Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

256 Àz országgyűlés képviselőházának hány munkáltató gondoskodott arról, hogy munkásaiknak, akik arra kényszerültek, hogy a magukkai vitt kis elemózsiát az üzemben fogyasszák el, az üzemben étkezőhelyiség is áll­jon rendelkezésére. Azt sem volna felesleges megtudni, hogy hány üzemben vannak meg­felelő öltözőhelyiségek. Szóval olyan adatgyűj­téseket célzok, amelyek igenis nemcsak a mun­kásság szempontjából, hanem általában a mo­dern iparűzés szempontjából is igen fontosak és ma már elkerülhetetlenül szükségesek. Ebben a tekintetben nem ismerek gátló körülménye­ket. A tőke hiába áll elő azzal, hogy ezek meg­követelése megdrágítja a termelést, mert a tőkének szerintem másutt kell takarékoskod­nia: lejjebb kell szállni a rendkívül magas ve­zérigazgatói és igazgatói fizetésekről, lejjebb kell szállítani az évenként fizetendő tantiéme­ket és ezek lejjebbszállításából kikerülj az az összeg, amellyel a munkásság egészségügyi, higiéniai követelményeit lehet szolgálni és a munkásvédő-berendezéseket tökéletesebben meg­valósítani. T. Hú«! Nem volna utolsórendű dolog meg­tudni azt sem, hány üzemben tesznek eleget a balesetelhárító követelményeknek, mert ezek­nek nyilvántartásával rá lehetne szorítani azo­kat a munkáltatókat, akik hanyagok és a védő­berendezések felállítását elmulasztják, ezeknek felállítására. Ezzel sok ipari üzemi balesetnek lehetne az elejét venni és azokat el lehetne kerülni. T. Képviselőház! Ezek azok a szempontok, amelyeket nem találok meg ebben a miniszter­elnöki jelentésben és azt épp ezért kifogásolom. Azt hiszem, az elmondottakból is világosan ki­derül, hegy helyes az a követelés, hogy ezek­nek az adatoknak gyűjtése nem történhetik a miniszterelnökség keretében, egy politikai mi­nisztériumban, egyrészt politikai szempontok miatt, de legfőbbképpen azért nem, mert ha nem gyűjtetnek össze ezek az adatok a r gazdasági szakminisztériumban, ezt a gazdasági szak­minisztérium igenis hiányolja és^ szükséges esetekben nem állanak rendelkezésére ezek az adatok. Erre feleletül talán azt a választ kap­hatom, hogy be lehet kérni ezeket az adatokat a miniszterelnökségTŐl. Ez azonban hátráltatja. az ügyvitelt. Tessék elképzelni egy nagy mun­kásviszályt, ahol sok ezer munkás érdeke van veszélyeztetve, vagy egy egész nagy közgazda­sági kérdés van veszélyeztetve. Amíg ilyenkor megindul a hivatalos minisztériumi átiratozás, és amíg megérkezik a válasz, addig az egész kérdés vagy megöregszik, vagy a kibontakozás nehezebbé válik. Nekem már volt alkalmam tapasztalni a minisztériumi hivatalos bürokra­tikus nehézkes lépéseket és megmozdulásokat. Ilyen esetekben fürgeségre, gyorsaságra van szükség a munkások szempontjából, a termelés szempontjából és egy nagy, fontos közgazda­sági kérdés megoldása szempontjából. Azt hiszem, ezek az indokok tényleg el­fogadhatók, ezek tényleg olyanok, ^ amelyeknek mindenki alávetheti magát. (Mojzes János: Kivéve a Statisztikai Hivatalt!) Azt hiszem, hogy azok is, amiket hiányoltam ebben a munkatervben, olyanok, amelyeknek minden indokoltsága megvan. Azért tértem ki csupán ezekre a részle­tekre, mert a házszabályok nem adnak módot arra, hogy más területeket is bevilágíthattam volna, a házszabályok csak igen rövid időt szabnak meg a jelentés tárgyalására és ezt a rövid^ időt úgy iparkodtam felhasználni, hogy legalább ezt a kérdést világítsam meg olyan módon, hogy az érthetővé váljék. 