Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

208 Az országgyűlés képviselőházának Jf-8. ülése 1932 február 12-én, pénteken. de erdősítésről, fásításról beszélm és a tételeket csökkenteni, ez szemfényvesztő játék, amelynek végét kell szakítani. (Jánossy Gábor: Túlzott takarékosság!) Ezért fordultam az agrárblokk t. vezéréhez, Farkas Géza képviselőtársamhoz ebben az irányban, nem személyileg akarván aposztrofálni, hanem tényekkel, adatokkal akartam rámutatni és rámutattam eddig is, arra, hogy az az agrárpolitika, amelyet ő képviselne, a kormány által t nemcsak, hogy képviselve nem volt, ;

hanem éveken keresztül meggátoltatott és agyontapostatott. (Dinnyés Lajos: Taposó .malom a magyar agrártársadalom! Magyar rabszolgák!) Ahelyett, hogy a kormány a dunántúli magyar fának és a mátravidéki fának versenyképességét előmozdította volna, a román fabehozatalnak adott jogosulatlan előnyt (Ügy van! Ügy van!) és az onnan belhozott fáért devizát fizet, az agrártermelés által véres verejtékkel megszerzett devizát fizeti, (Ügy van! Ügy van!) holott az itt 'maradhatna. Ez nem más, mint öngyilkosság. {Ügy van! Ügy van! bal felől.) Ivády t. volt földmívelésügyi miniszter úr, amint én tudom, nem írta alá azt a megegyezést ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. ^ Kun Béla: Kérném beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. (Folytonos zaj.) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszaíbibítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Kun Béla: A volt földmívelésügyi miniszter úr nem írta alá azt a megegyezést, amely a román behozatalnak javát szolgálta volna-... (Jánossy Gábor: Akkor nincs koncesszió!) Úgy tudom, az új földmívelésügyi miniszter úr habozó állásponton van, vagy talán már meg is cselekedte Purgly t. földmívelésügyi miniszter úr... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek a jobboldalon. (Jánossy Gábor: Tegnap foglalta el hivatalát.) Kun Béla: ...ihogy ezt a behozatali engedélyt aláírja Rottmannék részére. Ügy tudom, hogy egyelőre öt vagy hatezer vagonról van szó, azonban természetes, hogy mivel a román részről való behozatal még 55 000 vagont jelenthet kereskedelmi szerződésünk szerint, lehet hogy errevon atkozólag már előzetes Ígéretet kapott ez az úr, (Dinien Ödön: Talán szerződést? — Jánossy Gábor: Ezek csak feltevések!) aki előzetesen a cseh-m agyar kereskedelmi szerződés tárgyalási munkálatainál Lillafüreden a smi követünk és a francia követ mellett is ott működött, mint valami kibicelő, mint valami igazlátó. Hogyan került oda a cseh és magyar érdekek összeütközésénél és kölcsönös biztosítani akarásánál Lillafüredre Rottmann Dezső úr, hogyan lehet, hogy a tárgyaló asztalnál megjelenhetett? Akkor történik mindez, t. Képviselőház, amikor az olcsó tűzrevalóra valóban olyan szükség van, hogy szavakkal ki sem tudom feiezni, milyen. Amikor nincs elegendő tűzrevaló, amikor az a szegény családanya itt Budapesten, a környéken és a falvakban alig kap elegendő tűzrevalót, hogy megfőzhesse a suhintott levest az ő beteg gyermekeinek, (Jánossy Gábor: A magyar szén ára is emelkedett! A szénkartell miatt!) akkor szabad engednünk, hogy itt a fával újabb üzérkedések történjenek? Jól méltóztatott említeni: a szén ára is emelkedett. Legalább a szén ára olcsóbb volna! De ez nem következett be. (Farkasfalvi Farkas Géza; Nagyhatalmasságok vannak ott!) Holott