Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

22 Az országgyűlés képviselőházának $£. ülése 1932 január 14-én, csütörtökön. lehet ezt tenni, és remélem, hiszem, hogy ezek a bűnök a bűnhődést is maguk után fogják vonni. Az elnök úr ténykedése nagyon klasszikus a pártoskodás terén. Legutóbbi alkalommal Miskolcon a törvényhatósági bizottság ülésén voltam elfoglalva, azért nem lehettem jelen a Ház ülésén, és mi, törvényhatósági bizott­sági tagok nagy mulatsággal olvastuk a tör­vényhatósági bizottságban, hogy engem az elnök úr rendreutasított. (Derültség a szélső­baloldalon.) Ez egy másik klasszikus esete annak, hogy az elnök úr milyen nagyszerűen pártatlanul kezeli a házszabályokat. (Györki Imre: Azért utasított rendre, amit Miskolcon csináltál!) Az elnök úr elvbarátai pedig ott 40 pengő széksértési büntetéssel sújtottak azért, mert az utódjáról elmondottam azt, hogy ingyen lakik a város kontójára. En ezt az eljárást az elnök úr részéről már megszok­tam. Itt sem vagyok és az elnök úr rendre­utasít; ha pedig itt vagyok, és egészen ártat­lan közbeszólást teszek, rendreutasít. Ennek igen egyszerű magyarázata van: az elnök úr sokkal jobban ismer engem, mint a többi képviselőtársamat. Miskolcon volt főispán, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ahol az installációs székfoglalójában azzal mutatkozott be, hogy anélkül, hogy arra valami oka lett volna, anélkül, hogy valaki provokálta volna, azt mondta: ő majd megmutatja, hogy itt minden ellenzéki megnyilatkozást belefojt a közön­ségbe. (Zaj a s-élsőbaloldalon.) Az a mentalitás mutatkozik meg az elnök úrnál most is % mint amely a miskolci instal­lációja alkalmával mutatkozott meg. En azon­ban ezeket a dolgokat megértem ebben a rend­szerben. En azt hiszem, hogy a karzat közön­sége nagyszerűen mulathat azon a tárgyalási módszeren, amely itt folyik; amikor erről az oldalról beszélünk elég komoly dolgokról, amikor az országnak rettenetes, súlyos bajai­ról tárgyalunk, azokat felhozzuk, segítséget kérünk és intjük, ^figyelmeztetjük ezt a rend­szert, hogy netovább, mert ez az ország el­pusztul a kormányzás rettenetes bűnei követ­keztében, akkor a túloldalon csoportok han­gosan beszélgetnek s az elnök úrnak ehhez nincs szava számtalan esetben, százszor és százszor. (Györki Imre: A párthíveit nem sérti megl) A saját pártjával szemben egy enyhe figyelmeztető szóra sem kapható az el­nök úr. (Kabók Lajos: Fél, hogy nem választ­ják meg újra elnöknek!) Ez a parlament, amely nyilt választójog és csendőrszuronyok alapján ül itt, legalább majmolhatná a kül­színt, a parlamentarizmus tekintetében. Elnök: A képviselő urat kérem, ne méltóz­tassék ilyen, az egész parlamentet sértő kife­jezést használni. (Kabók Lajos: Nem lehet ezt megsérteni, ínég van ez már sértve! A válasz­tásnál j'utott volna ez eszükbe!) Reisinger Ferenc: Ennek a parlamentnek munkálkodásáról nekem megvan a vélemé­nyem s megvan az ország közvéleményének is a felfogása. TJgy látszik azonban, hogy lassan-lassan a viselkedésükkel és az elnöki viselkedéssel még annak a látszatát is el akarják kerülni, hogy itt komoly munka folyik az ország érdekében. Itt a külsőségei­ben sem mutatkozik meg az, aminek egy nép­képviselőházban meg kellene mutatkoznia. Ezt én számtalanszor, naponta tapasztalom. (Kabók Lajos: A szuronyok képviselőháza!) Mindezek