Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Àz országgyűlés képviselőházának 43. \ tudott németül válaszolni, visszavonta, ezért T én zaklatást látok fennforogni és a megkeresésre nem tartom kiadhatónak Mojzes János képviselő urat a választójog szabad gyakorlatának befolyásolása miatt, iákkor amikor Wild József a maga becsületét nem kívánja tisztázni. Javaslom, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni és Mojzes János képviselő úr mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag fel nem függeszteni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólani nem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Haz a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és ígj Mojzes János képviselő úr mentelmi jogát nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság 70. számú jelentésének tárgyalása Jbarkas István képviselő úr mentelmi ügyében. Az előadó Krüger Aladár képviselő úr. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! A budapesti királyi főügyészség 8006/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti királyi büntető törvényszék B. XXXV. 3620/34—1930. számú megkeresése szerint ellene, mint felelős szerkesztő ellen eljárás indult azon a címen, hogy a «Népszava» politikai napilap 1929. évi december hó 15. napján közzétett számában «Építsük a pártot!» fölirat alatt megjelent cikk tartalma és következő részletei az 1921 : III. te. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző, a magyar állam és magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség ismérveit látszik feltüntetni: «Építsük a pártot!» «Tíz év rettentő ellenforradalma, amely gyilkosságokkal kezdődött és mind a mai napig szellemi és erkölcsi gyilkosságokkal folytatódik, fájdalmas helyzetbe sodorta pártunkat.» «Azóta reakciójaként az ország fölött évszázadok óta hatalmaskodó oligarchikus uralomnak s következményeként az országot darabokratépő győzedelmes ellenségnek: eljött a bolsevizmus sötét ellenreakciója is, a fordított oligarchikus uralom, amely csak rombolni tudott, de építeni nem. Végül pedig elkövetkezett a legszörnyűbb vég: rájaszakadt a középkor legsötétebb időszakának uralma, terhelve a harctéren szadistákká nőt legények véres munkájával.» «Közben azonban 10 esztendő múlt el. Az ellenforradalom heve nem csökkent, csak a formái lettek simulékonyabbak. Az ellenforradalom véres uralmából az ellenforradalom szellemi uralma lett, ha ilyenről beszélni lehet. Emberölés helyett eszmeölésre adta magát ez az uralom és meggyilkolt nemcsak mindent, amit 1918 kivívott, hanem megölt majd mindent még abból is, amit az előző oligachauralom már kénytelen volt a magáéból odaadni.» «Mindez pedig az európai formák betartásával történt. Többé nem öltek embereket, csak súlyos fegyházra ítélték, többé nem akasztottak senkit, csak száműztek az országból ezreket és ezreket» A hírlapi közlemény Garami Ernő szerző megjelölésével jelent meg, aki időközben külföldre távozott. A lap felelős szerkesztő je^ pedig a cikk szerzőjét nem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be, mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleméiilése 19$2 február 12-én, pénteken. 221 nyert az 1914 : XIV. te. 35. §-a értelmében Farkas Istvánt, mint a lap felelős szerkesztőjét, terheli a sajtójogi felelősség. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólni? Takách Géza jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az előadó úr és a mentelmi bölcsek álláspontjával szemben az a tiszteletteljes javaslatom, hogy méltóztassék ezt a 70-es számú jelentést visszaküldeni újból való elbírálás céljából a mentelmi bizottságnak. Ezt a javaslatomat indokolom a királyi ítélőtáblának egy talán a legutolsó hetekben kialakult gyakorlatával. Eddig ugyanis a sajtótörvény rendelkezései értelmében a szerző megállapítása kérdésében az volt bíróságaink gyakorlata, hogy vagy az ügyészség útján, vagy a vizsgálóbíró útján, sőt volt eset rá, Ihogy az államrendőrség főkapitánysága útján beidézték a felelős szerkasiztőt és imegkérdezték tőle, ki a cikk szerzője. Ha megnevezte a szerzőt, akkor természetesen az ellen indult eljárás. Olyan esetben azonban, amikor a felelős szerkesztő megtagadta a szerző megnevezését, most a királyi ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bíróságnak és a nyomozó hatóságnak másképpen is módja van a tényleges szerzőt kinyomozni, nemcsak úgy, hogy megkérdezi a felelős szerkesztőt, hanemi mindazok a nyomozati és vizsgálati intézkedések, amelyek a bűnvádi perrendtartásban, bent foglaltatnak, rendelkezésére állanak a sajtótörvény keretén belül is a hatóságoknak, tehát úgy a rendőrségnek, mint pedig a vizsgálóbírónak. A királyi ítélőtábla beadott felfolyamodások következtében körülbelül húsz ilyen végzést adott ki és jelentetett meg, amelyek — azt lehet mondani — most már új csapást vágtak a judikaturába és új csapást jelentenek a magyar sajtójognak a szerzők megállapítására vonatkozó rendelkezéseiben. Minthogy ebben a cikkben, amely vád tárgyává tétetett s amely miatt a mentelmi jog felfüggesztését kéri^ a királyi _ ügyészség és annak jelentése alapján javasolja a mentelmi bizottság, az foglaltatik, Ihogy a hírlapig közlemény Garami Ernő szerző megjelölésével jelent meg, tehát abban az esetben, hogy ha most már figyelembe vesszük a tábla gyakorlatát, teljesen közömbös, hogjr a felelős szerkesztő nyilatkozott-e ebben a kérdésben, megnevezte-e a szerzőt, igen vagy nem, mert hiszen a nyomozati eljárás és a vizsgálat lefolytatásával módja vau a bíróságnak megállapítani, ihogy ki a tényleges szerző. Minthogy a budapesti királyi ítélőtábla egészen új gyakorlatot fejlesztett ki, amely gyakorlat tulajdonképpen azóta erősödött meg és fejlődött ki, amióta a mentelmi bizottság ezt a határozatot meghozta, —• ez a határozat 1931. november 5-én kelt — s azóta hozta körülbelül a legutolsó két hónapban az ítélőtábla azt a húsz elvi jelentőségűnek nevezhető döntését, azért javaslom, hogy méltóztassék ezt az ügyet újból visszaadni a mentelmi bizottságnak, majd pedig a mentelmi bizottság az egész ügyet adja ki újból való elbírálás céljából a királyi főügyészségnek, hogy ez most már az ítélőtábla végzésének megfelelően nyomozza ki a szerző kilétét. 30*