Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

196 Az országgyűlés képviselőházának U7> niszter urakhoz, hogy hajlandó-e a kereskedelem ügyi miniszter úr és a nép.ióléti miniszter úr mindent megtenni a maga hatáskörében, a pénzügyminiszter úr pedig hajlandó-e a részére biztosított egyoldalú elhatározási joggal élni, avégből, hogy a szövetkezetek a 30 millióból hátralévő 11 millió kölesönt eredeti vállalt kötelezettségüknek megfelelően, a LAB által közölt nagyságban és a kérelmek befutásának megfelelő mértékben késlekedés nélkül folyósítsák. Tisztelettel kérem a kérdésemre a választ és egyben, amennyiben netalán olyan adatokat hoztam volna fel, amelyek nem helyes világításba helyezik ezt a kérdést, elnézést kérek. Nem tehetek arról, hogy ebben az egész munkában, amelyet ezeknek az adatoknak felkutatására szenteltem, több adathoz hozzájutni nem tudtam. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy az idő előrehaladottsága folytán nem térhetek ki a kérdésre, amelyet a t. képviselő úr felhozott, tudniillik, hogy a családiházak építése mennyiben előnyös és_ mennyiben nem. Más alkalommal ' talán majd bővebben kitérhetek erre a kérdésre. Ami az interpelláció érdemét illeti, hivatali elődöm a múlt év júliusában, a bankzárlat idején értesülésem szerint beszüntette ezeknek a kölcsönöknek további folyósítását azért, mert az érdekelt pénzintézetek, amelyeknek a kölcsönöket nyujtaniok kellett volna, akkor tényleg nem voltak abban a helyzetben, hogy ezeket folyósíthassák. Az egész financiális konstrukció arra volt felépítve, hogy a kötvények elhelyeztetnek. Méltóztatnak tudni, hogy ma kötvényt elhelyezni sem belföldön, sem külföldön abszolúte nem lehet. Az alapfeltétel tehát, amelyből kiindult az egész konstrukció, ma nem áll fenn. Mégis az akkori pénzügyminiszter kívánságára a bankok folyósítottak tovább 4.600.000 pengőt, és_ pedig olyan építkezések folytatására, amelyre nézve már határozat történt, amelyekre nézve a bizottság már elhatározta, hogy engedélyezi az építkezést.^ de közbejött ez a cenzúra. Ez az összeg folyósíttatott. azt hiszem még ma is van belőle és folyósítás alatt áll. De voltak itt bizonyos félreértések. Az egyes építtetők, amikor az előkészületi munkálatok a bizottságban megtörténtek, úgy tekintették ezt, mint határozatokat és elkezdtek építeni, pedig ez nem volt határozat. Erre való tekintettel azután intézkedés történt, hogy még további 600.000 pengő bocsáttassák rendelkezésére ezeknek az építtetőknek is, akik már megkezdték az építkezést. Továbbmenni azonban nem lehet, mert tényleg hiányzik az alapfeltétel, hogy a kötvények elhelyeztessenek. Ma ezt nem lehet kívánni, ez sajnos, lehetetlenség. Másrészt a bankokat, az illető pénzintézeteket sem lehet kötelezni arra, hogy saját pénztárukból nyújtsák ezt a pénzt. Ha ezt meg lehetne tenni, én csinálnék egy kölcsönt, és inkább én venném igénybe az államháztartás részére ezt a pénzt. A bankok azonban nincsenek ebben a helyzetben, mert hiszen méltóztatnak tudni, a bankok nem képesek követeléseik nagy részét behajtani a mai viszonyok között átmenetileg, nem tudnak tehát pénzhez jutni, amely kihelyezhető volna. Másrészről ami tartalék van, nem i is készpénzben, de folyósítási célokra, azt tartamok kell a takarékbetétek biztosítása célja- ' ülése 1932 február 11-én, csütörtökön. ból. Egyszerre nem lehet azt kívánni, hogy a pénzintézetek folyósítsanak pénzkölcsönöket és kifizessék a betéteket is, de más oldalról ne hajtsák be túl erélyesen a nekik járó összegeket. Sajnos, ezen én ma nem tudok változtatni. Ami azt illeti, hogy a 18 millió pengő garanciális alap volna erre felhasználható, tudomásom szerint, amennyiben hirtelen beletekinthettem ezekbe az általam alaposan nem ismert ügyekbe, — az előzményeket nem ismertem alaposan — ez a 18 millió tartalék később befolyó összegekből fog állani, ezekből tehát nem lehet még építeni, amikor még nem is folytak be és — sajnos — nehezen folyik be. Ez is mutatna, hogy meg kell majd vizsgálni, hogy a családiházak építésénél az egész konstrukcióba nem csúszott-e be hiba, és pedig az a hiba, hogy az az eszme volt megindítója az egésznek, hogy például a tisztviselők lakbéréből képesek ilyen házakat építeni kölcsön segítségével és azokat fenntartani. Én ebben kételkedem és félek tőle, hogy éppen a mai nehéz viszonyok között fog bebizonyulni, hogy a tisztviselők egyré°ze, akiknek van más adóssága is, alig lesz kénes ezeket a házakat úgy fenntartani, amint k^lene, vagy esetleg meg is tartani. EgvelŐre, sajnos, azt kell mondanom, hogy lehetetlen kényszeríteni a pénzintézeteket, hogy ezt a 11 millió pengőt rendelkezésre bocsássák. Azt. úgy hiszem., meg lehet tenni, — tanulmányoznom kell tovább a kérdést — hogy a befolyó nénzekből i«mét ki lehet majd adni pénzt az ém'tkezés továbbfolytatására. Kérem válaszom tudomásul vételét, (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Kossalka János: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy azt vagyok kénytelen mondani, hogy nem tudom tudomásul -venni a pénzügyminiszter úr válaszát, csak abban az esetben, ha megnyugtatna a pénzügyminiszter úr abban a tekintetben, hogy ezt a kérdést, amelyre ma az anyag nem kellő ismerete folytán válaszolni nem tud. a nyilvánosság elé hozza, hogy a; nyilvánosság ellenőrzése alatt rendeztessék ez az ügy valahogy, de ne maradion — hogy így fejezzem ki magamat — hét lakat alatt lezárva és ne okozza az emberekben, az érdekeltekben azt a kellemetlen érzést, hogy itt nincs valami rendjén. En perhorreszkálom azt

%

hogy dolgok, amelyekben változásokat hoztak^ létre a viszonyok, hallgatással mellőztessenek és hogy a közvélemény ezekről ne legyen tájékoztatva. Méltóztassék elhinni, hogy ez >az oka nagyrészt annak, hogy olyan irányban is elkeseredés és aggodalom él a lelkekben, ahol ha tájékoztatás volna, ez az aggodalom el volna oszlatva. IIa én azt a választ tudnám megkapni, hogy a pénzügyminiszter úr hajlandó a nyilvánosság elé hozni és úgy rendezni az ügyet, hogy arról mindenki tudomást szerezzen, akkor a legnagyobb örömmel tudomásul venném a választ, de úgy, hogy a javasolt irányban lépést nem tehet, sajnos, a választ nem tudom tudomásul venni. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Teljesen egyetértek Kossalka t. képviselő úrral abban, hogy bizonyos dolgokat, amelyeket egyáltalában lehet nyilvánosság előtt tárgyalni, nyilvánosság előtt kell tárgyalni. Természetes, hogy lehetnek dolgok, — értem a folyamatban lévő tárgyalásokat — ahol államtitkok vannak, amelyeket nem lehet a nagy nyilvánosság előtt tárgyalni. De ilyen ügyek-