Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

Àz országgyűlés képviselőházának -4&. ülése 19$Ê február 16-án, kedden. 257 tisztikai Hivatal kiadmányaiban is ez a gyorsaság és ez a részletezés jutna kifejezésre, mert hiszen a mai viszonyok közepette — ismételten hangsúlyozom — kétszeresen fontos az, hogy az ország lakossága kellő időben értesüljön azokról az állapotokról, amelyekben él, hogy azoknak összefoglaló képét adják a statisztikák. Mit érne az, ha egy orvos meg akarja mérni egy beteg hőmérsékletét és talán két nappal későbben adják csak tudtára, hogy mennyi láza volt a betegnek. A statisztika hőmérője, összefoglalója az egész^ helyzetnek, annak sincs tehát értéke, ha már csak olyan időben jut nyilvánosságra, amikor időközben a gazdasági viszonyok egész más változást mutatnak, amikor a helyzet már túlélte magát. Ezeknek előrebocsátásával csak pár részletet kivánok elmondani. A ki- és bevándorlási statisztika a léghiányosabb. Nem is tudom, hogy ezt a statisztikát hivatalosan miből állítják össze, de tudom azt, hogy az az adatgyűjtés, amely e tekintetben rendelkezésre áll, egyáltalában nem megbízható. Ügy tudom, hogy csak az útlevelek képezik ennek a statisztikai adatgyűjtésnek láLapjátés talán eddig a határokon történt ki- és belépések. De miután mindinkább vissza kezd térni a normális állapot és ia vízumoknak és az útleveleknek már csak inkább személyazonossági igazolvány értékük van, ezeknek az útleveleknek váltása nem nyújthat olyan alapot, amelyből a kivándorlás mérvére következtetni lehet. Azonkívül még egy körülményt kell figyelembe venni: azt, hogy az útlevélváltásnál nagyon sok akadályt gördítenek az illető utazása elé, részben katonai okokból, részben más okokból. Külföldi államok is akadályokat gördítenek az illetők munkavállalása elé, úgyhogy azoknak nagy része, akik kivándorolnak, nem azt írják be sokszor még foglalkozásnak sem, mint ami tényleg a foglalkozása, de legkevésbbé írják be a kivándorolni akarók azt, hogy mi az utazás célja, nem írja be az a külföldre utazó azt, hogy munkakeresés vagy elhelyezkedés céljából megy külföldre, hanem beírja, hogy betegség okából, látogatás céljából, vagy hasonló címen megy ki, amiből azután a kivándorlás mérvére következtetni alig lehet. Ha például ma a kormányhoz kérdést intéznénk, hogy legalább hozzávetőlegesen mondja meg, mennyi a Franciaországban tartózkodó magyar állampolgárok száma, meg vagyok róla győződve, hogy ezt még megközelítőleg sem tudná megmondani ma, még kevésbbé tudnák megmondani azt, hogy ezek a munkások szakmák szerint, hogy oszlanak meg, mennyi a bá; nyamunkás, mennyi a vasmunkás, vagy mennyi az építőmunkás. Arról is kellene beszélnem, — persze, nem ennek a javaslatnak tárgyalásánál — hogy az ilyen kivándorolt munkások védelme érdekében mit tesz a magyar kormány. Most, amikor mindinkább szűkebbre vonják azt a kört, amelyben a külföldi munkások elhelyezkedését tűrik és mindinkább többen szorulnak vissza hazájukba, látjuk, hogy a magyar kormány intézkedései ezen a téren alig jelentenek valamit. A másik kérdés, amellyel ugyancsak foglalkozni kívánok, a Társadalombiztosító Intézet statisztikai adatgyűjtése. A törvény rendelkezéseinek megfelelően a Társadalombiztosító Intézet statisztikai adatgyűjtését most a Statisztikai Hivatal végzi, azoknak az adatoknak alapján, amelyet az intézet rendelkezésére bocsát. Lehet vitatkozni