után felhozok még eseteket. Leg­utóbbi beszédem alkalmával is használtam egy szokásois ősi magyar kifejezést, amiért az elnök úr szintén rendreutasított (Zsindely Ferenc: Vannak olyan ősmagyar kifejezések, amelyek nem idevalók! — Derültség jobb felől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos Já­nos: Csendőrszuronnyal képviselőt választani, idevaló, helyes? — Kabók Lajos: Akik csendőr­szuronnyal jöttek be, azok nem valók ide! — Esztergályos János: Milyen finnyásak lettek az urak egyszerre!) Esztergályos képviselő urat kérenv maradjon csendben. Reisinger Ferenc: Igaz, hogy van olyan ősmagyar kifejezés... (Kuna P. András: A vö­rös öklöt ne felejtsék el!) Elnök: Kuna P. András képviselő urat ké­rem, maradjon csendben. (Malasits Géza: Vér tapad a mandátumához és itt szájaskodik. -— Kuna P. AncTrás: Azt bízza csak rám!) Reisinger Ferenc: ... ami nem a parla­mentbe való, de én ebeket az ősmagyar kifeje­zéseket még mindig szívesebben látom itt, nem­zetközi szociáldemokrata létemre, mint az Önök uraskodó, finomkodó semmittevését, vagy pár­tos, egyoldalú kormányzását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb fel ni.) Az azonban, amiről szó van, olyan magyar ki­fejezés, amely közhasználatú, amelyet minden testületben, az ország legelőkelőbb testületében is el lehet mondani. Másra hivatkozom. Idéztem hatósági em­berek megnyilatkozásiát, idéztem egy alkalom­mal a mezőkövesdi főszolgabíró mondáját, ame­lyet egy büntető tárgyaláson tett, (Esztergá­lyos János: Hivatalos helyiségben.) s ezért is rendreutasítást kaptam, ha jól emlékszem, szintén az alelnök úrtól. (Györki Imre: Ez a stí­lus a vidéken és ezt akarja az elnök úr itt meg­honosítani.) Olyan idézetekért, amelyeket ható­sági személyek tesznek, rendreutasítást ka­punk. T. Képviselőház, mégsem hinném, hogy ezt nevezhetnők pártatlan elnöklésnek és olyan kormányzati rendszernek, amely az ország ér­dekében való. Mindezek után egyet azután mindenekfelett és minden körülmények között megkövetelhe­tünk a képviselőház bármelyik elnökétől, ille­tőleg alelnökétől azt az egyet, hogy tudjon ma­gyarul. Ezt azután a magyar országgyűlés el­nökeitől, azt hiszem joggal, szigorúan megkö­vetelhetjük, hogy értsenek és tudjanak ma­gyarul. En egy alkalommal azt mondottam az ak­kori belügyminiszter úrnak, hogy az ő neve sem valami túlságosan olyan hangzású, amely arra engedne következtetni, hogy Árpáddal jött be ebbe az országba, szürke lovon. Erre az # akkori belügyminiszter úr azt felelte. (Györki Imre: Csacsin sem jött be!) hogy ő büszke arra, hogy a magyar nemzetnek olyan felszívó ereje van, hogy a lengyeleket, a tótokat, a svábokat is fel tudja szívni. En a magam részéről nagyon örülök annak, hogy a magyar nemzetnek, amelynek én is egyik fia, egyik tagja vagyok, ilyen felszívó ereje van, de & felszívottaktól azután megkövetelem, hogy pár száz év múlva legalább magyarosodjanak meg annyira, hogy a közkeletű és az általános magyar szótárba belefoglalt és a szokásoknak megfelelő magyar kifej eséseket ismerjék és azokban árkon-bok-r ron sértéseket ne lássanak és ne keressenek. Azt hiszem, az alelnök úr ősei sem jöttek Árpáddal együtt szürke lovon... Elnök: Kérem, ne méltóztassék minden ok nélkül a személyeskedés terére vinni beszédét. A képviselő úr a házszabályokhoz kért szót,

Next

/
Thumbnails
Contents