Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

Az országgyűlés képviselőházának U7. ülése 1932 febrmr 11-én, esüiörtökön. M sem, amelyeknek idehozását én napirendi indítvány keretében kérem. Napirendi indítványomban azt kérem, hogy az elnök úr napirendi indítványával szemben először Weltner Jakab és társai indítványát — amely a népjóléti panamák kivizsgálására parlamenti bizottság kiküldésére és ennek megindokolására vonatkozik, — tessék napirendre tűzni; tűzessék ki azonkívül napirendre Farkas István és társainak a Bethlen-kormány vád alá helyezésére vonatkozó indítványának megokolása (Mozgás a jobboldalon.); végül tűzessék ki napirendre a külügyminiszter úrnak most az ülés végén elmondott felszólalása, illetve az optáns kérdésre adott nyilatkozata. {Helyeslés balfclől. — Friedrich István: Le kell tárgyalni ezt az optánskérdést! — Zaj.) Egészen szokatlan az, amit a külügyminiszter úr a mai ülésen tett. Egyik képviselőtársunk, Esztergályos János, felállt a mai ülésen és az optánsk ásszá ba való pénzkiutalások miatt összeférhetetlenségi bejelentést tett a kormányelnök ellen. Erre, anélkül és ahelyett, hogy megvárná a külügyminiszter úr, míg az összeférhetetlenségi bizottság evvel a kérdéssel foglalkozik (Büehler József: Illojális!), tehát az a bizottság, amely egyedül hivatott ebben a kérdésben nyilatkozni, mintegy prejudikálva az egész kérdésnek, idejön, feláll, megteszi a maga észrevételeit ezekre a kérdésekre és igyekszik olyan színben beállítani a dolgot, mintha ezen pénzkiutalások kérdésében az optánsoknak semmiféle előnyhöz juttatása nem történt volna. (Büehler József: Ez már állásfoglalás! — Jánossy Gábor: Csak a közvélemény felvilágosítása volt, és erre szükség volt! A tényállás helyes megállapítása volt! — Andaházi Kasnya Béla: Jó kis tényállás!) Ügy igyekezett beállítani a külügyminiszter úr úgy tegnapi, a külügyi bizottságban tartott beszédében, mint mai felszólalásában az optánskasszába kiutalt pénzösszeget, mintha ebből a pénzkiutalásból az országnak óriási előnyei származnának, mert nagyösszegű — amint mondotta — körülbelül tízszer annyi valutát fogunk kapni. Azt azonban a külügyminiszter úr olyan lassan mondotta, hogy ez a kiutalás, illetve visszautalás csak 1933-ban történik, ha megtörténik, tehát jó egy évig, vagy több, mint egy évig kell várnunk ennek az összegnek kiutalására (Jánossy Gábor: Akkor is jól esik majd!) és akkor is kétséges még, Jánossy t. képviselőtársam, hogy azok az, optánsok, akik kapni fogdák ezt a pénzt, haza fogják-e hozni azokat a jó dollárokat vagy svájci frankokat, amelyeket nekik kiutalnak (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), nem pedig, mint honmentők, külföldi bankokban fogják azokat elhelyezni, mint ahogyan eddig is

? láttuk a valuták és különféle pénzek kisíbolásánál. (Büehler József: Kétszázmilliót síboltak ki!) De súlyos bűnt, súlyos mulasztást követett el a kormány azzal, hogy amikor itt van egy ország pénzügyileg teljesen lerongyolódva, amikor az ipart és a kereskedelmet nem tudja ellátni valutával, úgyhogy nem tudnak nyersterményt behozni, hogy azokat feldolgozzák idehaza, mert a Nemzeti Bank nem rendelkezik kellő mennyiségű külföldi pénzegységekkel és pénzzel, akkor nem átall a kormány nagyobb összeget kiutalni az optánskasszába. Ha a kormány komolyan az ország érdekeit tartotta volna szem előtt, nem pedig annak a néhány kiváltságos mágnásnak, nem a Károlyiaknak, a Bethleneknek és