Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-47
Az országgyűlés képviselőházának U7. A pénzügyminiszter úr legutóbb nagy lebontási programműt adott. Milyen keserű lehet a lebontás szava azok szájában, akik 10 esztendeig egyébhez sem jutottak, minthogy a költségvetés folytonos emelését kellett megszavazniuk? A lebontás már a múlt esztendőben megkezdődött, azonban folytatódik. Legújabban arról kapunk értesülést, hogy megszüntetik a vasúti és hajózási főfelügyelőséget, (Szilágyi Lajos: Már benne van a mai^hivatalos lapban!) Összevonják az állami és útépítészeti hivatalokat, megszüntetik a közalkalmazottak felesége után járó családi pótlékokat, eltörlik a közlekedési pótdíjat. Ezek a iefrissebb állomásai a lebontási programme ak; állomások, de a sinek visznek tovább. Ezek az intézkedések a kisexiszteneiák ezreit és ezreit nyomorítják meg. Vájjon nem volna-e illő, nem volna-e hasznos, nem volna-e célszerű, s nem volna-e a t. Ház tagjainak szociális felfogásához mérten szükséges, hogy, amíg a lebontás szöges korbácsa végig vág kisexiszteneiák ezrein, azzal egyidejűleg vagy még inkább előbb létrejöjjön és végrehajtassék az álláshalmozási törvény, (Helyeslés balfelől), amely megszünteti a mammutfizetéseketi megszünteti a nagy álláshalmozásokból eredő antiszociális jövedelmeket? (Mozgás és za$ a jobboldalon.) Hogyan várjunk állampolgári hűséget, hogyan várjunk a nemzethez való ragaszkodást, hogyan várjunk szociális békességet a kisexiszteneiák ezreitől, ha azt látják, hogy odafenn a takarékosság, a lebontás nem érvényesül? Ügy van! Ügy van! bálfelől.) Itt van az összeférhetetlenségi javallat, amelyről bátran állíthatom, hogy az ország közvéleménye előtt ma a törvényhozás erkölcsi intaktságát reprezentálja. Itt van a részvényjogi reform, amelynek a társulati gazdálkodás dzsungeljében kellene rendet teremtenie, itt van a föidteherrendezés kérdése, amely 60 ezer gazdacsaládot érint, és amelyiknek eredménye egyre kilátástalanabb perspektívába tolódik el. A hitelezők gúnyolása mellett a földteherrendezési eljárásért folyamodott gazdák szájukon felül merülnek már a gazdasági végveszély hínárjába anélkül, hogy tudnák, hogy hónapok múlva r milyen gyékényt, milyen talajt fog adni lábuk alá a föidteherrendezés, exisztenciájuk megmentésére. Milyen szomorú azt látni és érezni t, Ház, hogy az álláshalmozási törvényjavaslat végrehajtásában megelőzött minket Ausztria, hogy a banktörvény és részvényjog reformjában megelőzött minket Csehország, hogy a földteherrendezési kérdés elintézésében megelőzött minket Románia és Németország (Ügy van! Úgy van! Felkiáltások balfelöl: Még Románia is!), azt érezni és látni, hogy mi kiillogunk, küzdünk itt mintegy álomban, anélkül, hogy reális eredményhez tudnánk érni. (Jánossy Gábor: Megcsonkítottak és kiraboltak bennünket!) Ez nem akadálya annak, hogy az akut bajokat a t. Ház törvényalkotó erejével megoldjuk, sőt inkább instigáció ehhez. E törvényjavaslatok mellett nem lehet e\éggé hangsúlyozni, hogy sürgős kormányintézkedésekre is van szükség. A mezőgazdaság tavaszi munkájához a gazdák háromnegyed részénél hiányzik a forgótőke. Nincs pénzük a legszükségesebb befektetésekre, a napszámok megfizetésére, nincs pénzük a gazdasági eszközök beszerzésére. Ha egy gazda, akinek száz hold tehermentes földje van,_ ma ezer pengő