Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés képviselőházának UB. ki és szellőzetlenül fekszenek ott, mert nincs tüzelőanyaguk, és abban a rettenetes levegőben kénytelenek ott élni. A családapák pedig hiába mennek munka után, sehol nem tudnak kapni. Ha végigveszem a társadalom' minden rétegét, kétségbeesetten kell látnom, hogy virágzó üzletek tulajdonosai hogyan proletarizálosodtak el, hogyan lettek munkanélküliek és koldusok. A kriminálstatisztika és öngyilkossági 'Statisztika*, .amely .ma van, rémesen mutatja a mai idők képét, és meg kell, hogy döbbentse a t. képviselő urakat az, ami itt folyik. Ezzel szemben nem' lehet ilyen közömbösséggel és passzivitással szemlélni ezt a nagy problémát r és felhivom <a t- kormány figyelmét, vigyázzon, mert ha ez a nyomorúság a tél rettenetes hatása alatt még így fog fokozódni és az emberi lelkeket elkeseríti, akkor ennek konzekvenciái kiszámíthatatlanok. Mindnyájunk érdekében, az ország érdekében és annak a .megmentett nemzeti vagyonnak, amely már roncsokban hever, további megmentése érdekében is szükséges, hogy ezeket a szerencsétlen embereket, a mai nyomorúság elesettjeit segítsük, amennyire tudjak. A hatóságok kellő szeretettel foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, a kormány pedig nagyobb Összegekkel és a segélyezésnek sokkal mélyebben^ fekvő eszközeivel próbálja megoldani a kérdést. Mondom, 'megdöbbenve nézem a helyzetet. En magam a miniszterelnök úrral már több ízben beszéltem, pestvármegyei képviselők felkerestük a miniszterelnök urat, tanácskoztunk Pest vármegye főispánjával és pártkülönbség nélkül feltártuk a helyzetet. Azt látom, hogy a legszerencsétlenebb vármegyék közé tartozik ebben a tekintetben Pest vármegye, ahol a lakosság rétegeződés folytán a nyomor olyan mértéket vett és az ipari munkásságban beállott 'munkanélküliség olyan veszedelmes arányokat öltött, hogy ennek konzekvenciáira csak borzadva gondolhatunk. A bolsevizálódásnak, a forradalmosításnak legborzalmasabb eszköze az éhes gyomor. (Dinnyés Lajos: Az egyetemi ifjúságot is boleevizálták már!) Az a szellem, amely itt a nyomor sikátorain keresztül lappang és kikezdi az ellenállásuktól megfosztott lelkeket, végzetes flehet. Gondoljanak t. képviselőtársaim erre és ha nem is tudunk nagy kérdéseket megoldani, de igyekezzünk legalább annyit elérni, hogy csakugyan ne legyen éhező ember, fázó, didergő, ruhátlan gyermek, hogy szerencsétlen anyák tudjanak egy falat kenyeret adni, vagy egy kis meleg levest nyújtani gyermekeiknek. Azt látom, hogy az ebédeltetés akciónál, pl. a VII. kerületben, ahol 12.000 nyilvántartott szegény van ebédeltetés céljaira, minden három hétben tudnak csak ebédjegyet kapni. Minthogy tehát kevés az erre a célra szolgáló összeg, feltétlenül kötelessége a kormánynak ezeket a bajokat minden erőfeszítéssel orvosolni. (Helyeslés.) Ebből a szempontból voltam kénytelen hozzászólni a napirendhez, felhíva erre a t. Ház és kormány figyelmét (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Irme jegyző: Téglássy Béla! Téglássy Béla: T. Képviselőház! Elsősorban is Farkas Tibor képviselőtársamnak szavaira kívánok reflektálni, amennyiben szóvátette vitéz Jákfai Gömbös Gyula honvédelmi miniszter úrnak a tevékenységét. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon: Hogy hívják? — ülése 1932 február 12-én

} pénteken. 237 Zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ne vicceljenek!) vitéz jákfai Gömbös Gyula volt a magyar nemzeti irány tipikus megteremtője (Pakots József: Volt százados, jelenleg tábornok!) és ő volt az első azok között, akik a sárba tiport magyar nemzeti lobogót magasra emelték a nemzet kibontakozása érdekében, a szebb és boldogabb magyar jövendő elérése érdekében. Gömbös Gyula honvédelmi^ miniszter úr tudomásom szerint a katonaságnál semmi néven nevezendő politizálást nem tűr meg. (Igazi Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nagyon helyesen teszi!) Nem hiszem tehát, hogy ha őt megkérték és egy újságírónak nyilatkozatot tett, hogy ezt szigorúan véve politikai nyilatkozatnak lehetne venni. (Pakots József: Nem is szerelmi levelezés!) Azt hiszem, hogy az olyan egyént, amilyen a mi honvédelmi miniszterünk, mindannyiunknak pártkülönbség nélkül szívvel-lélekkel magyar nemzeti és erkölcsi kötelességünk nagy munkájában támogatni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Gömbös Gyula honvédelmi miniszter volt az, aki ennek a maroknyi magyar csapatnak, a katonaságnak reorganizálását erős akarattal vette kezébe és megmutatta, hogy az ú. n. Augias istállójában hogyan kell erős kézzel rendet teremteni. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Téglássy Béla: Egyébként ebben a pillanatban nem kívánok Gömbös Gyula honvédelmi miniszter úr személyével tüzetesebben foglalkozni, mert meg vagyok arról győződve, hogy ő majd alkalomadtán meg fogja találni annak rendjét és módját, hogy a kimerítő választ ezekre a kérdésekre saját maga adja meg a felszólaló képviselő úrnak. (Gaal Gaston: Várjuk is!) Ami pedig előttem szólott Pakots József képviselőtársamnak az inségenyhítoakcióra vonatkozó kijelentéseit illeti, bátorkodom megjegyezni, hogy az inségakció szükségességét mindannyian pártkülönség nélkül egyformán érezzük. (Ügy van! Ügy van!) Az inségakció kezdeményezője maga a kormány volt, a kormány iparkodott és iparkodik ma is — meggyőződtem róla — tőle telhetőleg a lehető legtöbbet nyújtani és mindent elkövet, hogy a szánalmas állapotokon, ahogy csak módjában áll, segítsen és ezeknek a szegény szerencsétleneknek érdekében, akik rá vannak arra szorulva, hogy rajtuk segítsünk, mindent megtegyen. Ennek tudatában van nemcsaka kormány, hanem azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindannyian tudatában vagyunk úgy ennek, mint annak is, hogy sokkal jobb a helyzete annak. aki másnak valamit adhat, mint annak, aki kénytelen mástól valamit elfogadni. A Pakots József képviselőtársam által előhozott szórványos esetekből csak azt látom, hogy gyarló emberek vagyunk és legjobb törekvéseink mellett is előfordulhatnak rendellenességek. Meg vagyok azonban győződve arról, hogyha a kormány erről tudomást szerez, iparkodni fog ezt rendezni, iparkodni fog ebbe a rendezetlen dologba, a visszaélésekbe belenyúlni. (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Nyúlkál, nyúlkál, de nem nyúl bele!) Egyébként, t. Ház, az inségakció nézetem szerint nem egy pártra tartozik, hiszen az a mai nyomorúságos viszonyok között mindannyiunk közös szent ügye. En ezeket bátorkodtam elmondani, egyebekben hozzájárulok az elnök úr indítványához és tisztelettel kérem, méltóztassanak azt elfogadni. 1 (Helyeslés a jobboldalon.) 32*