Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

252 Az országgyűlés képviselőházának (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Itt a Képviselőházban is szóvátettem már azt a furcsa tényt, hogy a Statisztikai Hivatal adatai alapján megállapították, hogy például a nagybirtok ennyi és ennyi métermázsa szemesterményt termelt katasztrális holdanként, a kisbirtok pedig dekányi pontossággal megállapított arányban lényegesen kevesebbet. (Berki Gyula: Az teljesen egyéni dolog! Van jó kisgazda és rossz nagygazda is!) Természetes, hogy egyéni dolog, hiszen éppen ezt vitatom én is. Viszont ez a statisztika annak a célnak szolgálatában állt, hogy a földreform gondolatát diszkreditálja. Ha megnézi az ember aföldmívelésügvi miniszter úr kiadványait, azt látja, hogy ezekben a könyvekben is ez a tendencia lapul meg, pedig ezeknek nem volna más céljuk, mint a világ mezőgazdasági termelésének ismertetése. Azt mondják ezek a kiadványok, hogy Jugoszláviában rossz a termés, mert a földreformot végrehajtották és ez befolyásolja a terméseredményt. Lengyelországban ugyanez a helyzet, mondja ez a jelentés. Csehszlovákiában rosszabbodott a termés, miután a földreformot végrehajtották, mondja a jelentés. Gazdaságilag lesújtó eredménye van a földreform végrehajtásának Komániában, mondja ismét a továbbiakban ez a jelentés, mindenütt tendenciával szolgálva a nagybirtok céljait, amelyek természetszerűleg szemben állanak a gyökeres földbirtokreform politikával, és ez a gondolat, ez a tendencia nyilatkozott meg akkor is, amikor a terméseredményekről felvételeket eszközöltek. Igenis kívánatos... (Kálmán István: Mesterséges beállítás!) Kérem, itt van. (Kálmán István: En is olvastam!) Tessék elolvasni, foglalkozni vele. (Kálmán István: Általános megállapítások, nem egyéni kimutatás!) Igenis, f szüksége van Magyarországnak, mint mezőgazdasági államnak arra, hogy az egész mezőgazdasági termelés területén tisztán és világosan lásson, hogy ez utat szabjon számunkra földbirtokpolitikai kérdésekben is, utat szabjon a termelés tekintetében is, mert különösen a mai és az elkövetkezendő időkben rendkívüli fontossága van annak a ténynek, hogy tisztán és világosan lássunk^ mi van és mit kell tennünk mindazokban a kérdésekben, amelyek a mezőgazdasággal összefüggnek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Szeder Ferenc: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor a képviselő űr beszédidejét 15 perccel meghosszabbítom. Szeder Ferenc: En nekem is rá kell térnem arra a kérdésre, amelyet előttem szólott képviselőtársam érintett, ö ugyanis felszólalt abban a kérdésben, hogy nincs mezőgazdasági munkásstatisztikánk. Sajnos, ez igaz és minden sürgetésünk hiábavaló volt eddig arranézve, hogy tisztán lássunk abban a kérdésben is, hogyan állunk a mezőgazdasági munkanélküliség tekintetében, mezőgazdasági munkásviszonyaink tekintetében. Nincs mezőgazdasági bérstatisztikánk sem. Csak az, amit keservesen összeszedtünk áll rendelkezésünkre a vidékről, de nincs pontos és mindenképpen megbízható statisztikai anyagunk, amelyből először is a mezőgazdasági munkások életviszonyaira lehetne következtetni, másodszor pedig a mezőgazdaságU9. ülése 1982 február 16-án, kedden. ban minduntalan és fokozottabb mértékben jelentkező munkanélküliségre. Egyik képviselőtársam foglalkozott a mezőgazdasági munkáskérdéssel és megállapította egyik tanulmányában, hogy Magyarországon, mintegy 250.000 főnyi mezőgazdasági munkásfelesleg van. Mások nagyobb számokat hoznak ki munkásfeleslegként. Milyen érdekes volna tudni ezt, lia pontos, részletes statisztikai ^adatok alapján állapíttatnék meg ez a tény, és milyen érdekes volna tudni azt, hogyan oszlik meg a nemzeti jövedelem azok között, akik dolgoztatnak és akik dolgoznak. Milyen érdekes volna pontos statisztikai adatok alapján lemérni azokat az életviszonyokat, amelyek között a mezőgazdasági munkások élnek. Most csak azt látjuk, — és sír az ember lelke, ha vidékre megy, — hogy olyan kétségbeejtő nyomorúságban és kínban fetrengenek és tengődnek, hogy az már nem is emberi élet, hogy az megközelítőleg sem üti meg az emberi életszint mértékét. Ma csak azt látja az ember, hogy nincs ruhájuk, nincs kenyerük, csak végtelen, kilátástalan nyomorúságuk van. De milyen érdekes volna mindezeket tisztán, pontosan, számadatok alapján látni, mert akkor, azt hiszem, talán azoknak a képviselő uraknak is megdöbbenne a lelkiismeretük, akik most szinte érzéketlenül mennek el ezek mellett a kérdések mellett. Régebben a földmívelésügyi miniszter úr kiadásában — talán a háború előtt — megyénként csoportosítva jelent meg pontos kimutatások alapján a mezőgazdasági munkabérekről szóló jelentés. A mezőgazdasági munkanélküliség kérdésével akkor^ sem foglalkoztak, habár akkor iá nagyon súlyos volt a mezőgazdasági munkások helyzete, amit bizonyít az a körülmény, hogy volt esztendő, amikor 250.000 ember hagyta el ezt az országot, bizonyára nem azért, mert kényelmesen és jólétben tudott élni, hanem azért, mert nem tudta itt megszerezni mindennapi kenyerét. Erre akkor sem terjedt ki a kormányzat figyelme, viszont azonban a mezőgazdasági munkabérek tekintetében meglehetősen használható anyag állt rendelkezésünkre. Ma ilyen anyag nem áll rendelkezésünkre, ma a kérdést elintézte a földmívelésügyi miniszter úr akként, hogy idejött az 1923 : XXV. tcikkel, amelynek alapján a mezőgazdasági munkabérek megállapítását kérhetik az érdekeltek a földmívelésügyi miniszter úrtól. A földmívelésügyi miniszter úr ezzel az egész mezőgazdasági munkáskérdést elintézettnek vette! De ott van a mezőgazdasági munkások szociálpolitikájának kérdése is. Talán egy másik javaslat kapcsán erről a kérdésről majd részletesebben beszélek, de úgy érzem, hogy itt is meg kell említenem, milyen érdekes volna és az ország jól felfogott érdeke szempontjából kellene is tudnunk, hogy milyenek a mezőgazdasági munkások egészségügyi viszonyai. Borzalmas adatok és számok keringenek a levegőben és kerü'nek nyilvánosságra egyesek részéről, akik a mezőgazdasági munkások egészségügyi viszonyaival foglalkoznak. Csak Gesztelyi Nagy László könyvére utalok. A «Tanyakérdés» című könyvében, annak egy kis részletében foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és elborzad az ember, amikor azt az adatokkal alátámasztott^ leírást olvassa. Nincs országos vonatkozású támpont arra nézve, hogy miképpen állunk egészségügyi szempontból. A földmívelésügyi miniszter úr talán^ gyűjtetett adatokat, amikor annak az Ígéretének és annak a kötelező házhatározatnak akart eleget tenni, amely szerint