Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

190 Az országgyűlés képviselőházának J$. Igen tisztelt képviselőtársam, mi is teljesen átérezzük a mai súlyos és nehéz idők szülte azt a felelősseget, amely vállainkra nehezedik és tudatában vagyunk annak, hogy olyan törvényhozási intézkedésekre van szükség, amelyek a népet megnyugtatják (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), és amelyek alkalmasak arra, hogy ezt az országot valami módon a válságból kivezessék. (Kabók Lajos: Miért nem csinálják?) Erre is meg fogok felelni, t. képviselőtársam. Tévedésben van a képviselő úr, ha azt gondolja, hogy mi ezt nem csináljuk. A mi munkálkodásunk azonban nem olyan lármás, nem olyan teátrális, mint az önöké. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi igenis dolgozunk és keressük azokat a módozatokat és eszközöket, amelyeket Turchányi Egon t. képviselőtársam felhozott a gazdasági bajok enyhítésére. Ami pedig azokat a törvényjavaslatokat illeti, amelyekre a törvényhozás figyelmét Turchányi Egon képviselőtársam felhívta, legyen meggyőződve arról, hogy úgy az álláshalmozások kérdésének, valamint a tisztviselői összeférhetetlenség kérdésének rendezését továbbá a részvényjog reformját ez a párt is követeli. (Farkasíalvi Farkas Géza: E kérdések rendezése nagyon sürgős! Tegnap is kívántam a 33-as bizottságban! Ennek jönnie kell! — Tans a baloldalon. — Friedrich István: Igaza van! Együtt leszünk! — Nagy Emil: Ez nem pártkérdés, hanem a köztisztesség kérdése! — Farkasfalvi Farkas Géza: Úgy van! A köztisztesség kérdése!) Ismétlem, ez a párt is követeli ezeket a reformokat (Szeder Ferenc: Annak nem követelnie kell, hanem meg kell csinálnia!), mert — aminthogy Nagy Emil igen t. képviselőtársam közbeszólás formájában megemlítette — nem pártkérdés, hanem a köztisztesség kérdése,' a magyar becsület kérdése {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), hogy ezek a kérdések minél előbb rendeztessenek, (Kassay Károly: Akkor miért nem hajtják végre az összeférhetetlenségi törvényt! — Farkasfalvi Farkas Géza: De akkor ne dolgozzunk egymás ellen, hanem menjünk együtt! Ne támadjanak bennünket. — Zaj.) Elnök; Csendet kérek! Gáspárdy Elemér: Méltóztassék egy kis türelmet szentelni beszédemnek és meghallgatni. Turchányi igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ezeknél a kérdéseknél semmiféle megfontolásokra és tárgyalásokra nincsen szükség, hanem szinte könnyelműen vágjuk szét ezeket a gordiusi csomókat. Én ebben a felfogásban nem osztozhat om, mert igenis szorgosan meg kell vizsgálni a kérdések lényegét és csak azután kell határozni azzal a latin közmondással tartva, hogy: «Quidquid agis, prudenter ágas et respice finen». Hübele-Balázs módjára ezekben a kérdésekben nem határozhatunk. (Zaj a baloldalon.) Egyébként is a miniszterelnök úr határozott ígéretet tett e kérdések megoldására, én a magam részéről is hiszem és remélem, hogy ezek a kérdések minél előbb a törvényhozás elé fognak kerülni. (Zaj.) De amennyiben ez nem fog megtörténni, saját csekélységem is a legerelyesebben fogja azt megsürgetni, (Andaházi Kasnya Béla: Naiv, reménydús ember vagy!) tudván azt, hogy ez igen fontos kérdés és ez tovább nem mellőzhető. (Zaj.) Elnök*. Csendet kérek! Gáspárdy Elemér: Abban az őszinte reményben, hogy ezek a fontos törvényjavaslatok, amelyek az