Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Àz országgyűlés képviselőházának 48. i az ügyet komolyan, ezt nem lenne képes meg- , tenni. Tudom azonban azt, hogy komolyságról szó sem lehet, hogy ez sablon: a mentelmi bizottság előadója jelentést tesz, a legtöbben oda sem figyelnek, mit mond és egyszerűen kiadják, vagy nem adják ki az illető képviselőt, de a dolgot komolyan senkisem bírálhatná el. Klasszikus példája ennek a felületességnek a következő. A mentelmi bizottsági jelentés első mondata így hangzik (olvassa): «Aktivitás!» «Ki kell vonulni tehát a parlamentből, hogy...» «..á magyar parlament csak a nép egy töredékének szavazataival létesült, akkor a Bethlen-kormány nem hivatkozhatok arra, hogy alkotmányos eszközökkel dolgozik.» A látszat az, eme jelentés alapján, hogy ez a cikk arról beszél, hogy a Képviselőházból vonuljunk ki és menjünk passzivitásba, hogy az aktivitás elvetendő dolog. A cikk homlokegyenest ellenkezően, éppen az aktivitás mellett beszél és az aktivitás mellett íródott, viszont a mentelmi bizottság jelentéséből ennek éppen az ellenkezője látszik. Tudniillik igenis egy pártválasztmányi ülésen arról volt szó: érdemes-e ebben a parlamentben beszélni, van-e valami értelme annak, hogy itt felszólaljanak az ellenkező oldalról, #

yan-e értelme annak, hogy a magyar nép baját és szenvedését ebben a parlamentben elmondjuk. En, aki a demokrácia alapján állok, és aki igenis azt mondom, hogy a parlamentarizmus ma még szükséges eszköz, azt mondom: veszélyes jelenség az, hogy egyre szélesebb rétegekben tör utat az a gondolat és az a meggondolás, hogy a parlament nem ér semmit, hogy üres szófecsérlés az, amit itt folytatunk; egyre szélesebb rétegekben tör utat az a meggyőződés, hogy itt lehet beszélni, amennyi az ember torbán kifér, az üres falaknak beszél az ember, falra borsót hány, leszavazza az a többség, amelyet — azt hiszem, nagyon enyhe szót használok — nem egészen demokratikusan és nem egészen tiszta eszközökkel hoztak össze. Ez a meggyőződés súlyos baja a magyar társadalmi életnek. Hogy különböző osztályok — ma már nemcsak a munkások — széles rétegek vannak, amelyek a parlamenttől nem várnak semmit, amelyek a parlamentben nem bíznak, a parlamenti munkában nem hisznek; ennek adott kifejezést ez a tanácskozás. Voltak olyan felszólalások, hogy: ki a parlamentből, mit kerestek ebben a parlamentben, nincs semmi értelme annak a fecsegésnek, amely ott történik. Ezzel szemben mi azt mondjuk: ez ma még az egyetlen terület, ahol Magyarországon beszélni lehet. A , lapban nem lehet, mert a királyi ügyészség egyenesen szerelmes a Népszavába. Más lapokban megjelennek olyan cikkek, amelyek miatt, ha a Népszavában jelennének meg, rögtön elkoboznák a Népszavát. Hivatkozom pl. arra és felhívom különösen Váry képviselőtársam figyelmét arra, hogy nézze meg a Korunk Szavát, az ifjú keresztények lapját. Nagy élvezettel szoktam olvasni; tudniillik rálicitál a szociáldemokrata pártra. Ujabb időben, úgy látszik, taktikai kérdéssé tették és azt mondották egyházi oldalról, hogy közeledni kell a néphez, a nép f nyomorúságához, és erre indítottak egy kitűnően szerkesztett lapot,. Kitűnően megcsinált lap, amely azonban a Népszavával versenyez abban, amit a nép bajairól, nyomoráról és szenvedéseiről mond. Olyan szavak vannak ebben a lapban, amelyek a Néjszavában sem jelenhetnének meg, amelyekért a Népszavát elkoboznák, a Népszava cikkíróját ideültetnék a vádlottak ilése 1932 február 12-én, pénteken. 