Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

282 Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 19S2 február 17-én, szerdán. bírák itt nyomozati és a felek előadásán és előterjesztésén túlmenő intézkedéseket jogosítottak tenni, amennyiben — s ez a perrendtartási elveknek bizonyos áttörése — még- a beismerés és elismerés sem képezheti ítélkezés alapját, hanem a rendelkezésre álló adatok és objektív megállapítások alapján dönt és ítélkezik a bíróság. Hivatalból rendelhet el bizonyításokat, szakértői szemlét rendelhet el, és^ minden tekintetben megvan a mód és lehetőség arra, hogyha a biztosított távol is van, annak ügyét akkor is megnyugtató módon tudja elbírálni. Ezzel kapcsolatban azután felmerült az az óhaj is. hogy amennyiben a fél jelen nincs és a fél távollétében hozatott meg az ítélet, akkor lehetőleg, ha olyan adatokat tartalmaz, amelyek a fellebbezés előkészítése céljából szükségesek, az a félnek teljes terjedelmében kikézbesíttessék. A. tanács a felsőfokon háromtagú, három bírói tagból áll, az elsőfokon pedig- mindig egyes tanács és azokban az esetekben, amelyeket előbb voltam bátor említeni, az ülnököket alkalmazza. Kiemelendőnek tartom azt, hogy az igazságügyminiszternek felhatalmazás adatik arra, hogy amennyiben ezek az illetékességi szabályok az életben nem fognak beválni, azoktól eltérő módon rendelkezhetik és eltérő illetékességi szabályokat is alkalmazhat. Ha tehát az élet igazolni fogja azokat a skrnpulusokat, amelyekről előbb voltam bátor említést tenni, akkor módjában lesz az igazsáeügyminiszternek ezeket az illetékességi szabályokat módosítani. Az eljárási szabályokkal kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy a kiskorúnak is megvan az ő felperességi joga, ebben az esetben azonban csak az a kötelezettség terheli a bíróságot, hogy a kiskorú képviselőjét, illetve az árvaszéket köteles értesíteni a per megindulásáról. Kiemelendőnek tartom azt, ami különben már az előző törvényben is megvolt és ami újítást nem jelent, hogy ezekben a perekben az eljárás megindulhat keresetlevéllel és megindulhat fellebbezéssel is; amennyiben a biztosító intézet által történt elbírálással a biztosított nincs megelégedve, akkor ez ellen a határozat ellen fellebbezéssel élhet. Az elintézés sürgetésére ós gyorsítására vonatkozik .az a rendelkezés, amely ismét nem új rendelkezés, amelyet azonban ez a törvényjavaslat is fenntart, hogy ha késedelmeskedik az intézet az igény elbírálásával, akkor a biztosított közvetlen keresettel fordulhat a bírósághoz és ebben az esetben azután a bíróság felhívja a biztosító intézetet, hogy a támasztott igényt bírálja el és ha esetleg az intézet mégis késedelmeskedik és a kitűzött határidő alatt ennek a felhívásnak nem tesz eleget, akkor azután közvetlenül indítja meg az eljárást. T. Ház! Ezzel végzem is előadásomat és tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint, általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik?! Pakots József jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A bizottság jelentéséhez, a 131. számú nyomtatványhoz két kisebbségi vélemény is van csatolva és mindegyik, mint a 131. számú iromány első melléklete van megjelölve. Ki kell jelentenem, hogy az egyik különvélemény tévedés következtében került az irományokhoz; az eredetileg nem különvéleménynek készült s ezt a rövidebb szövegű különvéleményt viszszavonom, a másik különvéleményt, a hoszszabb szövegezésűt, természetesen fenntartjuk. Amidőn az előadó úr a törvényjavaslatot ismertette, történeti visszapillantást vetett a magyar munkásbiztosításra. Kénytelen vagyok azonban őt helyreigazítani, illetve egyes tévedését korrigálni, amennyiben nem úgy igaz, ahogyan az előadó úr mondotta, hogy az 1907 : XIX. tcikk előtt már voltak nyomai Magyarországon a szociális biztosításnak, hanem az igazságnak az felel meg, hogy már az 1891 : XIV. törvénycikket megelőzően is nemcsak nyomok voltak Magyarországon a munkásbiztostíás terén, hanem virágzó intézményei is voltak a munkásbiztosításnak. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: A társládák!) Nemcsak társládák voltak, amelyek egy régi császári pátens alapján, a 60-as években alakultak, de a munkásság maga is alapított magának egy munkásbiztosítási intézményt, általános munkásbetegsegélyző és rokkantintézetet a 70-es évek elején, amely intézmény kezdetleges volt ugyan, de mégis úttörő munkát végzett a magyarországi munkásbiztosítás terén, s mar akkor magába foglalta a munkásbetegsegélyezést, a táppénz kiutalást,^ a tagok gyógyítását, sőt a rokkantbiztosítást is felvette ügykörébe ez a pénztár, amelyet szocialista munkások alapítottak akkor, amikor a hivatalos Magyarországnak még eszeágában sem volt a munkásbiztosítás kérdésével érdemben foglalkozni. Mondom, ez az intézmény mar az 1891 : XIV. tcikket megelőzően igen szép és virágzó intézményeket hozott létre. Ennek a munkáspénztárnak volt már évtizedekkel ezelőtt szanatóriuma saját kezelésébem ahol a tüdőbeteg munkások százainak adták vissza egészségüket. Éppen ennek a munkások alkotta saját pénztárnak működése hívta azután fel a^figyelmet a munkásbiztosítás kérdésére, így jött létre az 1891 : XIV. tcikk, amelynek alapján megalkották a csak betegsegélyezéssel foglalkozó kerületi pénztárakat, amelyek tulajdonképpen riválisai voltak a munkáspénztárnak. Az abban az indokolásban foglaltak, amelyet az előadó úr felolvasott, mint az 1907 : XIX. tcikk, illetőleg^ javaslat miniszteri indokolását tulajdonképpen nem a munkáspénztárra vonatkoztak, mert ezeknek semmiféle hibájuk, bajuk nem volt, ezek jól prosperáltak, ellenben vonatkoztak az 1907 : XIV. tcikk alapján szervezett kerületi munkáspénztárakra, (ErődiHarrach Tihamér előadó: Ezt így is említettem! Nem méltóztatott figyelni!) amelyek riválisai voltak a kerületi pénztáraknak. Ezek igenis nagy anyagi bajokkal küzdöttek és ez hozta létre annak szükségét, hogy meg keltett alkotni az 1907 : XIX. tc.-et, amelynek ügykörébe azután bevonták a

; kötelező balesetbiztosítást is. Ez a két pénztár, a munkások alkotta saiát külön pénztár és az 1891 : XIV. te. által létrehozott kerületi pénztárak jó ideig rivalizáltak A munkások pénztára sikereden működött, a kerületi pénztár nem tudott azonban megbirkózni a nehézségekkel. A kettő 1907. évi XIX. te. létrejötteit előtt röviddel ' egyesült, fuzionált és et a fmionált intézményt vette át azután az 1907 : XIX. te. T. Ház! A történeti hűség és igazság kedvéért ezt meg kellett állapítani; nem lehetett elhallgatni azt, hogy itt, a régi MagyarorFzág*on a munkásbiztosítás kezrletét és alapját jelentő, a munkálok által alkotott inté/ményt helytelen világításba helyezték. (Malasits Géza: Mert szocialisták alapították!)