Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1932 február 12-én, pénteken. 207 rülje ezt a nem sikerült tervet és más formá­ban a famonopóliumot a kormány hozzájá­rulásával keresztülvigye a magyar fogyasztó­közönség rovására. (Jánossy Gábor: A kor­mány hozzájárulásával? — Malasits Géza: Előkelő kormányférfiak támogatásával!) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Kun Béla: T. Ház! Bizonyítani fogom, hogy az első részvénytársaságban Rottmann Dezső mutyizott Schreiber Endrével, közös ha­szonra dolgoztak. Méltóztatnak tudni, hogy ki ez az úr? Jelenleg egy megszállott, román te­rületen működő nagy hatalmasság, az úgyne­vezett román fakivíteli szindikátusnak a ve­zérigazgatója, totum faktuma. Átment innen oda. Amikor a mutyizás nem sikerült Rottman­nal, repatriálhatta magát és egyszerre román állampolgárként jelentkezvén, rávetette ma­gát teljes hatalmával a román fabehozatal ré­vén a magyar fogyasztó piacra és a régi csen­des társak, a mutyizók, a kompanisták, akik egymástól elváltak műharaggal, Rottimann Dezső és Schreiber Endre, újra megtalálták egymást és az én információm szerint a ma­gyar földmívelésügyi és a magyar kereskede­lemügyi minisztérium hozzájárult a csendes­társak egymásra^ találásához. A fa ára emelke­dett, a fogyasztóközönség kizsákmányolására mind nagyobb tér és mód nyílik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt ki kell vizsgálni! — Malasits Géza: Vagononként 4 pengő a haszon anélkül, hogy bármit is csinálnának!) Sajnos, nincs be­hozatali tilalom. A magyar erdőbirtokosoknak igenis van ( fa termelésük, hiszen tízezer vágón kitűnő kétéves cser-, bükk- és tölgyfa készen áll a felhasználásra a magyar erdőtermeiők részéről és nem tudják eladni. (B. Biedermann Imre: Ugy van!), mert amint rá fogok mu­tatni, a román fabehozatali szindikátus Rott­mann Dezső révén állítólag •— megkérdezem* hogy igaz-e, de ilyenek az információim, hogy ez tényleg megtörtént — 4—5 ezer vágón román fa behozatalára en gros behozatali engedélyt kapott a magyar kiskereskedők kinullázásá­val, tehát a szabad verseny megfojtásával. (Já­nossy Gábor: Ha igaz!) A földmívelésügyi minisztériumban ennek az ügynek referense Papp Béla tanácsos úr, a kereskedelemügyi minisztériumban pedig Fe­renezi Izsó úr. (Gaal Gaston: Régi név!* — Dinich Ödön: Nem 4—5 ezer, ennél sokkal több !)^ Egész évben 55.000 vagont tesz ki ez az engedély alapján való behozatal, amennyire az én információim szólnak. (Létay Ernő: Nem a referensektől függ az ilyen ügy, hanem a miniszterektől. A minisztert lehet felelősségre vonni!) Schreiber Endrének, a román fabeho­zatali szindikátus tótum-faktumának, mint .az előbb említettem, 11 pengő felárral eladta Rottmann Dezső, tehát 5000 vagonnál 50 000 pengő, 50.000 vagonnál pedig 500.000 pengő ha­szonnal, amiért mást nem csinált, mint karját összefűzte és jól mosolygott a naiv magyar földmívelésügyi és kereskedelemügyi minisz­térium szakértő közegein. (Jánossy Gábor: De igaz-e?) Én várom a cáfolatot, majd bizonyí­tani is fogok. (B. Biedermann Imre: A fuvar az oka ennek, hogy a magyar fa nem tud így gravitálni!) Erre is felelek. Természetes dolog, hogy nekünk minden idegen államból vagy a megszállott területről, — mert én a megszállott területeket nem tartom száz százalékig idegen államnak (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a bal­oldalon.), mert a magyarság örök jussát han­goztatom itt a képviselőházban. (Jánossy Gá­bor: Magyar testvéreink