érdektársaiknak érdekét tartotta volna szem előtt, akkor ebben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. a kérdésben is megindította volna a külföldi tárgyalásokat, és ha igaz az, hogy 1933-ban nagyobb összeg fog valuta címén visszafolyni ebbe az országba, akkor várt volna ennek a most az A-kasszába beutalt összegnek kiutalásával addig, amíg a külföldi hitelező államok is a maguk összegeit beutalják, és amíg ezeket az optánsok megkaphatnák és idegen valutához jutnának Magyarországon belül. Amikor azonban itt látjuk, hogy a legszükségesebb dolgok előteremtésére, nyersanyag behozatalára szükséges valutáért véres verekedést kell folytatnia iparnak, kereskedelemnek egyaránt, akkor igenis súlyos bűnt követett el a magyar kormány azáltal, hogy kiutalta az A) kasszába ezeket a valutákat, és ezért nemcsak az összeférhetetlenségi eljárást kell megindítani, hanem igenis fennáll a bűnvádi eljárás megindításának a lehetősége is a kormánnyal szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azért is tartom szükségesnek, hogy a korábban benyújtott és Farkas István t. képviselőtársam által ellenjegyzett azon indítvány, amely azt célozza, hogy a múlt kormány vád alá helyeztessék, napirendre tűzessék és letárgyaltassék, mert úgy látom, hogy a népjóléti panama címen közismert ügy naprólnapra nagyobb és nagyobb hullámokat ver, és ezek a hullámok nem állhatnak meg sem a fegyelmi vizsgálat során, sem egy törvényszéki tárgyalás keretén belül. (Gáspárdy Elemér: Hanem?) Itt kell kivizsgálni a parlamenti vizsgáló bizottságnak. Parlamenti vizsgáló bizttságot kell kiküldeni ennek a kérdésnek megvizsgálására, mert ez, amint mondottam, túlnő egy fegyelmi tárgyalás keretein és túlnő a törvényszéki tárgyalás keretein is. A fegyelmi üggyel kapcsolatosan csak egyetlen tényt kívánok felemlíteni és evvel akarom bebizonyítani, hogy mennyire indokolt és mennyire szükséges, hogy ezt az ügyet ne fegyelmi tárgyalás során vizsgálják meg, hanem igenis, parlamenti vizsgálóbizottság küldessék ki. Ez pedig a bicskei gróf Batthyány-kastély megvásárlásának az ügye. (Mozgás a baloldalon. — Buchinger Manó: Panamáztak megint, loptak megint, csaltak! — Zaj.) 1928. év első felében ajánlatot tett a Batthyány-esalád az akkori miniszterelnöknek, gróf Bethlen Istvánnak, hogy vásárolják meg a grófoktól a bicskei kastélyt. A miniszterelnök az ügyet kivizsgálás és a további teendők lefolytatása végett átadta az akkori népjóléti miniszternek, Vass Józsefnek. Vass József tudomásom szerint két képviselőtársunkkal együtt elment Bicskére és megnézte a kastélyt, majd pedig a kastély megtekintése után szakértőket is küldött ki, akikkel azt ugyancsak megbecsültette, megvizsgáltatta, és az ajánlat felett megindult a tárgyalás. Megállapítható, hogy amikor a tárgyalás komoly stádiumba jutott, sokkal nagyobb összegre emeltetett fel a vételi összeg, mint amennyire korábban ajánlat tétetett. (Büehler József: Ejha!) Megállapítható ma már az is — és e tekintetben ugyancsak hivatkozom és hivatkozhatom, bár egyelőre nem akarom megnevezni, arra a képviselőtársamra, aki tud erről — hogy a Batthyány-esalád tagjai, akik tehát eladókként szerepelnek, sokkal kevesebb, kerek számban százezer pengővel kevesebb összeget kaptak meg (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!), mint amennyi az adásvételi szerződésben e kastély vételárának öszszegeként szerepel. (Bächler József: Ott is loptak! — Szeder Ferenc: Ellopták!) Nem. érdek26