Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

234 Àz országgyűlés képviselőházának 4,8. ülése Î932 február 12-én, pénteken* azok, akik az országot vezetik, dírága idejüket az ezekre való feleletekre pazarolgassák. Érdekes, hogy a honvédelmi miniszter úr cáfolt, s cáfolatában, amely megjelent a lapokban, a. Távirati Iroda kijelentése szerint azt mondja (olvassa): «Mondottam azt», — tehát beszéltek politikai dolgokról — «hogy >a mai súlyos gazdasági helyzetben nem érünk rá demokráciával, liberalizmussal, választójoggal és hasonló, az ellentábor részéről elhangzó aktualitásokkal foglalkozni, gazdasági érdekeink sokszor igenis cselekvésre, teljes elhatározásra és felelősségvállalásra kényszerítenek.» (Rassay Károly: Különösen a honvédelmi tárca gazdálkodása!) T. Ház! Azt hiszem, egyet megállapíthatunk a teljes objektivitás nevében, azt, hogy ez a Képviselőház és ennek elődje is, a honvédelmi tárcát kivételes bánásmódban részesítette, a honvédelmi ügyekkel alig foglalkozott és ha foglalkozott, azokkal mindig olyan szempontból foglalkozott, amely az ország érdekével öszszeegyeztethető. (Farkas Elemér: így van.) Állítom tehát azt, hogy a magyar Képviselőház teljes fegyelmezettséggel kezelte a honvédelem ügyeit, ami kívánatos is és az ország érdekében jövőre is kívánatos. (Rassay Károly: Bűnös mulasztással, az ország adózóival szemben!) Azt hiszen azonban, hogy ez a Képviselőház, amely ezeket az ügyeket így kezelte, elvárhatja azt is,, hogy a honvédelmi miniszter fegyelmezze önmagát és politikai nyilatkozatait. (Dinnyés Lajos: Ne nyilatkozzék!) _ Nem az első eset ez, a múltban is történtek nyilatkozatok a honvédelmi miniszter úr részéről; politikai nyilatkozatok, annak ellenére, hogy a. honvédelmi miniszter úr többször hangoztatta, hogy ő nem politizál. Igaz, néha megjegyezte, hogy ő honvédelmi miniszter, aki nem politizál, Gömbös Gyula azonban nyilatkozik és politizál. (Gaal Gaston: Ezt Bethlen mondta, nem ő mondtál) Hivatkozott arra, hogy Gömbös mondotta és Gömbös Gyula ezt magáévá is tette és Miskolcon ki is jelentette a múlt év március végén, amikor ugyancsak a diktatúrával foglalkozott és az abszolutizmusnak esetleges jogosultságát, _ illetőleg gazdaságilag kedvező hatását is fejtegette; ezenkívül volt idő, amikor olyan lapok, amelyekkel a honvédelmi miniszter úrnak régebben bizonyos összeköttetése volt, őt mint leendő Mussolinit ünnepelték. Nem akarok ezeknek a kérdéseknek túlzott jelentőséget tulajdonítani, csak azt hiszem, nem besaélhet így valaki, aki hivatkozik arra. hogy ő ott áll és arra, hivatott, hogy az országot irányítsa és- vezesse. Mert Sauerwein intervjújában az is benne van, hogy az országnak nem arra van szüksége, hogy megkérdezzék a népet és tanácskozzanak a néppel, — szó szerint: consulter, — hanem hogy diriger! vagyis irányítsák ; arra van szüksége ennek az országnak, hogy a népet irányítsák. (Zaj.) Ma ^megállapíthatjuk azt, hogy az a dirigálás, irányítás, vezetés, amely a múltban történt, nagyon szomorú eredményekkel járt. (Rassay Károly: Tíz évig diriziséltek itt! — Derültség. — Jánossy Gábor: Rendet csináltak. — Élénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang balfelől: Maga sem hiszi! — Peyer Károly: Temetőben is van ilyen rend! — Jánossy Gábor: Az más! -— Peyer Károly: Ez sem nagyon más! — Kuna Pál András közbeszól. — Peyer Károly: A harmadik korsó után megszólal. — Zaj. — Elnök csenget.) Azt hiszem, a komoly viszonyoknak megfelelően leghelyesebb