz lehetséges meggyőződést szerezni arról, hogy a Nemzeti Bank helyesen szolgálta-e a devizaellátás ügyét. A Nemzeti Bank értesülésem szerint, dacára annak, hogy svájci frank-állománya egészen alacsony volt, átutalta az optánsok részére esedékes Összegeket a Nemzeti Fizetések Bankjába. Ugyanakkor történik ez, amikor a kormány transzfermoratóriumot kért s amikor a 20 millió dolláros kölcsön visszafizeülése 1932 janmr lU-én, csütörtökön. 21 tési idejét meghosszabbították. S amidőn az ipari nyersanyag és az elkerülhetetlenül szükséges kereskedelmi árucikkek beszerzéséhez nem tudnak adni kellő mennyiségű valutát, akkor az ilyenmódon felszabadult valutákat arra használják fel, hogy az optánsok igényét elégítsék ki. A magyar kormány nem lett volna köteles fizetni, mert a Hoover-egyesség szerint ez a fizetési kötelezettség is moratórium alá tartozott, úgy látszik azonban (Reisinger Ferenc: A saját zsebüket tömni kell!), hogy álmagyar kormánynak fontosabb az optánsok érdekeinek istápolása, szükség ellenére, mint a ki nem elégítő devizaellátás következtében munkanélkülivé vált munkások és alkalmazottak tömegeinek nyomorán való segítés. Minthogy nagyfontosságú közgazdasági kérdést hoztam a t Ház elé, az ipar és kereskedelem bajainak feltárásával, várom, hogy^ az illetékes miniszter urak megtegyék az orvoslásra vezető lépéseket, hogy elkerülhessek azokat a bajokat, amelyek a munkanélküliség újabb fokozásának folyományakép bekövetkeznék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter uraknak. Reisinger Ferenc képviselő úr a házszabályokhoz kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Az elnök úr által .adott magyarázatokat nem vehetem tudomásul, mert azok nem fedik a tényeket En itt voltam annál az esetnél, amikor az elnök úr méltóztatott Buchinger képviselőtársamtól a szót megvonni, és nagyon jól emlékszem, hogy a szómegvo'nás

1 közvetlen oka a Buchinger t. (képviselőtársam által használt az ta (kifejezés volt, amelyet Bethlenre vonatkoztatott, hogy: levitézlett. Ezt az elnök úr adott magyarázatából teljesen kifelejti, mintha nem is történt volna semmi. Az én eddigi tapasztalatoim és a házszabályok értelmében nem lehet úgy felfogni a kérdést, mint ahogy az elnök úr magyarázza, hogy egynegyed órával vagy tíz perccel a szómegvonás előtt történtek már bizonyos kijelentések, amelyek az elnök úr felfogása szerint a házszabály okiba ütköznek. T. Ház! A legklasszikusabb példája az elnöki pártoskodásnak mégis csak az a tény, hogy az elnök úr el méltóztatott felejtkezni arról, hogy én is szót kértem a házszabályokhoz. Egyszerűen levegőnek nézett, nem vett erről tudomást és hozzáfogott egy más tárgy tárgyalásához, s az elnök úr kijelenti, hogy ő nem tudta, hogy én szót kértercu En (személyesen voltam fenn az elnök úrnál és személyesen kértem szót az elnök úrtól, amely alkalommal az elnök úr megjegyezte inekem, hogy előttem Malasits Géza és Kéthly Anna képviselőtársaim már jelentkeztek szólásra, tehát csak utánuk kaphatom meg a szót. Ezt mondta nekem az elnök úr, itt tehát nem lehet azt magyarázgatni, hogy az elnök úrnak nem volt tudomása arról, hogy én a házszabályokhoz szót kértemEzek után bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ez a kormányzati rendszer a nyilt választási terrortól kezdve egész sorozatát készítette el azoknak a törvényeknek, amelyek az ő ellenforradalmi reakciós uralmát vannak hivatva bástyázni. Odáig azonban mem mehetünk, hogy ez a nyilt választójoig alapján, csendőrszuronynyal összehozott többség nem elégszik meg ezzel az óriási többségével, hanem még itt bent a Házban is a végletekig viszi az ellenzék terrorizálását, az ellenzékkel szemben a szómegvonást. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy következmények nélkül alig