Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

20 Az országgyűlés képviselőházának 4 nek céljaira elegendő mennyiségű, valuta, illetőleg deviza álljon az érdekeltek rendelkezésére? Hajlandó-e mindkét miniszter úr SL mai nagyarányú munkanélküliségre való tekintettel állandóan figyelemmel kísérni a fent megemlített gazdasági jelenségeket és ezzel egyidejűleg preventív intézkedéseket tenni arra vonatkozólag, hogy az előrelátható termelési és foglalkoztatási zavarok elkerülhetők legyenek % Hajlandó-e mindkét miniszter úr a képviselőházat a pénzügyi bizottságon keresztül időnként a valuta- és devizakiutalásokról tájékoztatni!» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a iszó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A devizaforgalom korlátazása céljából kibocsátott kormányrendelet életbeléptetése óta állandóan hangzanak el panaszok az ipari és kereskedelmi érdekeltségek résziéről egyaránt a tekintetben, {Halljuk! Halljuk!) hogy a devizaellátás terén egyre tarthatatlanabb helyzet következett be

; Ezek a panaszok ma már olyan természetűekké nőttek ki, hogy az ipar és a kereskedelem munkásai és alkalmazottai viselik a következményeket munkahelyük fokozatos elvesztésével. Még a múlt év őszén történtek illetékes tényezők részéről megállapítások és figyelmeztetések abban a tekintetben, hogy a legtöbb iparágban a termelés folytatásához szükséges nyersanyagok csak a legminimálisabb mennyiségben állanak rendelkezésre, és megállapítást nyert, hogyha nem történik sürgősen komoly intézkedés arra vonatkozólag, hogy a nyersanyag beszerzésére kellő mennyiségben álljon rendelkezésre deviza, akkor számos iparágban súlyos termelési zavarok állanak elő, amelyek sok munkást és alkalmazottat tesznek kenyértelenné és az egyébként is elviselhetetlen munkanélküliség még elviselhetetlenebbé válik. (Esztergályos János: Mit törődik ezzel a (kormány!) A kellő időben megtett komoly figyelmeztetés ellenére a devizaellátás terén a helyzet rosszabbodott. Történt ugyan kijelentés itt a Házban a kereskedelemügyi miniszter úr részéről arra vonatkozólag, hogy tárgyalások kezdődtek külkereskedelmi és egyéb tényezőkkel abból a célból, hogy a nyersanyag beszerzése lehetővé váljék pengő-pénzérték letétbehelyezésével, ez a miniszteri biztatás azonban nem vált valóra. Ez előre is várható volt» annál is inkább, mert Magyarország annakidején nem kapott külföldi kölcsönt, és természetes, hogy ha pénzkölcsönt nem kaphatott* áruhitelt sem kaphatott, mert a miniszter úr biztatása nem jelenthet egyebet, mint áruhitelt. A termelés folytonosságát pedig mindenáron biztosítani kell, és pedig oly módon, hogy az okvetlenül külföldről behozandó, további feldolgozásra szánt anyagokhoz az ipar hozzájuthasson. A devizaellátás eddig teljesen rendszertelen volt. A külföldről behozandó nyersanyagok beszerzéséhez szükséges devizára az igényeket a Nemzeti Bankhoz kellett benyújtani. A Nemzeti Banknál azonban elsősorban a bankszempontok kerekedtek felül, másodsorban pedig nem állottak rendelkezésére megfelelő számban szakközegek, és nem is a kereskedelempolikai, hanem inkább a valutapolitikai szempontokat tartották szem előtt; no meg érvényre jutott a befolyásos közbenjáróknak beavatkozása is, és a devizaigényléseket eszerint bírálták el. Az igények kielégítésének ez a módja eredményezte, hogy egyes vállalatok kaptak valutát a Nemzeti Banktól külföldi nyersanyag 2. ülése 1932 január tU-én

t csütörtökön, és félgyártmány beszerzésére, más vállalatokat pedig teljesen indokolatlanul elutasítottak. De ez a rendszer eredményezte azt ja, tarthatatlan állapotot is, hogy az egy és ugyanazon ipari termékek szükséges különböző külföldi nyersanyag és félkészgyártmány megszerzése céljából igényelt devizát csak részben folyósították. így történhetett meg, hogy ugyanazt az ipari terméket véglegesen előállítani nem lehetett a hozzá nem értés révén, és a vállalkozó még nagyobb bajba jutott, mintha elutasították volna valutaigénylését, mert befektette pénzét részben külföldi nyersanyagba, részben munkába, r félkészgyártmányba, magát az árut pedig értékesíteni nem tudta a helytelen devizakiutalás miatt. A Kereskedelmi és Iparkamara^ eddigi véleményező szerepe sem volt kielégítő, mert a túlsúlyban levő, befolyásosabb érdekeltségek elnyomták a kisebbségben levő, befolyással nem rendelkező érdekeltségek jogos szükségleteit, igényeit. A devizaellátás eddig követett módszere az export- és importgazdáikod ásban^ nem vezet a külkereskedelmi mérleg aktivitására, mert nem tudjuk fenntartani azt az ipari termelést, amely a külkereskedelmi mérleg aktivitásához feltétlenül szükséges, aminek vég«ő eredménye az lesz, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet megtartani a pengő belső vásárlóerejét. Arra kell tehát törekedni, hogy az ipar és kereskedelem egyaránt hozzájusson a foglalkoztatást és alkalmaztatást biztosító nyersanyaghoz, félkészgyártmányhoz és az elkerülhetetlenül szükséges készáruhoz, vagyis megkaphassa kellő időben és kellő mértékben a szükséges devizákat. Haladéktalanul kell gondoskodni a devizaellátással kapcsolatos igények ^ elbírálására olyan szervről, amelvben az inar és a kereskedelem egyaránt, de külön-külön megtalálja érdekeinek megfelelő védelmét és szakszerű szolgálatát. Ma már a legkisebb zavaró jelenségre is vigyázni kell, amely az ipari termelést, a kereskedelmi foglalkoztatást és annak lebonyolítását hátráltatja, mert a munkanélküliség elviselhetetlenül nagymértékű s a munkanélküli munkálok és alkalmazottak nyomora megmérhetetlen. Annál is inkább kell törekedni a zavaró jelenségek kiküszöbölésére, mert a legrégibb, legnagyobb és legstabilabbnak tndott üzemek is megrendültek, munkásokat, alkalmazottakat elbocsátottak, létszámot csökkentettek, üzemidőt redukáltak, sőt nagyarányú szabadságolásokat is végrehajtottak Egynéhány, a munkanélküliséget szaporító jelenséget kénytelen vagyok idehozni a Ház színe elé már abból a szempontból is, mert rendkívül sürgős intézkedést igényelnek. Egy fővárosi gyárvállalat, a telefongyár nagy áldozattal, sok kísérletezés után bevezette a hangos mozi gépek gyártásáig amivel nemcsak sok szál munkáskéz munkáját tudja biztosítani, hanem a külkereskedelem szempontjából is igen jelentős tevékenységet feit ki, mert a hangos mozigépeket à Balkánra szállítia. A Balkánon éppúgy, mint az országban számos hangos mozigép tanúskodik a magyar munkáskezek alkotóképességéről. Most ezt a tevékenységet veszedelem fenyegeti, mert a hangos mo^igépeknek valamennyi alkatrészét itthon gyártani nem lehet, egyetlenegy alkatrészét, az úgynevezett fotocellákat külföldről kell behozni és az ezeknek behozatalához szükséges devizát a gyár megkapni nem tudja, miért is kénytelen lemondani arról a tervéről, amely szerint 200 darab hangos mozi-