volna az, hogy -az általános politikai irányról a miniszterelnök úr adjon véleményt (Gaal Gaston: Még mit nem kívánunk! — Derültség balf elől.) De mindenesetre nem tartom az ország érdekében holes dolognak, hogy^ olyanok nyilatkozzanak vezetésről, irányításról, akiknek irányítása a múltban nem volt mindig szerencsés. (Peyer Károly: Bethlen Széchenyi-beszéde talán ezekre vonatkozott?) és akik elsősorban egy olyan tárcának vezetésére hivatottak, amely tárcát — azt hiszem, mindnyájuk véleménye szerint — a politikától teljesen távol kell tartani. A honvédelem ügye nem arra való, hogy bármiféle politikai irányzatot szolgáljon. A honvédelem ügyének az ország érdekét kell szolgálni, és annak az egyénnek, aki a honvédelem élén áll, lehetnek, sőt kell, hogy legyenek politikai meggyőződései, de semmi esetre sem első kötelessége az, hogy politikai vonatkozású, pláne külföldi relációkban is felhasznált és nagyon, sokszor félreértésekre alkalmat adható kijelentéseket tegyen, olyan kijelentéseket, amelyek az általános politikára vonatkoznak. Azt hiszem, ez a kérdés is megérdemli, hogy a Ház foglalkozzék vele, tekintettel arra, hogy — mint a múltban kifejtettem — a honvédelmi tárcával nagyon keveset foglalkozott, éppen bizonyos tekintettel az ügy fontosságára, s elnézett a Ház ^olyat is, amit talán egyes képviselőknek nehéz volt szó nélkül hagyni, mert hiszen alapjában véve sértette a fegyelmet annyiban, hogy a fegyelemnek előfeltétele, hogy a szabályokat betartsák, márpedig ott szabályokat — a költségvetésre vonatkozó szabályokat — nagyon súlyosan megsértették. (Rassay Károly: Êz már igaz! Vadászbérletet vettek!) A tegnapi nap folyamán — hogy áttérjek a másik kérdésre — két momentum merült fel, amely talán indokolttá tenné, hogy ezzel a kérdéssel, amelyet felhoztam, szintén alaposabban foglalkozzunk. Az egyik a pénzügyminiszter úrnak az a régóta várt nyilatkozata, amelyet végre a pénzügyi bizottságban hallottunk s amely némileg pótlás is a helyett, amit a 'miniszterelnök úr elmulasztott, hogy az interpellációra, amelyben a hitelviszonyok iránt érdeklődtek képviselők az összkormánynál, így éppen a mellettem ülő Magyar Pál t. képviselőtársam, feleletet adjon. Feleletet nem kaptunk, de mégis olyan választ kaptunk, amelyből mindenki, aki tud a sorok között olvasni, megalkothatja magának, hogy az a felelet, ha egyáltalán el fog következni, milyen lesz, vagyis azt hiszem, inkább negatívum, mint pozitívum. Ugyancsak a tegnapi nap folyamán foglalkozott az egységespárt agrárblokkja — ha a lapoknak hitelt kell adni ?* a hitelkérdéssel és a hitelkérdés terén sürgős tennivalókat lát szükségesnek, illetve követel. Hogy milyen formában és milyen erővel, ezt majd megmutatja a jövő, de mindenesetre ők is érzik ennek a kérdésnek aktualitását. Hiszen éppen ma olvassuk a lapokban, hogy ez a kérdés, a hitelviszonyok kérdése Amerikában is komoly megfontolás tárgyát képezi, és csak éppen egy-két nappal ezelőtt hívta össze Hoover a pártok vezetőit és egyezett meg velük abban, hogy megváltoztatják a banktörvényt, a banktörvény egyes szakaszait és kibocsátanak 2'5 milliárd értékű újabb bankjegyet azért, mert másképpen a gazdasági élet az ő felfogásuk szerint nem prosperálhat. (Gaat" Gaston: Amerikában inflációt csinálnak^ Szent Isten, mi fog itt történni? Mi lesz a világgal? — Jánossy Gábor: Nem akad meg a termelés! — Gaal Gaston: Mi lesz a dogmával? A banktudomány felfordul egyszerre ! — Jánossy Gábor : Annyi baj legyen,