Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én

y szerdán. 281 A bíráskodás tekintetében az elv az, hogy elsőfokú egyesbíráskodás van. Az új, bizottsági második szakasz megjelöli azokat az eseteket, amikor ülnökök t közreműködésével kell ezeket a pereket elbírálni és körülbelül arra az álláspuntra helyezkedik, mint az 1907 : XIX. te, úgyhogy ez a szöveg a régi jogállapottal szemben — régi jogállapot alatt nem az 1921-es jogállapotot, hanem az 1907-es jogállapotot értem — visszaesést nem jelent és az ülnöki intézmény korlátozását nem konstatálhatom. Éppen úgy, mint az 1907-es törvény, a betegségi, baleseti, rokkantsági stb. igények elbírálása esetén tartja szükségesnek az ülnöki intézményt. A mai' gazdasági viszonyok folytán nvitva maradt az a kérdés, hogy az ügynökök díjazása a jövőben megmarad-e, vagy sem. Módot és lehetőséget adott a törvényjavaslat arra, hogy ez a kérdés kormányhatósági úton rendeztessék, de bízom benne és meggyőződésem, hogy az érdekeltségek, a munkaadók éppúgy, mint a munkavállalók, ezzel nemcsak mint joggal fognak élni, hanem kötelességnek is fogják tartani és a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén élnek azzal a nekik biztosított joggal, illetve kötelességgel, hogy a bíráskodásban részt vegyenek, elküldik ülnökeiket és nem hozzák a bíróságot abba a hplyzetbe, hogy a törvény intenciódnak és szándékainak ellenére az ülnökök távollétében intézze el ezeket az ügyeket, hiszen végeredményében a biztosítottnak és a biztosítónak egyaránt érdeke és igénye, hogy ezek a perek minél iobb, tökéletesebb és gyorsabb elbírálásban részesüljenek. Felmerült már a bizottság tárgyalása során is, de ezt megelőzően a törvénvjavasl

at indokolása is kitér arra, hogy vájjon e törvényjavaslat tárgyalása során nem volna-e^ kívánatos az egész mezőgazdasági munkásság biztosítási ügyét ebbe a bíráskodásba bekapcsolni. Miután azonban ez nagy intézményes és szervezeti változtatást igényelt volna, és miután meggyőződésem és a bizottság meggvőződése szerint, amelynek szerény tolmácsolóia vagvok, kell, hogy megelőzze ezt a mezőgazdasági munkásság biztosítási ügvének generális, általános átalakítása és szervezeti megváltoztatása, tehát a perjogi rész nem előzheti meg az anyagijogi rendelkezéseket, hanem csak abban az esetben terjeszthető ki a társadalombiztosítási bíráskodás területe a mezőgazdasági munkásság biztosítási ügvére, ha ezt már az anyagi törvény, a biztosítás ügyének anyagi rendezése előzte meg. A törvényi avaslat indokolása említi azt, hogy megfontolás tárgya volt az a körülmény is, hogy vájjon a betegápolási költségek megtérítését is ne vonja-e be a törvényhozás ebbe az ügykörbe, miután azonban ez megint nincs szervezeti kapcsolatban a társadalombiztosítási üggyel, ennek folytán nem látszott helyesnek — és meggyződésem szerint helyesen mellőztetett — ennek az ügvkörnek is a bevonása. A negyedik életbevágó változtatás az eddigi jogállapottal szemben az, hogy az eljárási szabályokat ez a törvényjavaslat foglalja magában. Mint voltam bátor már kiemelni az előbb, az eljárási szabályokat egy miniszteri rendelet léptette életbe az 1921. évi törvény alapján — a 44.200- számú igazságügvminiszteri rendelet — és ezt nyomon követték azután az elmúlt 11 év folyamán további, újabb miniszteri rendeletek, ami által olyan nem egységes szervezeti rendszert, eljárási rendszert építettek fel, hogy az azután az ügyek elintézése tekintetében nehézségekkel járt és semmi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. esetre sem mutatta azt a szervezeti' egységet, amelyet az eljárási szabályok igényeltek. Éppen ezért a bizottság is helyesléssel látta azt, hogy az összes eljárási szabályok egy egységes szervezetben a törvényjavaslat szövegébe beiktattattak. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy még külön egy 41. §-t vett fel a bizottsági szöveg, amely az eltűntnek nyilvánítás tekintetében követendő szabályokat is a törvényjavaslat szövegébe iktatta és ezáltal átvette e törvényjavaslat szövegébe az eddig érvényben lévő rendeleti joganyagot. Kiemelendőnek tartom, — amit talán elöljáróban kellett volna megemlítenem — hogy ma ez^ a törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásnak egész joganyagát foglalja magában és Összesíti az összes erre vonatkozó jogszabályokat. T. Ház ! Nem óhajtom a t. Ház szíves figyelmét még hosszasabban igénybevenni; csak a részletek tekintetében vagyok bátor egy-két szempontot^kiemelni. A törvényjavaslat kilenc fejezetből áll. Az I. fejezet megállapítja azt, hogy melyek azok a bíróságok, amelyek a társadalombiztosítási ügyekben döntenek és intézkednek. A II. fejezet szól az ügyekről, amit nem egészen precíz jogi kifejezéssel hatáskörnek nevezhetnénk. A III. fejezet megállapítja az r illetékességi kérdéseket; a IV. fejezet a járásbíróság előtti eljárás szabályait összegezi; a következő fejezet az ítélőtábla eljárási szabályait tárgyalja; majd jön az, amiről az előbb voltam bátor említést tenni: az eltűntnek nyilvánítás; előzőleg vannak a végrehajtási eljárás rendelkezései. végül a vegyes rendelkezések, az átmeneti és életbeléptetési rendelkezések. Miután a bizottsági szöveg nem tér el lényegben az előbb említetteken kívül az eredeti törvényjavaslat szövegétől, és különben is ez a t. Ház tagjai között közkézen forog, ezért nem tartottam szükségesnek, hogy ezzel a t. Ház nagybecsű figyelmét és türelmét igénybevegyem, csak kiemelem azokat a szempontokat, amely változást szenvedtek, de amelyek, mint mondottam, nem lényegbe vágók. Legelsősorban kiemelendőnek tartom, hogy a társadalombiztosítási ügyekkel ezután a királyi járásbíróságok foglalkozzanak, legelsősorban a budapesti központi kir. járásbíróság, amely immár az ügyeknek jóformán legnagyobb részével foglalkozik, mert hiszen a budapesti központi királyi járásbíróság hatáskörébe, illetékességi körébe yonatik be az öszszes pereknek legnagyobb része, amelyek az Oti.-val, a Mabi.-val és a Budapesten székelő társadalombiztosítási intézetekkel szemben érvényesíttetnek . Ezzel kapcsolatban a bizottság tárgyalásai során felmerült az a gondolat, hogy ez gyakran nem fog a biztosítottaknak érdekeivel találkozni, mert az ország fővárosától távol fekvő helyeken lakó biztosítottaknak nehézségeket fog támasztani, hogy igényüket itt érvényesítsék. Ezzel szemben érvényesült a két nagy intézetnek, az Oti.-nak és Mabi.-nak érdeke, amelyekkel szemben támasztott igények elbírálása hatályosabbnak mutatkozott, ha az egységesen történik, és egységes bírói gyakorlat és egységes jogfejlődés következhetik be ily módon. Viszont a törvényjavaslat eljárási része olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyekkel igyekszik a biztosítottak érdekét megvédeni. Nevezetesen olyan intézkedések vannak, — amelyeket az eljárási részben kellene hogy kiemeljek, azonban már itt emelem ki — hogy a társadalombiztosítási bíráskodással, mint ügykörrel foglalkozó 39