211 padjára. Azonkívül amit mi elmondunk a nép bajairól, erről Pacelli bíborostól kezdve egészen Csávosy-ig mindnyájan beszélnek, a templomokban is beszélnek arról, hogy mekkora a nyomorúság. A különbség kettőnk között csak ott van, hogy mi azt mondjuk, hogy le kell vonni azokat a következtetéseket, amelyek ebből a nyomorúságból származnak, a másik oldalon pedig azt mondják, hogy vissza kell térni az Istenhez, mert minden bajnak az az oka, hogy nem vagytok elég vallásosak. (Tabódy Tibor: Ez igaz!) En azt mondom, hogy a szociáldemokrata pártban is vannak vallásos emberek. Minálunk ez teljesen magánügy, mi nem tesszük pártkérdéssé, hogy a vallásahoz ki ragaszkodik. Lehet valaki nagyon jó, meggyőződéses szociáldemokrata, s amellett templomba járó és vallásos ember. Viszont azt mondjuk, hogy vallásossággal és imádkozással a társadalmi bajokat nem lehet megszüntetni; & társadalmi bajokat csak társadalmi eszközökkel lehet megszüntetni. Mi nem azt mondjuk, hogy az Isten rendelése az, hogy itt nyomorúság és szenvedés van, mert nem hiszünk ilyen igazságtalan Istenben. Mi azt mondjuk, hogy az emberek gonoszsága az, hogy ilyen a társadalmi rend és a társadalmi szervezet. Mi azt mondjuk, hogy ennek oka a termelési rend helytelensége. Ki hiszi azt ma, hogy a kapitalizmus örökös és végtelen? Lehet erről beszélni? Akik ismerik a történelmet, tudják, hogy semmiféle társadalmi forma nem örökös, hanem örökös a változás, az evolúció. A kapitalizmus is meg fog »szűnni és egyre többen vannak, akik azt mondják a túloldalon is, hogy a kapitalizmus mai formájában eljátszotta szerepét, át kell alakítani; lehet ezt sok vérrel és nyomorúsággal, de lehet okosan is, ahogy tetszik némely államban, de mindenesetre az az állapot, amely ma van, nem létezhetik. Csak néhány tételt állítok a t. Ház elé. Minden érző és gondolkodó ember barbárságnak tartja azt, hogy míg az egyik oldalon a kávét a tengerbe szórják s a gabonával a vonatokat fűtik, addig másutt emberek éhen pusztuljanak el. Nincs érző és igazságos ember, aki ezt helyes társadalmi állapotnak tudná elfogadni. (Tabód'y Tibor: Nem is fogadja el!) Nem fogadja el, de cselekedetei mégis mindig pont az ellenkezőek. Segíteni lehet. Miért ne lehetne segíteni? Ha arra a meggyőződésre jutunk, hogy ez a társadalmi rend helytelen, akkor össze kell ülni és a kérdést le kell tárgyalni. Nem rajtunk múlik, elismerem, .sokkal hatalmasabb kapitalista államok ugyanilyen helyzetben vannak, ugyanilyen esztelenül gazdálkodnak. De a mi mozgalmunk nincs lerögzítve egy országra. Ez világmozgalom, amely mindenütt egységesen követeli, hogy ezek az állapotok megszűnjenek. Ez a cikk azt mondja, hogy az aktivitás mellett vagyunk, aktivak akarunk lenni, mert a magyar parlamentben elvégre el kell mondani azt, hogy mik a nép bajai. Azt mondj.a a cikk, hogy (olvassa): «A pártválasztmány szenvedélyes és beható vita után az aktivitás mellett döntött.» A mentelmi bizottság jelentéséből azonban az tűnik ki, mintha ennek pont az ellenkezője történt volna. Azt mondja tovább a cikk: (olvassa.) «De nemcsak a fokozott parlamenti aktivitás mellett, hanem a tömegek lelkesebb, erőteljesebb megmozdulása mellett is. A parlamentben fokozottaibb harc a néptömegek érdekében. Oda kell vinni a parlament nyilvánossága elé a dolgozó néposztályok minden baját és szenvedését. Fel kell tárni a szomorú ma-