4-9. illése 1932 február 16-án, hedaeú. Az elmondott indokok alapján a jelentést nem vehetem tudomásul. Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A mostani súlyos időkben, amikor a gazdasági viszonyok napról-napra változnak, a statisztikának sok­kai nagyobb jelentősége van, mint normális időkben. Éppen azért, mert a gazdasági viszo­nyok ily gyors változáson mennek keresztül, fontos az, hogy a statisztika nyomon kövesse ezeket a változásokat és pontos képet adjon az egész fejlődésről. Sajnos, még mindig azt kell mondanunk, hogy ezen a téren nagyon sok hiány van. Igen kívánatos volna, — és ez főképpen az első és a legfontosabb kérés — hogy a statisztikai munkálatok gyorsíttassanak. Ez különösen kí­vánatos az előbb említett okoknál fogva is. Hi­szen rá kell mutatnom arra, hogy csak a na­pokban kézbesítették a Ház tagjainak az ipar­felügyeletről szóló jelentést, azt hiszem, az 1929. évről, vagy még régebbi időről. Azt hi­szem, körülbelül kár a papirosért, ha azt ma bocsátják az érdeklődők rendelkezésére. Éppen csak annyi jelentősége van ennek, hogy a foly­tonosságát megtartja és az adatok kiegészít­hetők a régebbi könyvek alapján. Ezekből a jelentésekből azonban valamit elbírálni, valami következtetést levonni csak úgy lehet, ha azok kellő időben állanak az érdeklődők rendelke­zésére. Nekem alkalmam van látni, hogy külföldön milyen nagy súlyt helyeznek ezekre a statisz­tikákra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hiva­tal milyen nagy fontosságot tulajdonít a sta­tisztikai adatgyűjtéseknek és hogy éppen ezek­ből a statisztikai adatgyűjtésekből milyen so­kat lehet tanulni, milyen nagy áttekintést lehet szerezni, míg ezeknek hiánya lehetetlenné teszi a szakszerű munkálkodást. Csak rá kivánok mutatni ezzel kapcsolat­ban arra, hogy a Fővárosi Statisztikai Hiva­tal mennyivel mozgékonyabb, mennyivel gyor­sabb, mennyivel részletesebb és a gyakorlati élettel összefüggőbb munkát végez, míg az Ál­lami Statisztikai Hivatalnál — nem a hivatal hibájából — ez a munka nem megy olyan gyors ütemben és nem alkalmazkodik az élet­hez úgy, mint ahogy ez a fővárosnál már a gyakorlatban keresztülment. Rá kell mutatnom arra is, hogy a gazda­ságkonjunktúra-kutató bizottság jelentései milyen nagy szolgálatot tesznek ma a köznek. Csodálatos az a gyorsaság, az az ügyesség és az a nagy anyaghalmazat, amelyet ezekben a kiadmányokban látunk, úgyhogy kívánatos, hogy ennek az intézménynek támogatására a kormány sokkal nagyobb összeget fordítson s tegye lehetővé, hogy azok a gyakorlati szak­emberek, akik ezzel a munkával hozzáértéssel foglalkoznak, ezt a tevékenységet ki tudják bővíteni és ezek a kiadmányok ne ilyen nagy időközökben jelenjenek meg, hanem jelenje­nek meg legalábbis havonta, amikor az érdek­lődők ezeknek igen nagy hasznát tudják venni. Azok a jelentések, amelyek ennek a testületnek kiadásában megjelentek például az üzletek forgalmáról, a csődökről és hasonló szakirányú kutatásokról, feltűnést keltettek minden téren, ahol ezt a kérdést szakszerűen vizsgálják. Ugyanezt látjuk az egyéb kiad­mányokban is, amelyek összefoglaló képet ad­nak az ország gazdasági helyzetéről, a pénz­ügyi forgalomról és egyéb vonatkozású kér­désekről. Nagyon szeretnénk tehát, ha a Sta-

Next

/
Thumbnails
Contents