arról célszerű-e, vagy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. I helyes-e, hogy ne az intézet dolgozza fel saját adatait, hanem a Statisztikai Hivatallal dolgoztassa fel. Mindenesetre fontos a szakértelem, de ennél még sokkal fontosabb az, hogy ez a statisztikai adatgyűjtés gyorsan történjék. Ha ezt az adatgyűjtést besorozzák is a megfelelő programúiba, de nem kellő, meghatározott terminusokban jut ez az adatgyűjtés nyilvánosságra, akkor ennek az adatgyűjtésnek semmi értéke sincs. Csak rá akarok mutatni arra, hogy az 1930. évi üzembevételi adatok megjelentek 1931 végén, az 1930. évi tagforgalmi statisztika megjelent 1931 közepén, az 1929. évi betegségi és halálozási adatok megjelentek 1931 közepén, tehát nem több, mint egy évi késedelemmel. Ha az 1929. évi adatok 1931 közepén jelennek meg és csak az 1931. év közepén tudjuk meg, hogy 1929-ben a betegségi és halálozási arány milyen volt a Társadalombiztosító Intézetben, akkor ebből nagyon nehezen lehet valamelyes olyan következtetéseket levonni, vagy ennek alapján intézkedéseket tenni, amelyek szükségesek, hogy az intézet pénzügyi egyensúlya biztosíttassák. Az intézet idejében bocsátja ezeket az adatokat a Statisztikai Hivatal rendelkezésére és amennyiben ezen a téren valamelyes kívánalmak vannak, ezeket a hiányokat az intézet a legmesszebbmenőén hajlandó pótolni. Kívánatos, hogy ezek az adatok, különösen a betegségi és balesetbiztosításra vonatkozó adatok legalább minden következő év első negyedében jelenjenek meg, mert ezek csak akkor birnak értékkel, ha ezeket idejében el lehet bírálni és az előző év eredményének tanulságait még a folyó évben gyakorlatilag fel lehet használni. Ha ez a statisztika másfél évvel később jelenik meg, akkor már semmi értéke sincs, mert nincs semmi támpont arra, hogy a közbeeső év, a közbeeső idő milyen változást hozott, hogy jelent-e egyáltalán valamit és hogy fel lehet-e használni az előző év adatait a már folyamatban levő második évnél. Ugyancsak kívánatos és helyes volna az is, ha nemcsak a halálos kimenetelű balesetek statisztikáját gyűjtene össze a hivatal, hanem az adatgyűjtés kiterjedne minden más balesetre is, mégpedig nemcsak a Társadalombiztosító Intézet által gyűjtött adatokra és balesetekre, hanem az egész országban történt balesetekre is. így főképpen helyes volna az adatgyűjtés a mezőgazdaságban és az erdőüzemben a fakitermeléssel kapcsolatosan előforduló baleseteknél s hangsúlyozom, nemcsak a halálos kimenetelű baleseteknél, haneni az egyéb természetű és súlyosabb baleseteknél is, ahol a gyógyulás hosszabb időt vesz igénybe. A munkaviszony f megállapítására vonat; kozó statisztikáról már sok szó esett itt a mi oldalunkról történt felszólalásokkal kapcsolatosan és én azokhoz a felszólalásokhoz és az azokban elhangzott kivánságokhoz csak csatlakozhatom. De rá kell mutatnom arra, hogy rendkívül fontos az, hogy megfelelő bérstatisztika álljon rendelkezésünkre. Elég helytelennek kell mondanunk, hogy egy elfogadott hivatalos megélhetési index-statisztikát nem vezetett a hivatal vagy legalább is nem vezeti azt olyan módon, hogy azt mindenki elfogadhassa. Azokat az index-számokat, amelyek a megélhetésre és bérre vonatkozólag nyilvánosságra kerülnek, maguk az érdekeltségek sem fogadják el minden tekintetben; a munkaadók nem fogadják el azokat teljesen hiteleseknek, s még kevésbbé fogadják el a miunkásérdekeit36