ország életére bizonyára felfrissítő, élénkítő hatással lesznek, mielőbb szőttese 1Ù3Ê február ll-en, csütörtökön. nyegre kerülnek, — még csak azt jegyezvén meg Turchányi igen t. képviselőtársam felszólalására, hogy a törvényhozás foglalkoztatva van jelenleg is, mert a mentelmi ügyeket tárgyalja, olyan ügyeket, amelyeket okvetlenül el kell intézni, és amelyek már több mint két esztendősek, {Zaj.) tehát mégis csak el kell intéznünk ezeket a dolgokat — tisztelettel javaslom, hogy az elnöki napirend fogadtassák el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Gáspárdy képviselőtársam, amikor az elnök úr által előterjesztett napirendi indítvány fenntartása mellett felszólalt, azt mondotta, hogy szorgosan meg kell vizsgálni azokat a törvényjavaslatokat és azokat az ügyeket, amelyeknek a parlament elé hozását Kívánta Turcnanyi képviselőtársam. (Gáspárdy Elemér: Én is kívánom!) Ha jól tudom, a képviselő úr is körülbelül tíz éve tagja a törvényhozásnak. Ez alatt a tíz esztendő alatt — ha visszaemlékszem — azok a problémák, amelyeknek megoldását napirendre kívánja tűzetni Turchányi képviselő úr, és amelyeknek napirendre tűzését kívánjuk mi is, állandóan hangoztatott kérdések voltak az ellenzék részéről és bőven lett volna alkalma a Képviselőháznak és a kormánynak ezekkel a problémákkal foglalkozni. (Gáspárdy Elemér: A fővárosi vitánál védelmezték a nagy fizetéseket! — Rassay Károly: Hogyan lehet ilyet mondani? — Gáspárdy kleiner: Állítom 1) Sem a fővárosi fizetések tekintetében, sem, egyéb vonatkozásban nem védelmeztük a nagyfizetéseket. (Gáspárdy Elemér: Tessék a naplóban megnézni, az 1929 december havi naplókat tessék elővenni!) Mi már sokkal korábban, éspedig nemcsak a képviselőházban, hanem a képviselőházon kívül is szót emeltünk éppen a mammutfizetések rendszere ellen. (Rassay Károly: Most is mi tartjuk fenn azokat a fizetéseket? Naiv dolgok! Forduljon Kozma képviselő úrhoz! — Büchler József: Saját pártjához foduijon! —Zaj.) De a t. képviselő úrnak és az egységespártnak figyelmébe ajánlom azt, hogy évek óta halljuk, hogy jön az összeférhetetlenségi törvény, és ma már halljuk azt is, hogy talán az egységespárt keretén beiül pártertekezleten foglalkoznak evvel a kérdéssel* ellenben még mindig nem hozzák ide, sőt azt látjuk a gyakorlati életben, hogy a meglevő Összeférhetetlenségi törvény rendelkezéseit sem tartják be. Én meg lennék elégedve, ha annak rendelkezéseit betartanák, alkalmaznák, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert akkor egy csomó képviselő nem ülhetne itt a képviselőházban. Az álláshalmozás kérdésére vonatkozólag is ígéretet kaptunk a kormányelnök úr részéről. Mi a helyzet, t. Képviselőház, ebben a vonatkozásban? Az, hogy amíg ennél sokkal lényegbevágóbb és sokkal fontosabb kérdéseket, adóemeléseknek egy egész sorozatát, fizetésleszállításoknak egész tömegét, a nyugdíjak leszállításának egész sorozatát megvalósította a kormány egy egyszerű rendelettel, addig az álláshalmozás kérdéséhez nem nyúl hozzá, hanem szükségesnek tartotta statisztikai kérdőívek közreadását, azokat gyűjti, azokat feldolgozza, és nem tudom, ki éri meg azt az időt, amikor ezeknek feldolgozása megtörténik, és ennek a problémának megoldását a miniszterelnök úr ide fogja hozni. Nem hozza ide ezt a problémát éppúgy, mint ahogyan nem hozza ide azokat a problémákat