vannak ott!) a meg­szállott területről, amelyek idegen iga alatt nyögnek, — minden árubehozatallal szemben nekünk védenünk kell a Csonka—Magyaror­szágban előállított áruproduktumokat, azokat kell elsősorban a fogyasztóközönség rendelke­zésére bocsátani, így a tűzifát is. A Mátravidék és a Dunántúl — nagyobb mennyiségben a Du­nántúl — termeli a tűzifát. Természetes, hogy a t. kormánynak kötelessége lett volna, ha a magyar erdőtermelés által produkált fát a fo­gyasztóközönség részére versenyképesen, tehát a külföldről, illetőleg a megszállott területről behozott fánál olcsóbban akarta volna rendel­kezésre bocsátani, a fuvardíjak mérséklése te­rén ,a megfelelő intézkedéseket megtenni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ezzel szemben mi volt a helyzet? 1932. ja­nuár 1-éig általában 20%-os fuvardíjkedvez­ményt élvezett a dunántúli fa, 1932. január 1-től kezdve, tehát egy hónap óta a magyar agrárérdekeltségek kárára, a magyar agrártö­rekvések megszégyenítésével, (Gaal Gaston: Magunk vagyunk az okai, miért tűrjük!) — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) mert (hi­szen a dunántúli fa magyar agrártermék. (Gaal Gaston: Megérdemelnénk, hogy a hátun­kon tiporjanak. — Farkasfalvi Farkas Géza: A gazda megérdemel mindent, mert mindent eltűr! — Weltner Jakab: Az egvségespártban is mindent megszavaz! — Gaal Gaston: Fát, azt vágnak a hátunkon! De nem a mi fánkat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hagyják Kun Béla képviselő urat is beszélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Kétszázötven kilométeren belül leszállították a régi 20%-os szállítási kedvez­ményt 10%-ra, 250 km-en felül pedig megfagy­ták a 20%-ot. Ezzel szemben, hogy a dunántúli miagyar fa versenyképes legyen a fogyasztó­piacon, pl. Szeged és Hódmezővásárhely kör­nyékén, ahová való vagyok, az én vidékemen, követeljük, hogy méltóztassék legaláibb a régi díjkedvezményt visszaállítani, a 20%-ot meg­adni 250 km-en belül. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) tovább menői eg pedig — 250 km-en felül — az eddigi 20%-ot méltóztassék felemelni 30%-ra. (Helyeslés a jobb- és a balol­dalon.) Mert ara ez nem történik meg, akkor hiába hangoztatják az urak a túloldalról az agrár érdekek védelmét, cselekedetekben ezt a védelmet agyontapossák. 230—250 000 vagonra tehető az a szükséglet, amelyet a faellátás terén az ország évente igé­nyel. Ebből körülbelül 140 000 vágón a hazai fa, a cseh 20.000, a román 46.000 — de a múlt esz­tendőből megmaradt 9000 vágón, amelyet nem szállítottak le, tehát 55000 vagonról van szó — a jugoszláv fa körülbelül 10000 vágón. Az alaptétel tehát, hogy ne hozzanak be külföldről, illetve megszállott területről tűzifát. Ez a hazai teremlés érdéke és valutáris érdekünk. A Ma­gyar Erdőbirtokosok Egyesülete ebben az irányban memorandumot intézett a Képviselő­ház Összes tagjaihoz. (Jánossy Gábor: Ugy van! Megkaptuk!) Itt van a kezemben ez a zöld fü­zet, itt van az emlékirat, amelyben követelik, hogy a magyar erdőbirtokosság, te'hát a ma­gyar agrártermelés védelmének érdekében az illetékes minisztériumok ennek a feliratnak és ennek a memorandumnak alapján tegyék meg azt, amiit ebben az ügyben cselekedniük kell^ Sajnos, annak ellenére, hogy az erdősítés és fásítás Programm ja nemzeti ügy, a földmí­velésügyi minisztérium költségvetésében már 1931/32-ben tapasztaltuk, hogy a felvett tételek csökkentettek. (Ügy van! Ügy van! — Zaj-) Ám-

Next

/
Thumbnails
Contents