Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

Àz országgyűlés képviselőházának Vt, ben én is helyeslem -a nyilvánosság előtt való tárgyalást. Egyáltalában, mint miniszter lehetőleg mindent a nyilvánosságra hozok, mert én iá azt tartom, hogyha az ember nem hozza nyilvánosságra, akkor mindenféle mendemondák keletkeznek és nálunk a mai hangulatban, sajnos, rögtön gyanúsítások és kétkedések kapnak lábra. Sokkal jobb tehát nyíltan megmondani az igazságot. Én meg is fogom ezt tenni mindenesetre. Ebben a mostani esetben is nyiltan megmondottam, hogy nem hiszem, hogy ma valaki kényszeríthetné a pénzintézeteket arra, hogy a kötvényeket, amelyeknél az alapgondolat az volt, hogy elhelyezzék őket a piacon, amikor nem lehet azokat a piacon elhelyezni, ők megtartsák a maguk tárcájában és kifizessék azoknak értékét. Ezt a mai viszonyok között, sajnos, nem lehet megtenni, mert, sajnos, nemcsak egy vonatkozása van ennek a hitelkérdésnek, hanem számtalan vonatkozása, amelyre mindenre gondolni kell. Egyes irányban tehát nem gyakorolhatok ilyen nyomást. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásulvenni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván vision válaszolni. Kossalka János: T. Képviselőház! A miniszter úrnak ezt a pótlólagos nyilatkozatát megnyugvással tudomásul veszem azért, mert így mód kínálkozik arra, hogy az a párt, amelynek megbízásából terjesztettem elő ezt az interpellációt, ezzel a kérdéssel foglalkozzék és én hiszem, hogyha erre mód nyílik, talán mod nyílik arra is, hogy azokon a nehézségeken, amelyek ma áthidalhatatlanoknak látszanak, valamilyen formában mégis segítés történjék, mert én kitartok amellett az álláspontom mellett, hogy ma is lehetséges bizonyos mértékben ezeket a jogos igényeket, amelyek jelentkeznek, kielégíteni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen? (Igen!) A Ház a választ tudomásulvette. Következik Szeder Ferenc sürgős interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról a rettenetes nyomorról, melyben az ország egyes részeiben a mezőgazdasági munkások és törpeöirtokosok vergődnek? Tudja-e a miniszter úr, hogy a vármegyék legnagyobb részében a mezőgazdasági munkásoknak nem tudnak munkát adni, mert a tervbevett útépítési és egyéb földmunkákat a fagy miatt folytatni nem lehet s ilyen helyeken a munkaképes, de Ínségben szenvedő mezőgazdasági munkások és kisgazdák egy szem gabonát sein kaptak? Ahol pedig mégis segélyezik valamilyen formában az arra rászorultakat, ezt a közigazgatási hatóságok politikai agitációra használják fel a szociáldemokratapárt ellen és azokat, akik a szociáldemokratapárt tagjai, kizárják a segélyezettek közül. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni, hogy az Ínségben szenvedők részére munkaelőlegül folyósítsák a leraktározott gabonát addig is, amíg munkát nem tudnak nekik adni, valamint, hogy a szociáldemokratapárt ellen űzött politikai agitáció a segélyezéssel kapcsolatban megszűnjék?» ülése 1932 február 11-én, csütörtökön. 197 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Az ősz folyamán, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a nyomor még sokkal rettenetesebb formában köszönt az ország dolgozó népére, itt a képviselőházban a kormány tagjaihoz kérdést intéztünk arra nézve, vájjon mit szándékozik tenni a kormány ezzel a folyton fokozódó nyomorral szemben, mit kíván tenni arra nézve, hogy az embereknek télen legalább kenyerük legyen, hogy ne pusztuljanak éhen? A kormányelnök úr válaszolt is feltett kérdésünkre és ebből a válaszból gyakran kicsendült az, hogy nem szabad ebben az országban éhező embernek lennie és egy interpellációmra válaszolva az akkori földmívelésügyi miniszter úr kijelentette, hogy 4000 vágón búzát bocsát a falusi ínségesek segélyezésére és ezzel megoldja azokat a súlyos problémákat, amelyeket a nyomor rejteget magában ezen a téren. Az ínségesek segélyezését — amint akkor is kifejezésre juttatták — két részre osztják: egyrészt a vá,rosiak, másrészt a falusiak részére és más elbánásban részesítik a városi és más elbánásban a falusi segélyezetteket. En akkor is, amikor a földmívelésügyi miniszter úr interpellációmra válaszolt, aggodalmamat fejeztem ki a segélyezés rendes lefolytatása iránt, sőt megmondottam akkor is, hogy eleve óvást emelek az ellen, hogyha a segélyezést még meg is valósítják, ebbe az inségsegélyezésbe politikai szempontokat vegyítsenek. Amint majd beszédem ké=őbbi folyamán rátérek és talán adatokkal is igazolom, ez az óvásom akkor nagyon is helyénvaló és nagyon indokolt volt, noha a t. túloldalról, amikor előre figyelmeztettem a földmívelésügyi minisztert az elkövetkezhető eseményekre, nagyon felzúdultak. A földmívelésügyi miniszter úr kijelentése után megindult a segélyakció. Minél inkább eltávolodtunk azon tan interpellációm napjától és a tett Ígéretektől, annál rémesebben és terjedelmesebben jelentkezett a nyomor, annál inkább kaptuk vidékről özönével azokat az értesítéseket, amelyek szerint a közigazgatási hatóságok nem tudnak, vagy rosszul tudnak mindazokról, amikről a földmívelésügyi miniszterinmból és az interpelláció kapcsán is értesülést .szereztünk és mindazokat az utasításokat, — hogy így mondjam — amelyeket innen felülről kaptak, másként hajtják végre és mindazokat az intézkedéseket, amelyeket beígért a földmívelésügyi miniszter úr az inségakcióval kapcsolatban, mellőzik. Az ilyen irányú értesítéseknek, panaszkodó, siránkozó leveleknek egész^ tömegét kaptuk, amelyekben az emberek leírják keresetlen és egyszerű szavakkal azokat a kétségbeejtő viszonyokat, amelyek között élnek. Ez indított engem arra, hogy tüzetesebben megvizsgáljam a helyszínén is, a közigazgatósági hatóságokkal való érintkezés útján is ezeket a kérdéseket, hogy lássam, vájjon ennek az inségakciónak lebonyolítása valóban a beígért keretek és formák között folytatódik-e le és valóban nem frázis-e az a kijelentés, amelyet a miniszterelnök úr tett, hogy éhező ember pedig ebben az országban nem lehet. Most csak egy levelet ragadok ki a sok kö^ül, amelyet több mint kétszázan írtak alá. Hozzám intézték ezt a levelet, amelyben részletesen leírják, hogy milyen az ő sorsuk. Ezt a levelet felolvasom azért, hogy képviselőtársaim is lássák, milyen rettenetes helyzetben