a külföldről való szénbehozatal kisebb lett, csaknem ötödére csökkent a lengyelországi porosz szénbehozatal. A hazai termelés növekedett, a termelési költségek nem emelkedtek, mégis a szén ára nem hogy lejjebb szállt volna a nagyobb termelési kvantum mellett, hanem emelkedett. Kérdezem, t. Képviselőház, lehet ezt tűrni? (Zaj a báloldalon. — Gaal Gaszton: Ügy látszik, lehet!) Nincs önöknek semimi öszszeköttetésük Vida Jenő úrral, ezzel a nagy magyar szénhatalommal? Ha van, akkor^ rendszabályozzák meg; ha nines, akkor annál jobban, száz és ezer százalékig kell megrendszabályozni a magyar szénkartellnek ezt az omnipotens és a szegény magyar népréteg kihasználásához minden úton-módon lehetőséget találó vezetőit. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) De térjünk vissza a fa-kérdéshez. (Jánossy Gábor: A magyar szén drágasága tűrhetetlen, az bizonyos!) Vagy igaz az, amit a Magyarság című politikai napilap a szegény nép tűzifaellátása körüli kiuzsorázásról mondott s amely cikkben azt írta, hogy miért nyújt a kormány segédkezet a legszegényebb néposztály tűzifájának megdrágításához, vagy nem igaz? (Mozgás.) Ezt a kérdést nem lehet elnyelni sem a kormánynak, sem a t. földmívelésügyi miniszter úrnak úgy, mint ahogy annak idején — a régi időkbe nyúlok vissza — a koalíció elnyelte a kvótaemelést. Vagy igaz, vagy nem igaz az, amit a Magyarság írt. Ha igaz, akkor, felháborító becstelenség, ha pedig nem igaz, akkor tessék cáfolatot adni és tessék a sajtópert az illető cikkíró ellen megindítani. Azt mondja a Magyarság című lap, (Halljuk! balfelől.) röviden, mert hiszen, sajnos, nincs időm hosszasabban foglalkozni a kérdéssel: A budapesti kereskedelmi és iparkamarában a keletmagyarországi tüzifakereskedők a földmívelésügyi minisztérium, az erdészeti egyesület és a különböző kereskedelmi érdekképviseletek kiküldöttei tanácskoztak a tűzifakérdés megoldásáról. Megállapítja az újság, hogy ennek a tanácskozásnak semmi eredménye sem lett, mert a hétmilliópengős kartellhaszon a kisemberek megkárosításával Rottmann Dezsőék és a mögöttük ülő kartellalakulat zsebébe vándorol. Azt mondja továbbá ez a lap: Amikor belátta az úgynevezett TE, t. i. a tüzifaértékesítő részvénytársaságba tömörült alakulatok, hogy az indokolatlanul magas árszintet, nem tudják tartani, akkor a fának 265 pengős nyírábrányi paritási árát 165 pengőre szállították le. De ki téríti vissza a kiuzsorázott magyar fogyasztóközönségnek azt a száz pengőt, amelyet hónapokon keresztül bezsebeltek ezek? — Továbbmenőleg: Az erdészeti egyesületnek a 20 pengőből, amelyet vagónonkint zsebelt ez a kartel, négy pengőt felajánlottak. Az erdészeti egyesület a közhaszon előmozdítására alakult társaság. Megtévesztették. Négy pengő hozzájárulást kap költségeinek fedezéséhez, az egyesület fenntartásához kartellhaszonból. óva intem az erdészeti egyesületet, ne menjen tovább ezen az úton, amely ellen a Magyar Erdőbirtokosok Országos Szövetsége tiltakozott, mert ez nem jelent mást, mint hogy egy tál lencséért Ezsau szőrös kezének eladják az erdészet igaz érdekeit.

f (Ügy van! balfelől.) A magyar erdőbirtokos«ág érdekeit minden magyar embernek becsületesen , és száz százalékig védelmeznie kell. Román ellenkartell alakult. írja ez a lap, a magyar tüzifamonopóliummal szemben. Az écát tehát, — hogy úgy mondjam, — (Jánossy Gábor: Az eszmét!) Rottmann Dezsőék adták