forgótőkét akar szerezni, hiába ülése 1932 február ll-én } csütörtökön. Í89 fordul akárhová, ezt az ezer pengőt nem képes megkapni. A termelési hitel biztosítása olyan kérdés, amely a legsürgősebb kormányintézkedést igényli. A Nemzeti Bank leszállította a kamatlábat egy percenttel. Mit jelent ez? Nem egyéb és nem több, mintha a gátszakadás alkalmával az árvizet egy fűzfavesszővel akarná valaki visszahajtani. Az egész mezőgazdaságnak egyöntetű kívánsága az, hogy ez a kamatlábleszállítás folytatódjék sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy eddig történt. A másik oldalon pedig a kormány a legdrákóibb intézkedésekkel biztosítsa azt,"hogy a betétek visszavonásából magánkézbe jutó tőkék uzsorakamattal ne juthassanak ki az életbe, és egyes, a helyzettel visszaélő emberek uzsorakamattal ne tudják még jobban víz alá nyomni a vergődő helyzetben lévő mezőgazdaságot. Miért kell mindezt szóvátenni? Azért, mert az utóbbi hónapok alatt az ország közvéleménye egyre aggódóbb érzéssel győződött meg arról, hogy a t. kormányzat nem mer a nehéz kérdésekhez hozzányúlni Mi itt sivár, szürke és meddő mentelmi ügyek tárgyalásával töltjük az időt és az égető törvényjavaslatok tárgyalása és a sürgős kormányintézkedések megtétele hiányzik. Valószínűleg itt valamennyien átérezzük annak az axiómának igazságát, hogy aki okokat vet, az következményeket arat. Okokat vetni pedig nemcsak fájó ballépésekkel, pozitív hibákkal lehet, hanem végzetes mulasztásokkal is. Ne vessünk így, hogy rosszul ne arassunk. Nem szabad a magyar törvényhozónak abba a helyzetbe kerülni, hogy ezeket az égető kérdéseket kivonják tárgyalási köréből és a költségvetés feletti vita hamarább kezdődjek, semhogy ezekhez a problémákhoz hozzá lehessen nyúlni. Mert ha a költségvetési vita egyszer megkezdődik, akkor annak tengerikígvószerü vitájáb-m és a figyelemnek ezerfelé oszlásában útvesztőbe kerül a gondoskodás a fájó problémák felett. Meg vagyok győződve arról, hogy kivétel nélkül valamennyien abban a tudatban ülünk, cselekszünk és beszélünk itt, hogy megteszünk mindent, amit az ország tőlünk vár és amit lelkiismeretünk diktál. Ez a tudat azonban csak belső világunk jelensége, szubjektív érzés, amit realitásokban kell kivinni a közvélemény elé. Lehetővé kell tennünk egymásnak, hogy ezt a tudatot gyakorlati eredmények alapján igazoljuk kerületeink előtt, s az ország közvéleménye előtt, hogy emelt fővel tekinthessünk ennek a parlamentnek a munkásságára. T. Ház! Én nem teszek konkrét napirendi indítványt az elnök úr napirendi indítványával szemben, bátor vagyok azonban ezekre a kérdésekre felhívni a t. Ház minden egyes tagjának a figyelmét és meg vagyok győződve arról is, hogy ezt a figyelemfelhívást senki se fogja abból a szempontból fogadni, mintha a képviselői minőség és a törvényhozói tisztség talán csak az egyéni érdekeknek, az egyéni érvényesülésnek kevesek által űzhető ipara lenne, hanem azon az alapon fogadják, hogy a törvényhozói tisztség oly hivatás, amelyet közérdekben akadályokat nem ismerve és legelső sorban a nehéz kérdések irányában kell gyakorolni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Turchányi Egon t. képviselőtársam beszéde végén utalt arra, hogy milyen módon kell eljárnia egy törvényhozónak és miként kell viselkednie úgy itt, ebben a Házban, mint a kerületében.